Az elveszett ereklyék fosztogatóiból soha sem elég, és ezt érezzük mi is, nem véletlen, hogy ma reggel újrakezdjük a teljes sorozatot a TV4-en. A történet középpontjában, ha eddig lemaradtak volna, tehát Sydney Fox áll, egy amerikai egyetemi tanár, illetve régész, aki mellesleg feketeöves karatés, és életét jórészt annak szenteli, hogy eltűnt, ellopott vagy elkeveredett, különleges tárgyakat kutat fel és juttat el jogos tulajdonosaiknak, igazságérzetétől vezérelve. Foglalkozása még önmagában nem igényelne magas szintű harcművészeti képzettséget, de vannak más kincsvadászok is, akiket olykor meg kell verni, mert támadnak.
Az első évad első részét 9:50-kor láthatja, amelyben Sidney Nepálba utazik, hogy megkeresse Gautama Sziddhárta (ismertebb becenevén Buddha) edényét, amely gyakorlatilag a terülj, terülj, asztalkám buddhista verziója, tehát egy tárgy, amely mindenkinek azt adja, amire szüksége van.
Buddha nem volt mindig buddha, de azért voltak jelek, hogy nem fogja megúszni. Már a születése előtt fura dolgok történtek – anyja egy napon azt álmodta, hogy egy elefánt hatol a testébe, amit az éjfél után elfogyasztott zsíros vacsora helyett annak a (hindu papok körében elterjedt) nézetnek tulajdonított, hogy aki ilyet álmodik, annak a születendő fia egy nap uralkodó vagy „egy hivatásának tudatára ébredt, megvilágosodott lény”, azaz buddha lesz. Ezért, amikor i.e. 563-ban valóban fia született, a névválasztásnál megpróbált megfelelni a fenti gondolatnak, így a „valaki, aki elérte célját” jelentésű Sziddhártát adta neki.
A fiatalember kiváló körülmények között, nagy fényűzésben, a családi hagyományok mentén nevelkedett. 16 éves volt, amikor feleségül vette unokahúgát, akivel tizenhárom éven át mély egyetértésben élt együtt, de aztán bekattant nála, hogy ez az élet valahogy mégsem az, amit elképzelt magának, úgyhogy inkább hátrahagyott mindent: a gazdagságot, a hercegi létet, és az addig megszokott mindennapjainak a tökéletes ellentétében találta meg a boldogságát. Szigorú szabályokat erőltetett magára, sanyargatta a testét, tanulmányozta a jógát és kora nagy tanítómestereivel barátkozott.
35 éves volt, amikor rájött, hogy ez az önsanyargatás annyira mégsem szórakoztató dolog, ezért felhagyott vele, és kizárólag szellemi szinten, meditációval törekedett egy magasabb megértési szint elérésére. Ami egy napon (egészen pontosan i.e. 526-ban) el is jött, csak elég türelmesnek (és hidegvérűnek) kellett hozzá lennie. Épp jógaülésben, keresztbe font lábakkal ücsörgött egy bo fa alatt, amikor váratlanul előugrott Mára, az ördög, aki mindent elkövetett, hogy megzavarja őt ebben a tevékenységben – démonokat küldött rá, megtámadta, talán még a poharába is beleivott, de Gautamát semmi sem tudta kizökkenteni.
Talán ennek a mérhetetlen állhatatosságnak köszönhető, talán nem, mindenesetre ezen az éjszakán történt meg a visszafordíthatatlan áttörés is: megnyílt benne egy emberfölötti, isteni szem, amelyen keresztül látta minden élőlény halálát és újjászületését – és megértette azt, hogy ha valaki helyesen él, akkor a következő élete jó lesz, míg ha gonosz lélek vezérli, akkor egy sokkal kedvezőtlenebb reinkarnáció vár rá. Mielőtt feljött volna a nap, Gautama teljesen megszabadult minden testi vágyától és kívánságától, ezzel pedig elérte a nirvánát, vagyis a tökéletes belső béke és megvilágosodás állapotát. (A fa, amely alatt mindez történt, a hagyomány szerint még ma is létezik, mert az időszámításunk előtti III. században egy ágát elültették Srí Lankán, Anurádhapurában. Jelenleg nemcsak a világ legidősebb élő fájaként ismert, hanem az emberiség örök spirituális útkeresésének szimbóluma is.)
Noha az átélt élmény szinte kézzelfogható volt számára, Gautamában azért volt annyi önkritika, hogy elgondolkodott, érdemes-e hirdetni a kapott igét, vagy inkább jobb, ha nem firtatja mások előtt. Szerencsére nem kellett sokáig vívódnia, mert megjelent előtte a két hindu isten, Indra és Brahmá, akik arra kérték, mindent, amit megtanult, tanítsa meg másoknak is. Így is tett – 45 éven át, egészen i.e. 480-ban bekövetkezett haláláig Gautama Sziddhárta bejárta egész Északkelet-Indiát, és prédikációin keresztül adta át A Nagy Igazságot az embereknek.
