2001-ben mutatták be a Szörnyek keringőjét, amelynek főszerepeit Halle Berry és Billy Bob Thornton játszották. Marc Forster filmjének cselekménye két olyan szereplőt hoz össze, akiknek egyébként semmi köze sem lenne egymáshoz: Berry egy halálraítélt feleségét játssza, Thornton pedig egy börtönőr apját. Csakhogy a veszteségeik valamilyen módon mégis összehozzák őket, hogy egyéni drámáikból egy közös legyen. (A filmet május 23-án, csütörtökön este adjuk a FILM4-en.)
A Szörnyek keringőjéért Berry megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, ami nagyon fontos popkulturális pillanat volt: ő az első fekete színésznő, akit így ismertek el, és a második, akit egyáltalán jelöltek. Nem is számított rá, mert a Golden Globe-ot nem kapta meg a filmért, és akkoriban az volt a közvélekedés, hogy márpedig akkor erre sincs esélye. Amikor Russell Crowe felolvasta a nevét, el sem hitte, mi történik – a színész még oda is súgta neki a színpadon, hogy „vegyél levegőt, pajtás”. Beszéddel sem készült, így hát rögtönzött egyet, közben és miután jól kisírta magát
„Semmire sem emlékszem az egészből. Fogalmam sincs, hogyan kerültem fel a színpadra. Teljesen filmszakadásszerű az egész. […] Aztán egy aranyszobor került a kezembe, és elkezdtem beszélni.” A fenti videón végignézhetik az egészet, a kezdeti döbbenettől a végül elég szépen kikanyarított beszédig – az egész eseménysor annyira látványos, hogy sokan azóta is úgy vélik, Berry ezzel a performansszal készült igazából a díjára. De valószínűleg nincs igazuk, hiszen tényleg nagy szó volt, hogy egy fekete színésznő kapja meg a díjat – Berry ezért is beszélt olyan hosszan pályatársairól, nagy elődeiről. (Ráadásul abban az évben Denzel Washingtoné lett a legjobb férfi főszereplő díja, szóval fontos este volt ez a fekete színészek közösségének.) Monológjában végül arra is kitért, „ez a pillanat sokkal nagyobb jelentőségű az én személyemnél. Minden névtelen, arctalan színes bőrű nőé, akiknek most már van esélyük, mert ma előttük is megnyílt a kapu.“
Utólag egyértelműen kiderült, hogy gondolatmenete illett ugyan a pillanat emelkedettségéhez, de túl optimistának bizonyult.
Fekete színésznőt azóta csak egyszer jelöltek a legjobb női főszereplőnek járó díjra (Gabourey Sidibét, 2010-ben), bár három férfi kollégája megkapta a nemüknek megfelelő változatot (Jamie Foxx, Forest Whitaker, Will Smith).
„Nem nyílt ki a kapu. A tény, hogy senki sem áll most mellettem, szívbemarkoló” – mondta el a színésznő a New York Times érdekes cikkében, két éve. A témáról Mia L. Maskkel, a Vassar College filmprofesszorával is beszélgettek, aki arra hívta fel a figyelmet, Berry győzelme azért is esett meg érdekes időszakban, mert a fekete színészeknek akkoriban nem voltak minőségi, vagy mondjuk így, értelmezhető szerepei nagyobb költségvetésű filmekben. „Ahhoz, hogy egy színes bőrű nő nyerjen, a filmnek jónak kell lennie, és hatnia az akadémiai tagok érzéseire. És az előadásmódnak is jónak kell lennie.” Márpedig, folytatta, az idők során úgy alakult, hogy fekete színészek általában a környezetükből kiragadott figurákat játszottak, akik fehér jótevőjüktől függtek – lásd még Hattie McDaniel Oscarját, amelyet az Elfújta a szél Mammy-jéért kapott. Mindez érvényes valamennyire erre a filmre is, amelyben nem tartja valószerűnek, hogy Leticia körül nincs támogató közösség, viszont eléggé hangsúlyos az érzékiség.
Berry is tisztában van ezzel, de ma is elvállalná a szerepet. „Szerettem a karaktert az első pillanattól, amikor elolvastam a forgatókönyvet. Azt gondoltam, fontos történet, megérintett. Szóval ha ma elolvasnám, és ugyanígy érzenék, márpedig szerintem ugyanígy éreznék – akkor mindenképpen.”
