A farkasok nem annyira barátságos lények, nem véletlenül nem tart otthon senki farkast házi kedvencként. Ugyanakkor lenyűgöző állatok, ezért is vannak oda tőlük az indiánok – na meg Kevin Costner.
Az Alfa című film (vasárnap 18:00 FILM4) pedig pont azt mutatja meg, hogy milyen lehetett az őskorban egy fiatal fiú és egy farkas barátsága. A történet nagyjából 20 000 évvel ezelőtt játszódik Európában, amikor az emberi törzsek a túlélésért küzdöttek. A film középpontjában Keda (Kodi Smit-McPhee) áll, egy fiatal vadász, akit apja (Jóhannes Haukur Jóhanness) keményen fog és nevel, hogy a törzs hasznos tagjává váljon. Édesanyja (Leonor Varela) azonban attól tart, hogy a fiút a szíve vezeti. Hogy ez miért baj, majd kiderül!
Egy vadászat során Keda megsérül, és a törzse halottnak hiszi – magára marad a vadonban, ahol egy sérült farkassal (akit Alfa névre keresztel) kénytelen jóban lenni, már ha túl akar élni ott.
Albert Hughes, aki korábban a Veszély S elemek és a A pokolból című filmeket rendezte testvérével, Allennel, csodás eredettörténetet varázsolt a farkas, illetve a kutya háziasításáról. A filmnek eredetiben Morgan Freeman kölcsönözte a hangját narrátorként.
Kodi Smit-McPhee tökéletes választás volt Keda szerepére, mivel remekül hozza a törékeny, de elszánt karaktert, akinek meg kell tanulnia a természethez alkalmazkodni. A film egyik legérdekesebb karaktere mégis Alfa, a farkas, aki színészkedni ugye nem igazán tud. Nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, hogy Alfa karakterét főként egy valódi csehszlovák farkaskutya, Chuck formálta meg, akit kifejezetten erre a szerepre képeztek ki. A filmet megelőzően hónapokon keresztül tréningezték, hogy megfelelő reakciókat adjon, valamint megtanulja a filmes környezetben való munkát. Emellett a film néhány jelenetében CGI-t is használtak a farkas ábrázolásához.
A film dialógusait Christine Schreyer, az UBC Okanagan antropológus professzora alkotta meg. A fő nyelvet, amelyet Schreyer Beamának nevez, és amelyet két dialektusban beszélnek, állítólag a protonosztratikus, a protoeurázsiai és a proto-dél-kaukázusi nyelvek ihlették.
A farkas háziasítása több ezer évvel ezelőtt kezdődött, amikor az emberek és a vadon élő farkasok találkoztak egymással – vélhetően összevesztek valami finom falaton. A legvalószínűbb elmélet szerint a bátrabb, kevésbé agresszív farkasok közelebb merészkedtek az emberi településekhez, ahol élelemmaradékokat találtak. Az emberek pedig rájöttek, hogy ezek az állatok nemcsak figyelmeztetik őket a veszélyre, hanem a vadászat során is hasznosak lehetnek. Az évezredek során az ember a barátságosabb, engedelmesebb egyedeket válogatta ki, így alakultak ki a kutyák ősei. Bár a farkas és a kutya genetikailag közeli rokonok, a háziasítás nagyon megváltoztatta a kutyákat, alkamazkodóbbak, szociálisabbakká váltak és fogékonyabbá az emberi beszédre.
Ma egy átlagos kutya egy 3-4 éves gyerek értelmi szintjén van, bár egyes fajtákat megnézve, nehéz látni azt, hogy valaha a farkas és a kutya ősei rokonok voltak. Mondjuk gondoljunk csak egy csivavára vagy egy francia bulldogra, aztán pedig képzeljünk el egy jól megtermett farkast. Ugye, hogy ugye?
