Nagyon kemény, ráadásul igaz történetre alapuló témát dolgoz fel a mexikói Lucía Puenzo filmje, a La Caída (Ugrás). A veterán, pályafutása utolsó dobása előtt álló műugró, Mariel és edzője, a kiváló szakember, de molesztálással gyanúsított Braulio különleges kapcsolatát és a nő vívódásait bemutató drámában az a legizgalmasabb, hogy el kell tudnunk dönteni, kinek higgyünk. Előre le kell szögeznem: ez nem egyszerű.
Közeledik az olimpia, a mexikói műugrócsapat lázasan készül a soron következő nyári játékokra. Köztük az a Mariel Saenz (Karla Souza) is, aki ebben a sportágban a maga 30 évével szinte veteránnak számít. 15 évesen hatalmas szenzációt keltett, amikor bronzérmet nyert az ötkarikás viadalon, azóta viszont nem úgy alakult a pályafutása és az élete, ahogy kellett volna.
Több versenyen is esélyesnek számított, de a legfontosabb pillanatokban elszállt az önbizalma, érthetetlen teljesítménnyel rukkolt elő. A magánélete is messze van az ideálistól: az elmúlt években futó kapcsolatok, egyéjszakás kalandok, folyamatos gyógyszeres kezelés és az alkohol jelentette keretek közt éli mindennapjait. Mariel a harmadik ikszbe lépve rájön, hogy nem igazán tudja, ki is ő valójában és mit akar az élettől.
Akad azonban egy komoly motivációs tényező: mivel még mindig számítanak rá a válogatottnál, úgy dönt, megpróbálkozik egy utolsó nagy dobással, élete utolsó olimpiáján a dobogóra akar állni párosban. Kőkeményen edz és mindent ennek a célnak vet alá, de nincs szerencséje: állandó partnere a felkészülés közben megsérül, és helyére egy mindössze 14 éves lány, Nadia (Dèja Ebergenyi) kerül.
Nadia személyisége különleges, több szempontból is elgondolkodtatja Marielt: egyrészt látja, hogy a nála jóval fiatalabbak is bármikor bevethetők, így akár őt is lecserélhetik, ha úgy adódik. Másrészt ő is ugyanilyen fiatalon került a nemzeti csapatba, akkor indult felfelé a karrierje, és ez izgalmas és egyben félelmetes emlékeket csal elő belőle.
A lányok edzője, Braulio (Hernán Mendoza) csupa szív, karakteres, a versenyzőiért bármire képes fickó, aki szakmailag kifogástalan, emberileg azonban kérdéses a viselkedése. Amikor Nadia édesanyja a lánya molesztálásával vádolja meg a trénert, alapjaiban változik meg a hangulat. Mariel és családja teljesen oda van a férfiért, aki egyfajta apafiguraként is jelen van a versenyző életében, teljes mellszélességgel kiállnak mellette. Nadia idővel visszakozik, így Brauliót fel is menti a vizsgáló bizottság, csakhogy ezt követően Mariel megdönthetetlen bizonyítékokat talál arra, hogy az edző valóban elkövette mindazt, amivel vádolták. Vajon átáll-e Nadia oldalára, illetve fel tudja-e dolgozni magában azt, ami vele is megtörtént jó másfél évtizeddel ezelőtt, és amiről akkor kislányként még nem is tudhatta, helyes vagy sem?
Egyáltalán: mi a helyes és mi nem ebben az érzékeny uszodai közegben?
Őszinte leszek: a rendezőről, illetve a színészekről nem sokat tudtam előzetesen, de a film zseniális, fantasztikus alakításokkal. Karla Souza és Hernán Mendoza nálam 10/10-es, és ez egy olyan alkotás, ami után az ember nem csak úgy feláll a gép elől és csinálja a dolgát, hanem elgondolkodik rajta, sokáig ott marad a fejében.
Mindenki tudja, Magyarországon is voltak hasonló uszodai ügyek, de pontosan tudjuk, hogy a domináns és a határokat sok esetben átlépő férfi és a vele szemben kiszolgáltatott helyzetben lévő nő története az élet sok területén, a sport mellett többek között a show-bizniszben, a művészet világában is jelen van. Az Ugrás felkavaró élményt nyújt, de feltétlenül ajánlom megtekintésre.
UGRÁS (LA CAÍDA)
Bemutatás éve: 2022 (Prime Video)
A film hossza: 95 perc
Rendezte: Lucía Puenzo
Írta: Lucía Puenzo, María Renée Prudencio, Tatiana Merenuk, Monica Herrera, Samara Ibrahim
A főbb szerepekben: Karla Souza, Hernán Mendoza, Dèja Ebergenyi
