Frank O’Toole híres thrilleríró biztos nem úgy akart meghalni, ahogy végül sikerült neki: az óceán közepén, egy késsel szúrt lyukkal a szívében. Jack és csapata nem is nagyon érti, mi történhetett (mondjuk az öngyilkosság talán kizárható), de ahogy aztán napvilágra kerül néhány misztikus titok a férfi családjával és barátaival kapcsolatban, a detektívnek csak sikerül lelepleznie a gyilkosságot, amely csavarosságát tekintve akár egy O’Toole-regényben is simán megállná a helyét. (Ha tudni akarja a megoldást, kiderül a Halál a paradicsomban soron következő epizódjából, amelyet ma, 16:55-től tekinthet meg a TV4-en.)
Albert Camus
Frank O’Toole-t aligha vigasztalja a tény, de bizony nem ő az egyetlen író, aki rejtélyes vagy banális körülmények között lelte halálát, sőt, ami azt illeti, az irodalomtörténet dugig van hasonló esetekkel. Ott van például Albert Camus, aki 1960. január 4-én egy barátjával, Michel Gallimard-ral utazott Párizs felé autóval, amikor a férfi hirtelen elvesztette uralmát a jármű felett, és egy fának csapódva mindketten életüket vesztették. Annak ellenére, hogy az út jeges volt, ami magyarázatot adhat a balesetre, körülbelül ötven évvel később mégis napvilágot látott egy furcsa összeesküvés-elmélet, amely szerint az író halálát gyilkosság okozta – Gallimard pedig csak járulékos veszteség volt a történetben. Az elmélet szerint a merényletre (amihez egy speciális eszközt használhattak, amely menet közben lyukat ütött az autó kerekébe) a hiperérzékeny szovjet külügyminiszter, Dmitrij Sepilov adott parancsot, amiért Camus három évvel azelőtt írt egy cikket, amelyben kemény kritikát fogalmazott meg vele és a szovjet politikával szemben. Az elméletet persze sosem sikerült bizonyítani, így továbbra is csak spekulációként érdemes tekinteni rá.
Molière
Élete utolsó éveiben Molière tuberkulózisban szenvedett, ennek ellenére úgy döntött, eljátssza legutóbbi darabjának, a Képzelt betegnek a főszerepét, amelyben egy hipochondert alakított, saját magát is előszeretettel kifigurázva a szereppel. A negyedik előadás alkalmával viszont nagyon rosszul lett, vért köhögött fel, és összeesett a színpadon – mégis ragaszkodott hozzá, hogy befejezze az előadást. A szervezete azonban nem üdvözölte ezt a gondolatot, és feladta a harcot: Molière néhány órával az előadás után meghalt – nyilván nem hipochondriában.
Nyikolaj Gogol
Gogol dráma-, regényíró és a rövid történetek mestere volt. Elbeszélései, mint Az orr, az Egy őrült naplója és A köpönyeg a 19. századi orosz társadalom elé állítottak tükröt, és elképesztő hatást gyakoroltak a következő írógenerációra, nem véletlenül terjedt el a nézet, hogy „mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk ki”.
Az író Holt lelkek című regénye egy tervezett mestermű első része volt, amely hatalmas irodalmi sikere ellenére nem folytatódhatott – ennek pedig egy Matvej Konsztantyinovszkij nevű galád pap volt az első számú oka, akinek sikerült teljes befolyása alá vonnia az írót azzal, hogy azt állította, minden szépirodalmi mű egyenesen az Ördög műve. Gogol viszont ahelyett, hogy tisztában lett volna a ténnyel, hogy ő Gogol és nem az Ördög, inkább frászt kapott ettől, és gyorsan tűzre dobta a könyv második részét. Persze ez közel sem volt elég ahhoz, hogy a lelke megnyugodjék, ezért elhatározta, hogy böjtölni kezd, az állandó éhezés azonban teljesen legyengítette a szervezetét. Az orvosok kétségbeesetten próbálták megmenteni az életét azzal, hogy piócákat ragasztgattak az orrára, forró fürdőbe merítették, majd jéghideg vizet locsoltak az arcába, valami rejtélyes okból kifolyólag ezek a módszerek mégsem bizonyultak túl hatékonynak, és Gogol hamarosan eltávozott az élők sorából. Amikor azonban majdnem nyolcvan évvel később, 1931-ben az orosz hatóságok úgy határoztak, lebontják a Danilov-kolostort, és áthelyezik onnan Gogol maradványait máshova, állítólag az írót arccal lefelé találták, ami gyanút adott arra, hogy valójában élve temették el.
Émile Zola
1902-ben holtan találták Émile Zolát párizsi otthonában. Állítólag szeptember 29-én hajnalban lett rosszul, de nem akarta, hogy a felesége a szolgálókat riassza segítségért, ezért inkább szenvedett tovább. Reggelre halott volt, feleségére pedig eszméletlen állapotban találtak rá. Az orvosok eleinte szén-monoxid-mérgezésre gyanakodtak, de egyes elméletek szerint Zola sokkal inkább gyilkosság áldozata lett.
Lehetséges indíték, hogy az író nyíltan kiállt Alfred Dreyfus francia katonatiszt ártatlansága mellett a róla szóló, nagy port kavart büntetőügyben, ezért a Dreyfus-ellenes hangok (akik ellenezték a katona felmentését) bosszút állhattak rajta. Az összeesküvés-elméletet persze tovább erősítette a tény, hogy a hatóságok hiába indítottak vizsgálatot az ügyben, és hiába ellenőrizték Zola kandallóját, semmi nem támasztotta alá az elképzelést, hogy valóban szén-monoxid-mérgezés áldozata lett volna. Mivel más örletük nem volt, inkább a könnyebb utat választották: a halottkém megállapította, hogy az író „természetes halált” halt (bár az erről készült jelentést soha nem hozták nyilvánosságra), és az ügyet lezárták. Hogy a bosszúállók valójában milyen eszközt használhattak, amely Zolát megölte, feleségét meg csak elkábította, sosem derült ki.
Francis Bacon
Francis Bacon a 17. században I. Jakab király lordkancellárjaként szolgált, de sokkal híresebb volt filozófiai munkáiról, amelyek rendkívüli hatást gyakoroltak a tudomány fejlődésére. Úgy gondolta, elméleteit minden esetben kísérletekkel illene bizonyítania, arra azonban nem számított, hogy egy napon épp egy kísérlet okozza majd a vesztét.
Egy hideg téli napon lovaglás közben Bacon és egyik barátja arról tanakodtak, vajon hogy lehetne hosszabb ideig fenntartani az élelmiszerek szavatosságát. Bacont inspirálta a havas környezet, ezért arra jutott, a hideg talán megfelelő módszer lehet erre, ezért gyorsan vásárolt egy csirkét, és egy tonna havat tömködött bele. Úgy vélte, a kísérlet fantasztikusan sikerült, az erről szóló beszámolót azonban már csak a halálos ágyán diktálva tudta közölni. A hidegben végzett erőfeszítés miatt ugyanis Bacon csúnyán megfázott, majd tüdőgyulladást kapott, és nem sokkal később meghalt. Korai életrajzírói szerint halálát egyértelműen utóbbi okozta, bár valószínűleg az sem segített sokat, hogy egy nyirkos és hideg ágyba fektették lábadozni. A legenda szerint egyébként az első fagyasztott csirke azóta is a környéken kísért (erről mondjuk szívesen látnék fényképes bizonyítékot).
Edgar Allan Poe
Edgar Allan Poe halála is felér egy komoly rejtéllyel, ami tökéletesen illik saját történeteihez – bár ez aligha vigasztalná utólag. Poe-ra 1849. október 3-án, Baltimore egyik kocsmájában találtak rá, igencsak zavart állapotban. Az orvos, akit kihívtak hozzá, „meggyötörtnek, piszkosnak és rendezetlennek” írta le, majd kórházba szállíttatta. Az írót senki sem látogathatta, sőt, egy rácsos ablakú szobába zárták, amelyet akkoriban leginkább ittas emberek számára tartottak fenn. Poe néhány bent töltött nap után életét vesztette.
Halálának pontos oka vitatott: első orvosa, aki a mértékletességi mozgalom híve volt, az alkoholizmusnak tudta be, majd a sajtó is ezt a narratívát követte, és az akkoriban alkoholizmusra utaló eufemizmusokkal („agyduzzanat”, „agygyulladás”) számoltak be a tragikus esetről. Egy másik orvos azonban váltig állította, hogy Poe „leheletén nem volt érezhető az alkoholszag”, ezért kizártnak tartja, hogy ez okozta volna a halálát. Azóta rengeteg elmélet látott napvilágot a hipoglikémiától kezdve az öngyilkosságon át egészen a gyilkosságig. Az igazság mégis talán örök rejtély marad, mivel semmilyen orvosi feljegyzés nem maradt fenn az esetről, sőt, Poe halotti bizonyítványának is nyoma veszett. Milyen érdekes…
Mark Twain
Mark Twain ugyan természetes halált halt, és efelől senkinek sincsenek kétségei, a körülmények mégis egészen szokatlannak tekinthetők. Az író 1835. november 30-án született, pontosan azon a napon, amikor a Halley-üstökös megjelent az égen. Egyszer viccelődve megjegyezte, hogy szerinte tuti, hogy akkor fog meghalni, amikor az üstökös újra látható lesz az égen, tehát úgy 75-76 évvel később. Nos, a következő átvonulás 1910. április 20-án történt. Twain másnap meghalt.
Charles Dickens
Dickens halála körül sincs semmi rejtélyes, de arról már azért érdemes beszélni, hogy vajon hol érte őt pontosan. 1870 nyarán, romló egészsége ellenére folytatta írói munkáját, majd június 8-án, egy kifejezetten hosszú és fárasztó munkanap után szélütést kapott, és elvesztette az eszméletét. Másnap halt meg, a hivatalos információk szerint Gad Hill Place-i otthonában. Claire Tomalin életrajzíró szerint azonban az írót nem otthon, hanem Peckhamben érte a szélütés, ahol szeretője, Ellen Ternan élt. Állítólag a nő és annak szolgálói cipelték vissza Dickens testét a saját házába, hogy ne derüljön fény a titkos viszonyra.
Tennessee Williams
Az amerikai drámairó, Tenesse Williams halálánál kevés banálisabbat lehet elképzelni, ugyanis 1983. február 25-én teljesen váratlanul kupak általi halált halt. Az orvosszakértő feljegyzései szerint az inkriminált tárgy egy szemcseppes vagy orrspray-es üvegről származhatott, az viszont teljes rejtély, miként került és szorult bele Williams légcsövébe. Az egyetlen elképzelhető magyarázat, hogy a fogával próbálta letekerni, de a kupak félreszaladt, Williams pedig megfulladt.
