Kedden, azaz április 8-án reggel 9:40-kor folytatódik a Bűbájos boszorkák című sorozat első évada a 10. epizóddal a MAX4-en, amelyben Prue munkahelyi főnöke, Rex (aki titokban egy csúnyagonosz warlock) az asztrális kivetítés módszerével éri el, hogy Prue a saját testét elhagyva ellopjon egy rendkívül értékes fejdíszt. Valami mégsem megy annyira a tervek szerint, a bizonyítékok ugyanis egyértelműen jelzik Andy számára, hogy Prue a tettes, ezért kénytelen letartóztatni őt. A helyzetet bonyolítja, hogy amíg a legidősebb nővér a börtönben csücsül, Phoebe randira megy Rexszel.
Az epizód középpontjában álló asztrális kivetítés fogalma nemcsak a fantasy műfajában létezik, hanem a valóságban is sokak fantáziáját megmozgatta már – gyakorlatilag évszázadok óta a spiritualitás és az okkult tanok egyik kedvelt jelensége, amellyel a mai napig is rengetegen kísérleteznek. Az elmélet azt állítja, hogy egy emberi lény nemcsak fizikai, hanem asztrális testtel is rendelkezik, amely egyfajta finomenergetikai másolatként képes elszakadni a testtől, és önállóan közlekedni a térben, időben, de akár más dimenziókban is. Az asztrális kivetítés, mit ad isten, leginkább alvás közben történik, de állítólag előfordulhat mély meditáció vagy relaxációs állapot közben is. Sokan, akik úgy hiszik, alkalmasak erre, azt állítják, hogy ilyenkor képesek lebegni a testük felett, látják saját magukat az ágyban fekve, vagy ismerős helyeken járnak úgy, hogy a testük közben egy tapodtat sem mozdul.
A szkeptikusok rögtön mondhatják, hogy ezeknek az embereknek vagy az álmaik túl intenzívek, vagy a fantáziájuk színes, a beszámolók szerint azonban nem erről van szó: az asztrális kivetítés, mondják, sokkal élesebb és tudatosabb élmény az álmoknál, amely során az ember pontosan tisztában van vele, hogy mi történik, sőt, bizonyos mértékig irányítani is tudja a körülötte zajló eseményeket (noha a kivitelezést nehezen tudom elképzelni, mindenesetre igazán jól jöhet ez a tudás akkor, ha nagyon kell pisilnünk, de nem akarunk kikelni az ágyból az éjszaka közepén). Egyesek szerint ez a tudatállapot alkalmas lehet önismereti munkára, spirituális fejlődésre, esetleg más emberekkel vagy entitásokkal való kapcsolatteremtésre is, amiket állítólag bizonyos módszerekkel, például vizualizációval vagy kötéltechnikával (amikor az ember elképzeli, hogy egy kötélen mászik felfelé, miközben teste mozdulatlan marad) lehet megvalósítani.
Noha rendkívül hihetőnek tűnik mindez, a tudomány valamiért mégis óvatosabban közelít a témához. Egyes kutatók például úgy vélik, az élmény nem más, mint egy, az alvásparalízishez köthető hipnagóg állapot (éberség és alvás közötti átmenet), vagyis amikor az ember ébernek érzi magát, közben pedig intenzív hallucinációkat vagy testen kívüli élményeket él át, a teste viszont bénultan fekszik, és akármennyire is próbálja, nem tud úrrá lenni rajta. Ilyenkor az illető képtelen arra, hogy rendesen felébredjen, megszólaljon vagy akár csak a kisujját is megmozdítsa – ami elég kellemetlen akkor, amikor mondjuk épp egy, az ágy szélén szájharmonikázó démont kellene távozásra felszólítani. Ez a neurológiai szempontból még nem teljesen feltérképezett jelenség egyébként a REM-fázisban történik általában, és úgy gondolják, a tobozmirigy aktivitása is szerepet játszhat benne.
Hogy az asztrális kivetítés tényleg kapu-e más dimenziók felé, vagy csupán a tudatalatti pszichedelikus önszórakoztatása, azt valószínűleg egy darabig még nem fogjuk biztosan tudni. De ha egy napon találkozunk valakivel, aki a levegőben lebeg, furcsán világít a szeme, és közben a zsebünkben kotorászik a pénztárcánk után, nyugodtan élhetünk a gyanúperrel, hogy itt bizony épp kivetülés történik.
