Háromból kettő: egyelőre ez a „találati arány” a Dárdai-fivérek kapcsán, már ami a magyar válogatottat illeti. A legidősebb testvér, Palkó 2022 novemberében, a görögök elleni barátságos mérkőzésen debütált Marco Rossi együttesében, igaz, azóta nem lépett pályára a mieinknél. A középső fiú, Márton viszont mára szinte kihagyhatatlanná vált a nemzeti csapatból, márciusi bemutatkozása óta immár 11 alkalommal képviselhette a piros-fehér-zöld színeket.
A legnehezebb ügynek a legtehetségesebbnek tartott Dárdai, a még csupán 18 éves Bence megkaparintása ígérkezik. A középpályás bátyjaihoz hasonló utat járt be eddig: Berlinben született, hiszen édesapja, id. Dárdai Pál akkoriban már évek óta a Herthánál futballozott. A kék-fehéreknél nevelkedett, és abban is egyezés van közte és a tesói között, hogy szerepelt a német korosztályos válogatottakban. A kérdés az, hogy a tavaly a „kis Nationalelffel” U17-es Európa-bajnoki címet szerző játékost Palkóhoz és Mártonhoz hasonlóan sikerül-e végül magyar mezbe öltöztetni? Jöjjön most hat nyomós érv, melyek alapján talán az ő esetében is felénk billen majd a mérleg nyelve!
A testvérek már döntöttek
Idehaza, a különböző fórumokon természetesen már javában mennek a különböző eszmecserék Bence majdani választásával kapcsolatban. Nagyjából ugyanazok a szócsaták zajlanak, mint korábban a testvérei döntése előtt. A pesszimisták nem győzik hangsúlyozni, hogy ezek a fiúk, bár a szüleik magyarok, már Németországban születtek. Többségében német osztálytársaik voltak, barátaik jó része német, ott szocializálódtak, az ottani életstílus formálta a mindennapjaikat, a gondolkodásukat. Mégis, előbb Palkó, majd Márton is a magyar válogatottnál kötött ki.
Lehet persze azzal érvelni, hogy nekik kevesebb esélyük lett volna bekerülni a Nationalelfbe, de mégis, induljunk ki magunkból: mit tennénk, ha lenne két testvérünk, és mind a ketten ugyanabban a nemzeti együttesben szerepelnének? Nem vágynánk-e arra, hogy csatlakozzunk hozzájuk, hogy kéz a kézben harcolhassunk egy célért? Van persze ellenpélda is (a legismertebb Jerome és Kevin-Prince Boateng esete, előbbi a német, utóbbi a ghánai csapatot választotta), de bízzunk benne, hogy Bence esetében a testvéri összetartozás érzése kerekedik felül.
A németeknél túl nagy a konkurencia
Vitán felül áll, hogy Dárdai Bence hatalmas tehetség, nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban fiatal kora ellenére alapemberré vált a Wolfsburgban. Hétről-hétre a német élvonalban lép pályára, és az is tény, hogy a fivérek közül a német korosztályos válogatottakban is ő érte el a legnagyobb sikereket: U17-es Európa-bajnok lett, éppen a tavalyi, Magyarországon megrendezett tornán. Ennek ellenére azért érdemes mérlegelnie, hogy mennyire lehet esélye bekerülni a Nationalelfbe. A felnőtt válogatott komoly ugrás, számos olyan, tehetségesnek tartott német fiatal számára maradt álom ott szerepelni, akik pedig U17-ben, U19-ben vagy akár még U21-ben is a frontvonalban voltak.
A német csapat ráadásul abszolút felfelé ívelő pályán halad Julian Nagelsmann vezérletével és hemzseg a világklasszisoktól. Jamal Musiala, Florian Wirtz, Julian Brandt, Leroy Sané, Chris Führich és még sorolhatnánk: a középpályán, főleg annak támadó szekciójában elképesztően nagy a konkurencia, így benne van a pakliban, hogy Bencével nem feltétlenül számolnának. Nálunk viszont stabil helye lehetne és ez reményeink szerint jó néhány nagy tornát garantálna a számára.
A fanatikus magyar szurkolók szeretete
Bár a német drukkerek is kétségkívül jó hangulatot tudnak teremteni, de a Németországban megrendezett Európa-bajnokságon kiderült, hogy a helyiek is csak ámultak a magyar szurkolók fanatikussága láttán. Hosszú évek óta borsódzik az ember háta, ha a magyar válogatott mérkőzésein jár. Márpedig ez jó értelemben véve divattá vált, rendszeres a telt ház a Puskás Arénában rendezett hazai meccseken, de idegenben is mindig kitesz magáért a tábor.
Jobban ki lehet tűnni, ha itt sztár vagy
A német válogatott legnagyobb sztárjai igazi világklasszisok, akik Európa legsikeresebb, leggazdagabb klubjait képviselik. Állandóan reflektorfényben vannak tehát, de megint érdemes visszatérni arra, amit már boncolgattunk a 2-es pontban: ide bekerülni nem éppen egyszerű. A magyar csapat ugyanakkor – sajnos – szűkölködik nagy sztárokban. Szoboszlai Dominik a kivétel, illetve a Gulácsi Péter-Willi Orbán-Sallai Roland triót sorolhatjuk még az Európában magasan jegyzett játékosok közé, de elférne még nálunk néhány nagy sztár. Dárdai Bence az lehetne, egy ünnepelt, példaképnek tekinthető futballista, a gyerekek nagy kedvence, a nevével ellátott mezeket vinnék, mint a cukrot. Beírhatná magát a történelemkönyvekbe, a legnagyobb magyar legendák közé emelkedhetne.
Befogadóbb közegbe kerülhetne
Vannak, akik úgy gondolják, a magyar nem annyira befogadó nemzet, bár olyan felfogás is létezik, mely szerint az egyik leginkább vendégszerető nép vagyunk. Ezen el lehet vitatkozni, az viszont tény, hogy ha valakit igazán megszeretünk, a magunkénak érzünk, tejben-vajban fürösztjük – főleg, ha focistáról van szó.
A németeknél az elmúlt évtizedekben azt láthattuk, hogy jelentősen megnőtt a bevándorló háttérrel rendelkező játékosok száma, és arra is volt példa, hogy a csapategység finoman fogalmazva nem verdeste az eget. E téren ugyan a Nagelsmann-érában történtek pozitív változások, de azért a hűvös német szeretet és a magyar tábor szenvedélye között van különbség. Bence nálunk száz százalékig magyar lenne, a mi fiunkként tekintenénk rá, a németeknél, ha esetleg nem úgy teljesítene, ahogy elvárják, talán nem pozitívumként emlegetnék a magyar gyökereit.
A családfő
A legnyomósabb érv maga az édesapa, a magyar futball egyik élő legendája, id. Dárdai Pál. Félreértés ne essék, az 1997 óta Berlinben élő, a Herthában 14 évet játékosként lehúzó, majd a klubot több különböző időszakban vezetőedzőként irányító szakember még véletlenül sem presszionálja fiát, hogy a magyar válogatottat válassza. Nem tette ezt Palkóval és Marcival sem, sőt rendre azt hangsúlyozta, hogy ők hozzák meg a döntéseket, melyeket maximálisan elfogad és támogat.
Ettől függetlenül nem kérdés, hogy Bence rengeteg történetet hallhatott az apukájáról, aki 61-szer viselte a magyar mezt, 2014-2015-ben pedig beugró szövetségi kapitányként poraiból rázta fel a mieinket a pocsék Eb-selejtezős rajt után, nagy szerepe volt a kijutásban. Bencének Dárdai Pál a példaképe, akit imádnak a magyar szurkolók, aki ugyan remekül érzi magát Németországban, mégis a mi fiunk, az a vagány pécsi gyerek, aki a PMFC-ből és a BVSC-ből indulva fantasztikus Bundesliga-karriert futott be. Nála komolyabb inspiráló erő aligha lehet. Ha pedig Bence a nyomdokaiba lép, a Dárdai-család és a magyar labdarúgó-válogatott története örök időkre egybefonódik.
