Nemrég került a mozikba az Argylle című kémvígjáték (amelynek már a készítési körülményei is gyanúsak, a jó, rejtélyfejtős értelemben), és egyelőre nem bizonyult hatalmas sikernek a mozikban, viszont Matthew Vaughn rendező és Henry Cavill, a film főszereplője is tisztességesen igyekszik népszerűsíteni a filmet. (Szerepel benne Bryan Cranston is!)
Emiatt mentek el a Happy Sad Confused című podcastba is beszélgetni, ahol többek között az került szóba, hogy egyikük sem nagy barátja a filmes szexjeleneteknek, mert nemigen látják értelmüket. „Nem értem ezeket, nem vagyok rajongójuk. Szerintem vannak olyan helyzetek, amikor egy szexjelenet valóban egy film javára szolgál, és nem csak a közönség örömére, de szerintem manapság néha túlzásba viszik. [Olyankor történik ez,] amikor az embernek az lesz az érzése, hogy ez tényleg szükséges, vagy most csak úgy kevesebb ruha van rajtuk? És akkor az ember elkezdi kínosan érezni magát, és arra gondolni, hogy ez nem színészi játék, itt semmi sincs hatással a film hátralévő részére” – szúrta ki az eszmefuttatást a Hollywood Reporter. Itt a teljes beszélgetés, amelyben persze nemcsak erről van szó.
Azt mondjuk ő is elismeri, hogy előfordulnak olyan esetek is, amikor az ilyesmi előremozdítja a cselekményt, de korántsem olyan gyakran, mint ahányszor a filmesek élnek ezzel. „A legtöbbször az emberi képzelet felülmúlja [a végeredményt]. Szóval inkább eltántorít, ha egy tévéműsort vagy egy filmet teleraknak vonagló testekkel, az ember meg azt gondolja, jó, de mit ad ez hozzá azon kívül, hogy nahát, egy meztelen személy, remek?” Vaughn maga is így látja a dolgokat, elmondása szerint ezért nem nagyon tesz ilyet a filmjeibe sem.
A szakmában azért viszonylag ritkának számít, hogy erről essen szó, vagy éppen valaki kifejezetten kérje, hogy kevesebb erotikus pillanata legyen a filmnek, amit éppen forgat. De példátlannak azért nem nevezhető, hiszen például Penn Badgley, a Te című sorozat főszereplője is azt kérte Sera Gamble showrunnertől, hogy kicsit vegyenek vissza az intim jelenetekből. Őt mondjuk nem filmkészítési elvek, sokkal inkább a gyakorlat foglalkoztatta, amelyben sokszor nem megoldott, hogy a jelenetek szereplőinek szempontjait is figyelembe vegyék, illetve tiszteletben tartsák emberi méltóságukat. „Nem a késztermékre gondoltam” – mondta akkoriban erről a GQ-nak -, „hanem inkább arra a [videlkedés]kultúrára, amely minden forgatáson jelen van, de főleg ezeknél a jeleneteknél. Mármint mind tudjuk, hogy Hollywoodban nagy múltja van a kizsákmányolásnak és a hatalommal való visszaélésnek.”
Az elmúlt években egyre többször kerülnek szóba az intimitás-koordinátorok a filmkészítésben: az ő feladatuk, hogy ahol ilyen jelenetek készülnek, ott csak az elengedhetetlenül szükséges stábtagok legyenek jelen, senki érdekei és méltósága ne sérüljön, szóval az egész olyan flottul menjen, amennyire csak lehet. De ez nagyon új gyakorlatnak számít, és nem is állandó vagy kötelező elem.
Sarah Silverman egyszer felidézett egy olyan esetet, amely még az ilyen szakemberek térnyerése előtt történt. Egy filmet forgatott, amelynek intim jelenetében ő mindössze egy nem túl nagy bugyit viselt, a partnere pedig még annyit sem. A dolgok annyira elfajultak, hogy „napokig fájt a járás. Teljesen meztelen volt, még egy zokninyi vastagságú anyag sem volt kettőnk között. Tökéletesen éreztem a merevedését. Nem is volt igazi színész, csak egy statiszta” – mondta el a színész-humorista, hogyan kezdődött el az a jelenet, amely abban csúcsosodott ki, hogy a férfi erőszakos közösülést imitált vele. Szóval tényleg érthető a színészek ódzkodása az ilyen eseményektől, akkor is, ha nem a filmművészeti hagyományok tiszteletén alapszik.
