A 60 az új 40, mondják manapság, utalva arra, hogy a jólét növekedésével, az orvostudomány fejlődésével akár a hatodik ikszbe lépve is fiatalosan, komoly célokat kitűzve élhetjük az életünket. Nos, az idén kerek születésnapját ünneplő Bundesliga esetében nem bánjuk, hogy már 60 gyertyát fújhatunk el a valóban fiatalos ünnepelt bajnoki tortáján, hiszen így hat évtized fantasztikus eseményeire emlékezhetünk vissza. Ünnepi sorozatunkban ezúttal a liga legendás csapataival foglalkozunk.
Legendás csapatok a Bundesligában? A 60. születésnapját idén ünneplő pontvadászat kapcsán sokan talán egy kézlegyintéssel elintéznék a kérdést, mondván, a Bayern München külön kategória, és mivel az eddigi szezonok több mint felében (összesen 32-szer) az élen végzett, nem is lehet egy lapon emlegetni a többi klubbal.
Tény, hogy a bajorok abszolút csúcstartók, de azért messze állnánk az igazságtól, ha azt mondanánk, hogy csak nekik voltak kultikus együtteseik a hat évtized alatt. Ettől függetlenül mégis csak illik a futballtörténelem nagy Bayernjeivel kezdeni a cikket.
Az első a 60-as évek második felében kezdte bontogatni szárnyait. Az első salátástálra (előtte, 1932-ben még a régi német bajnokságot nyerte meg a müncheni gárda) egészen 1969-ig kellett várniuk, akkor még Branko Zebec irányításával. Az igazi sikerkorszak azonban a 70-es évek első fele volt, amikor már Udo Lattek volt a vezetőedző. A játékosként nem annyira jegyzett tréner mindössze 35 évesen vette át a bajorokat, és 1972 és 1974 között zsinórban háromszor juttatta őket a csúcsra. Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Paul Breitner, Uli Hoeneß, Gerd Müller – csak a legnagyobb nevek abból a Bayernből, amely lenyűgözte nemcsak az akkori NSZK, de a nemzetközi futballkedvelő közönségét is. Érdekesség, hogy a Bundesligában egy ideig a 74-es aranyérem volt az utolsó Beckenbaueréknek, de mivel abban az évben megnyerték a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (BEK), címvédőként a következő szezonban is indulhattak a sorozatban, ahol újra diadalmaskodtak, majd 1976-ban a triplázás is összejött.
A Bayern nagy korszaka a 70-es évek vége felé ért véget, miután 1977-ben Beckenbauer az Egyesült Államokba igazolt, majd két évre rá Gerd Müller is követte a példáját, Maier és Hoeneß pedig visszavonult.
A 80-as években eleinte Karl-Heinz Rummenigge, majd később a szárnyait bontogató Lothar Matthäus volt a Bayern vezére, és mivel egyre inkább megmutatkozott a bajorok anyagi és – fogalmazzunk így – érdekérvényesítési fölénye, szinte mindig a salátástál fő esélyeseiként tartották őket számon. A 90-es évekből származik az FC Hollywood becenév, mivel a müncheniekről szóló híreket, pletykákat sokak szerint ekkor már többször lehetett olvasni a bulvárlapokban, semmint a sportsajtóban.
Sokan a 90-es évek végének, 2000-es évek elejének Bayernjét is extra társaságként tartják számon, nem véletlenül: többek között Oliver Kahnt, Stefan Effenberget, Mario Baslert és Mehmet Schollt is ekkor ismerhettük meg igazán, a bajorok pedig 1999 és 2006 között hatszor is az élen végeztek a Bundesligában.
Nem mehetünk el a tény mellett, hogy a Bayern 2012 óta egyeduralkodó a német bajnokságban, zsinórban tizenegyszer diadalmaskodott, de ebben a bő évtizedben rengeteg változás történt, nem lehet azt mondani, hogy egy adott generációhoz vagy egy bizonyos edzőhöz köthető a hegemónia. A közös pontot csupán Manuel Neuer és Thomas Müller jelenti, bár előbbi egyelőre még nem tért vissza súlyos sérülését követően.
A Bundesliga legendás csapata volt a 70-es évek Borussia Mönchengladbacha. A siker alapjait az a Hennes Weisweiler rakta le, aki 1964-től 1975-ig irányította az együttest. A 60-as évek végén egy fiatal, lendületes, kifejezetten támadó szellemű gárda jelent meg a Bundesligában, amely 1970-ben nem kis meglepetésre bezsebelte a salátástálat, majd egy évvel később megvédte a címét. Eleinte Günter Netzer, később Jupp Heynckes, Berti Vogts, Uli Stielike vagy éppen a dán Allan Simonsen voltak a Gladbach kulcsemberei, és mindent elmond a társaság erejéről, hogy miközben az évtized közepén a Bayern München zsinórban háromszor nyerte meg a BEK-et, hazája bajnokságában nem bírt velük, akik 1975-ben, 1976-ban és 1977-ben is elsők lettek. A dolog pikantériája, hogy utóbbi két aranyérmüket már Udo Lattek irányításával érték el, aki 1975-ben éppen a Bayern kispadját cserélte a Gladbachéra.
Nem mellesleg a Borussia is letette a névjegyét Európában, hiszen a 70-es években egy BEK-döntő, valamint két-két UEFA-kupa-arany-, illetve ezüstérem volt a termésük.
Jöjjön az ikonikus HSV rövid története! A hamburgiak a 70-es évek végén, 80-as évek elején élték fénykorukat. Előtte is szereztek ugyan három német bajnoki címet, de egyiket sem a Bundesliga-érában (1923, 1928, 1960). Branko Zebecről esett már szó korábban: a jugoszláv szakember tíz évvel azután, hogy a Bayern Münchent a csúcsra juttatta, 1979-ben az északiakat is aranyéremhez segítette. A két évvel azt megelőzően Kupagyőztesek Európa Kupáját, 1983-ban pedig BEK-et nyerő HSV még kétszer, 1982-ben és 1983-ban lett német bajnok (immár Ernst Happel dirigálásával), azóta egyszer sem került a birtokába a híres salátástál.
A hamburgiak két kultikus figurája Felix Magath és a később csapatkapitánnyá avanzsáló Horst Hrubesch volt, de rövidebb-hosszabb ideig HSV-mezt viselt a pályán többek között Uli Stein, Ditmar Jakobs, Kevin Keegan, sőt még az 1980-ban az Egyesült Államokból hazatérő Franz Beckenbauer is.
A Borussia Dortmund szurkolói is joggal érezhetik úgy, hogy a Bundesliga-történelem során akadt néhány kiemelkedő generációjuk. Az 1995-ben és 1996-ban aranyérmet szerző, 1997-ben Bajnokok Ligáját nyerő BVB-ben valósággal hemzsegtek a klasszisok: Matthias Sammer, Andy Möller, Stefan Reuter, Karl-Heinz Riedle, Stéphane Chapuisat, Patrick Berger, Jürgen Kohler, a később a Videoton edzőjeként is ténykedő Paulo Sousa, no és persze az ominózus, Juventus elleni BL-döntőn parádés gólt szerző Lars Ricken. A sikerkovács az az Ottmar Hitzfeld volt, aki később a Bayernnél is ikonná vált, miután többek között öt bajnoki címet és egy BL-serleget nyert a bajorokkal.
A „legendás csapat” titulus persze valahol szubjektív is, mindenkinek meglehetnek a maga kedvencei. Csodálattal vegyes tisztelettel gondolhatunk vissza például a Helmuth Johanssen vezette, acélvédelmű Eintracht Braunschweigra, amely 1967-ben lett bajnok, de említhetnénk akár a Dieter Müller góljaitól szárnyakat kapó, 1978-ban aranyérmes Kölnt, az 1993-ban, egy évvel a KEK-győzelme után a trónt elfoglaló Werder Brement, az 1998-ban Hrutka Jánossal és Szűcs Lajossal a soraiban, újoncként első helyen záró Kaiserslauternt (utóbbi kettőben a közös, hogy mindkét esetben Otto Rehhagel volt a vezetőedző), netán a Grafite, Edin Džeko és Zvjezdan Misimovic nevével fémjelzett 2009-es bajnok Wolfsburgot.
Az új legendák pedig a szemünk előtt születnek, hiszen a Bundesliga mérkőzéseit továbbra is a Network4 sportcsatornáin lehet figyelemmel követni.
A Bundesliga előtt tisztelgő sorozatunkban eddig megjelent:
– Az idén 60 éves Bundesliga legnagyobb edzőlegendái
