Reggelente és délutánonként láthatják a MAX4-en az Einstein rejtélyei című sorozatot Tom Beck főszereplésével: a színész egy tudóst, Felixet alakítja, aki egyfelől a kutatás megszállotja, másrészt titokzatos kór emészti, amellyel fel kell vennie a versenyt. A neve nem véletlen, Albert Einstein ükunokája ő a történet szerint. Nomármost sem a történeti hűség igényével nem lépünk fel egy szórakoztató tévésorozattal szemben, sem mondanánk reálisnak az esélyt, de tény, hogy bár Albert Einstein óriási koponya volt a tudományban, emellett nagy tévelygő is a szerelemben, szóval egyébként nem elképzelhetetlen az sem, hogy több leszármazottja van, mint akikről tudunk.
Ulmban született, majd a családja Münchenbe költözött, de hamar kiderült, hogy az elérhetőnél komolyabb oktatásra lesz szüksége, így tizenévesen egy zürichi politechnikumba adták. Ott aztán jól belehabarodott szállásadója lányába, Marie Wintelerbe. A lány aztán tanítói állást kapott máshol, míg Einstein folytatta a tanulmányait, és egyre több időt töltött szerb csoporttársnőjével, az egyetlen nővel, aki az iskolába járt: Mileva Marić-kal. Mindkettejüket foglalkoztatták tudományos kérdések, és persze egyre inkább egymás is, szóval egy idő után szeretők lettek. (A tudományos élet szereplői a mai napig vitáznak azon, hogy Marićnak mennyi tudományos hozzájárulása volt Einstein munkásságához – együtt ötleteltek, ez biztos, és vannak kéziratok, amelyeken hozzáértők a nő írását vélik felismerni.)
Egy forrongó, új évszázad elején járunk, és bennük is forrongtak dolgok – 1902-ben Marić hazautazott Szerbiába, ahol életet adott egy kislánynak, és nélküle tért vissza Svájcba – a gyermek további sorsa ismeretlen, vagy örökbeadták, vagy elhunyt.
1903 januárjában aztán Einstein feleségül vette Marićot, akivel még két gyerekük született: Hans Albert (1904) és Eduard (1910). Utóbbi születése előtt nem sokkal Einstein gyászos hangulatú levélben tudósította Marie Wintelert arról, hogy felesége iránt nem táplálja az elvárt érzéseket, és azt kívánja, bár őt vette volna nőül. „Szívbéli szeretettel gondolok rád minden szabad percemben, és olyan boldogtalan vagyok, amennyire egy férfi csak lehet” – írta.
A család mindenesetre egy darabig még együtt maradt, 1914-ben Berlinbe költöztek. Itt derült ki, hogy Einstein már két éve összejár az unokatestvérével, Elsa Löwenthallal, akivel ráadásul mind apja, mind anyja révén rokonságban állt. Marić a gyerekekkel Zürichbe távozott, öt külön töltött év után hivatalosan is kimondták a válást. A bontóper során Einstein ígéretet tett, hogy ha elnyeri a Nobel-díjat, az azzal járó pénzt az asszonynak adja – ez mondjuk mindenki mástól egy elég átlátszó trükk lett volna, de ő két évvel később tényleg megkapta.
1919-ben aztán nőül vette Löwenthalt, és 1923-ig ő is maradt szíve hölgye – ekkor lépett színre Betty Neumann, egy barátja unokahúga. Ettől függetlenül Löwenthal kitartott mellette. Egy ismerősének ezt írta róla: „egy ilyen géniusznak minden szempontból feddhetetlennek kellene lennie. De a természet nem így működik, ahol bőkezűen ad, ott bőkezűen el is vesz.” (Löwenthalt 1935-ben diagnosztizálták a szívét és veséjét érintő betegségekkel, 1936-ban hunyt el.)
Bizonyára ezeken a történeteken túl is rengeteg izgalmat tartogatott Einstein magánélete – 1955-ben bekövetkezett haláláig rengeteg emberrel levelezett, ezek közt számos szerelmes üzenetet írt, amelyeket több alkalommal sajtó alá rendeztek. (Az élete, tudományos munkássága és magánélete iratait számos egyéb ingósággal együtt a Jeruzsálemi Héber Egyetemre hagyta, ezeket aztán jelentős részben nyilvánosságra is hozták.) A Guardian 2006-os cikke szerint levelezéséből egyértelműen kiderül, hogy felelősséget érzett gyermekei iránt, Löwenthalhoz fűződő házassága pedig főleg kényelmi okokból köttetett.
Neki például beszámolt azokról a nőkről, akiknek társaságát élvezte: volt egy Margarete, egy Estella, két Toni és egy Ethel. Utazgattak, olvastak, koncertekre jártak, és mint panaszkodott, más nők is állandóan a sarkában jártak, és kéretlenül elárasztották figyelmükkel. „Nem volt képes hosszú és stabil kapcsolatot kialakítani nőkkel, és ezt ki is fejezte egy levélben, amelyet egy elhunyt barátja fiának írt”, – közölte Hanoch Gutfreund professzor, idézve is az üzenetből, „Csodálom apádban, hogy egész életében egyetlen nővel maradt. Ezt a projektet és látványosan elbuktam, kétszer is”.
Egy másik levél pedig, amelyet a National Geographic idéz, elég jól összefoglalja általános hozzáállását a kapcsolatokhoz: nem hitt a monogámiában, de nem is vágyott mély érzésekre. Ezt egy nőismerősének írta, aki azért kesergett, mert a férje megcsalta. „Biztosan tudod, hogy a legtöbb férfi (ahogy jelentős számú nő is) nem monogám alkat. A természet[es késztetések] még erősebben törnek felszínre, ha az elvárt viselkedés és a körülmények gátat akarnak vetni az egyénnek.”
