Nem véletlenül készül, íródik, forgatódik, festődik viszonylag kevés műalkotás eltört lábujjú személyekről, vagy olyanokról, akiknek kicsit folyik az orruk – és sokkal több olyanokról, akik valamiféle mentális zavarral küzdenek. Lássuk be, az emberi elme sokrétűsége jóval érdekesebb az apró, testi problémáknál, sőt, elég rejtélyes, és megfoghatatlan ahhoz, hogy az emberiség, amióta létezik, meg akarja érteni, miért működik úgy, ahogy. Pláne, ha az látszólag teljesen eltér az átlagtól.
Az egyik, laikusok és művészek számára (tehát kívülről nézve) is kifejezetten érdekes pszichiátrai kórkép a disszociatív személyiségzavar, vagyis amikor az egyénnek két vagy esetenként több elkülönült személyisége van, akik sokszor különböző nevekkel, emlékekkel, tulajdonságokkal bírnak, különbözhetnek beszédmodorukban, bőr- vagy szemszínükben, de akár még a nemzetiségükben is [mármint megélőjük gondolataiban léteznek csak ennyire különböző testi adottságokkal – szerk.]. E mentális betegséget az esetek nagy részében komoly trauma váltja ki, és egészen változatos módon és súlyossággal képes megnyilvánulni.
A filmművészetben gyakran feldolgozott téma ez, és mivel maga a betegség ezerféleképpen létezhet, a megvalósításban is csak a kreativitás szabhat határt. Ha érdekli a téma, és szívesen nézne hasadt elméjű személyekről szóló filmeket, ne menjen messzire, mi most összegyűjtöttünk önnek néhányat. Kezdjük is a legalapvetőbbel, az ezerszer feldolgozott, újragondolt és átírt Jekyll és Hyde történetekkel, amelyek általában Robert Louis Stevenson 1886-ban írt Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című kisregényén alapulnak.
Az alapsztori lényege, hogy Dr. Henry Jekyll, egy tiszteletreméltó és sikeres londoni orvos kísérletezéssel próbálja különválasztani az emberi természet jó és rossz oldalát: kifejleszt egy szérumot, amelynek segítségével át tud változni Mr. Edward Hyde-dá, aki a személyiségének sötét, erkölcstelen és agresszív oldalát testesíti meg. Hyde, ellentétben Jekyllel, nem tartja be a társadalmi normákat, gyakran erőszakos, és bűncselekményeket, sőt, gyilkosságot követ el. Eleinte Jekyll úgy érzi, hogy képes kontrollálni az átalakulást, idővel azonban Hyde egyre dominánsabbá válik, és a két személyiség közötti határvonal egyre inkább elmosódni látszik, ami súlyos következményekhez vezet. Az első olyan adaptáció, amely már nem némafilm volt, az 1931-es Dr. Jekyll és Mr. Hyde volt, a legismertebb mégis talán az Ingrid Bergman és Spencer Tracy főszereplésével készült Ördög az emberben című film 1941-ből, Victor Fleming rendezésében. Ahogy a legtöbb adaptációban, így ebben is megegyeznek a történet főbb motívumai: a kettős személyiség küzdelme, a jó és a rossz közötti ellentét, valamint a morális kérdések, amelyek azt feszegetik, hogy mi történik, ha az ember megpróbálja elnyomni vagy különválasztani saját sötét oldalát a jótól.
Az 1968-as, Tony Curtis főszereplésével készült A bostoni fojtogató című filmben a disszociatív személyiségzavar a fentiekhez képest kissé elvontabban, egyfajta dramatikus elemként funkcionál. A valós eseményeken alapuló történetben Curtis a hírhedt sorozatgyilkost, Albert DeSalvót alakítja, aki napközben szerelőként dolgozik, így könnyen bejut idegen nők lakásába, éjszaka pedig visszatér, hogy megölje őket. Látszólag azonban a gyilkosság utáni reggelen semmire sem emlékszik abból, hogy mit tett, John S. Bottomly nyomozó (Henry Fonda) ugyanakkor érzi, hogy ő az elkövető, ezt pedig minden erejével próbálja bebizonyítani. A valóságtól a film épp a főszereplő karakterének mentális zavarában tér el, amelyet a feszültség fokozásának és a karakter bonyolultságának eszközeként alkalmaz.
A többszörös személyiségzavar az előbbinél sokkal egyértelműbben ábrázolódik az 1976-ban bemutatott, Sally Field főszereplésével készült Sybil című, két részes tévéfilmben, amely egy fiatal nőről szól, akit gyermekkorában súlyosan bántalmaztak, ezért több mint tizenhat személyiség alakult ki benne. A film során Sybil és pszichiátere, Dr. Cornelia Wilbur (Joanne Woodward) fokozatosan tárják fel a nő emlékeit, és próbálnak megoldást találni a problémáira. A minisorozat, amely Robert C. Wilson könyvén alapul, hatalmas sikert aratott a kritikusok és a nézők körében is: dicsérték a film pszichológiai mélységét és a társadalmi problémákra való érzékeny figyelemfelhívását, de Sally Field alakítását is, aki mesterien ábrázolta a személyiségek közötti váltásokat, és el is nyerte érte a Primetime Emmy-díjat a legjobb női főszereplő kategóriában.
A Szép álmokat, Billy című Daniel Keyes-klasszikus valós történeten alapul, amely Billy Milligan életét mutatja be, akit azzal vádoltak, hogy az 1970-es években három nőt erőszakolt meg. A tárgyalás során Milligan ügyvédei sikeresen védekeztek azzal, hogy valójában nem Billy, hanem a huszonnégy különböző személyisége követte el a bűncselekményeket. Ezzel az érveléssel sikerült elérniük, hogy Billy Milligan lett az első amerikai, akit e mentális betegség miatt mentettek fel súlyos bűncselekmények vádja alól. A könyv Billy bántalmazott, traumatizált gyerekkorát mutatja be, és részletesen elemzi a fiatalemberben lakó huszonnégy személyiséget. Keyes a könyvben a Milligannel készített interjúin keresztül mélyen elmerül a disszociatív identitászavar pszichológiai hátterében, valamint bemutatja a fiatalember életének azon aspektusait is, amelyek a személyiségei kialakulásához vezettek. Közben persze ott motoszkál a kérdés: vajon Billy tényleg csak alszik legbelül, míg a többiek élik az életét, vagy valójában egy okos bűnöző, aki mindenkit képes megvezetni?
A könyvből készült, A zsúfolt szoba című sorozat némiképp eltér az eredeti történettől, ahogy a könyvtől is, de alapjaiban megegyeznek: a sorozat Danny Sullivan (Tom Holland) történetét követi tíz részen át, akit letartóztatnak egy 1979-es New York-i lövöldözés miatt. Ahogy az ügyet felgöngyölítik, kiderül, hogy Dannynek több személyisége is van, amelyek különböző bűncselekmények elkövetésében érintettek. A sorozat Danny múltját, traumáit és a személyiségek kialakulásának okait kutatja, miközben egy pszichológus (Amanda Seyfried) próbál segíteni neki, hogy összerakja a történteket. Érdekesség, hogy A zsúfolt szoba három részét Mundruczó Kornél rendezte, aki producere is a szériának.
A Tara alteregói szintén sorozat, de műfaját tekintve vígjáték, tehát egészen más az eddigieknél. A történet egy külvárosi családanya, Tara (Toni Collette) és családja életét mutatja be, amely elsőre boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnik, valójában azonban több sebből vérzik. Tarának ugyanis három személyisége van: T, a lázadó tinédzser, Buck, a macska- és fegyvermániás kamionos, valamint Alice, az ötvenes évekbeli háziasszony. Akárhogy is nézzük, a családnak nincs könnyű dolga, ha hozzájuk akar alkalmazkodni.
A Széttörve című pszichológiai thriller a disszociációs személyiségzavart azon vélekedés szemszögéből mutatja be, amely szerint egyes betegeknél sajátos attribútumok is hozzárendelődnek a személyiségekhez, amelyek adott esetben testileg is megnyilvánulnak. Kevin (James McAvoy) huszonhárom személyiségét a pszichiátere is jól ismeri, egy azonban sokáig rejtve marad. Amikor felbukkan, uralkodni kezd a többi személyiség fölött, és elrabol három fiatal lányt (egyiküket Anya Taylor-Joy játssza). Kevin személyiségei harcolni kezdenek egymással, miközben úgy tűnik, szép lassan eggyé válnak – ebből pedig nyilván nem sülhet ki sok jó.
Végezetül hadd ajánljuk a témában a Fele/más című filmet James Belushi és Linda Hamilton főszereplésével. A krimiben Dr. Lauren Porter az egyik főszereplő, akinek barátját néhány évvel ezelőtt megölték. Tom Beckwith, egy volt zsaru, aki a felesége halála után szakmát váltott, Lauren óráira jár, hogy pszichiáter lehessen. Miután a nő meggyőzi őt, hogy kövesse egy kamerával és filmezze le, megtudja, hogy Laurennek súlyos személyiségzavara van – na de képes lenne ölni is? Kiderül a filmből, amelyet szombat este 8 órától tekinthet meg a FILM4-en.
