Ha van rá tökéletes példa, hogy milyen az, ha valakinek rátelepszik az életére egy franchise, akkor az Hayden Christensen története. A kanadai színészről a 2002-es Csillagok háborúja: A klónok támadása idején tulajdonképpen az egész világ biztosra vette, hogy ő lesz Hollywood következő ügyeletes szépfiúja, az ember, akinek a posztereivel ki lesznek plakátolva a fiatal lányok szobái, hogy aztán szép lassan amolyan Brad Pitt-i utat bejárva megérkezzen az egyre komolyabb szerepek felé, és a végére saját jogon legenda legyen. Christensen még mindig csak 42 éves, de azt talán elmondhatjuk, hogy végül nem így lett, és ennek nagyon sok köze van ahhoz a Star Warshoz, ami 2002-ben (illetve 2005-ben, akkor jelent meg A sithek bosszúja) nem kapott túl jó fogadtatást. Azt most hagyjuk is, hogy visszanézve milyenek ezek a filmek (ne, ne hagyjuk, leírjuk: valójában közel sem olyan rosszak, mint amilyennek akkor kikiáltották őket a hardcore rajongók), ugyanis Christensen karrierjének olyan fontos állomása lett a fiatal és átható tekintetű Anakin Skywalker szerepe, hogy olyan nagyon nem is tudott belőle kitörni. És mivel a filmeket nem szerették annyira, ő maga sem az a fajta pozitív sztár lett, mint amilyennek szánták.
Az ugyanis egy dolog, hogy a People a 2000-es évek elején beválasztotta az 50 legszexibb élő ember nyilván elég mérvadó listájára, ha közben a fél világ a színészi alakítását csesztette úgy, hogy az igazán kellemetlen részeket nem is annyira a saját vélt tehetségtelenségének, hanem a dialógusokban hagyományosran gyenge rendezőnek, George Lucasnak köszönhette.
Christensen persze megúszhatta volna a középszert, de valószínűleg az ügynökei sem voltak túl jók: miközben tényleg vele foglalkozott ilyen-olyan módon a filmvilág, képtelenek voltak bármilyen formában is sikeres filmekbe benyomni őt. Persze próbálkoztak, és voltak lehetőségek, hiszen került ő elő közös darabban Jessica Albával, Samuel L. Jacksonnal vagy Siena Millerrel is, csak valami mindent átjáró pech hatására ezek a filmek pont az említett színészek kellemetlenebb életrajzi adatai közé tartoznak. A közönségsikerről, vagyis annak hiányáról elég sokat elmond, hogy az IMDB filmes adatbázisban egyetlen filmjének sem csúszott hét pont fölé a közönségértékelése. Máig utolsó egészestés filmje 2019-ben jelent meg The Last Man címmel (magyar forgalmazója nem volt). A Harvey Keitellel közös alkotás 3,7 ponton áll, ami azt jelenti, hogy rosszabb filmnek gondolták az ezt megnézők, mint minden idők egyik legtragikusabb magyar filmjét, a Magyar vándort.
Ezek után talán nem is csoda, hogy Hayden Christensen elment a tutira, és visszatért a Star Wars franchise-ba: a 2019-es Skywalker korában már feltűnt a hangja, a 2022-es és 2023-as Star Wars-minisorozatokban már személyesen is megjelenik, természetesen Anakinként. Ezek nem főszerepek, viszont legalább valamennyire helyre teszik a megtépázott hírnevét: tulajdonképpen kiderül belőlük, hogy kifejezetten jól áll neki a későbbi Darth Vader figurája. Mint ahogy valójában a maga módján már a 2000-es évek elején is jól állt, csak akkor még azt hitte a világ valamiért, hogy George Lucas jó rendező, egy Star Wars-filmnek pedig tökéletesnek kell lennie. Egyik sem igaz természetesen.
Christensent nálunk legközelebb szombaton, 21:05-kor láthatja, a Hipervándorban, a TV4-en.
