Amikor E.T.A. Hoffmann 1816-ban megírta Diótörő és Egérkirály című regényét, aligha számított rá, hogy ekkora kultusza lesz a történetnek, és hogy még több mint kétszáz évvel később is a karácsonyi időszak jelképeként tekintenek majd rá. Persze ehhez kellett némi finomítás a sztoriban (az eredeti könyv sokszor elég komor, és gyerekfejjel itt-ott még kifejezetten ijesztő is), ezért nagy szerepe volt a népszerűsítésben Alexandre Dumas-nak, aki írt belőle egy közvetlenebb, könnyebben feldolgozható változatot. A zeneszerező Pjotr Iljics Csajkovszkijt is ez a verzió ihlette 1892-ben bemutatott balettjére, amely eleinte ugyan nem aratott osztatlan sikert (főként a dramaturgiai gyengeségei, a közönség által kevésbé értékelt gyermekszereplők és a korszerűtlennek ítélt koreográfia miatt. Csajkovszkij zenéje is túl modernnek és bonyolultnak hatott a korabeli ízléshez képest, a kettős premier pedig az operát helyezte előtérbe), idővel és némi alakítgatással mégis hatalmas népszerűségre tett szert, és a mai napig világszerte játsszák a karácsonyi időszakban.
Az alaptörténet nem bonyolult (bár a teljes könyv azért már odafigyelést igényel): Marika és testvére, Frici, izgatottan várják a karácsonyt, persze leginkább az ajándékok miatt. Kapnak jó sokat, a kislány kedvence mégis a furcsán amorf, fából készült, vitézt formáló diótörő lesz. Amikor a baba használat közben megsérül, Marika gondoskodni kezd róla, majd egyik pillanatról a másikra szembesül vele, hogy kis kedvence az üvegszekrényben lakó babákkal és a népes játéksereggel együtt életre kel. És itt kezdődnek az izgalmak: Diótörő harca az Egérkirállyal, utazás babaországba, és a küzdelem azért, hogy Diótörő megszabaduljon az átoktól, ami sújtja, hogy életre kelhessen.
Az évek során a Diótörőt számtalan formában feldolgozták: a balettelőadások mellett rengetegszer játszották különböző társulatok, gyakran újragondolva a koreográfiát és a díszleteket, hogy a modern közönség igényeihez igazodjanak; készültek a történetből jégtánc és kortárstánc-előadások, továbbá egy rakás animációs és élőszereplős filmadaptáció is, amelyek legtöbbje egészen új perspektívákat hozott a klasszikus történetbe. Ilyen például A diótörő és a négy birodalom című Disney-film (2018-ban jelent meg Lasse Hallström és Joe Johnston rendezésében), amely jelentősen eltér az eredeti történettől, de még a balettól is, mivel új karaktereket mutat be, a főszereplő kislányt pedig az eredetinél sokkal aktívabb szereplőként ábrázolja, ráadásul a történetnek sincs sok köze az eredetihez. A látvány és a cselekmény is inkább a fantasy műfaja felé hajlik, ami az egyetlen, ami legalább egy kicsit harmonizál a könyvvel, bár a balettal már kevésbé.
Ennél azonban bőven mélyebbre ereszkedik a Diótörő fantázia című, 1979-es stop-motion bábfilm, amelynek egy japán és egy amerikai változata is készült, és hát egyiket sem lehetne éppen tipikus családi filmként aposztrofálni, tekintve, hogy egyes részeik még az eredeti Hoffmann-sztorit is kenterbe verik paráztatás szempontjából. Mondjuk szerintem a bábfilmek eleve ijesztőek, attól viszont még bábok nélkül is megáll az ember a fejlődésben, amikor szóba kerül Rongyember, aki éjszakánként azért járja a várost, hogy azokat a gyerekeket, akik nem mennek aludni időben, egerekké változtassa.
Szerencsére utóbbinál azért készülnek kedvesebb alkotások is diótörő-témában, ilyen a Diótörő titka című 2010-es kanadai családi film, amely egészen új elemekkel gazdagítja a klasszikus Diótörő történetét. A film természetesen egy karácsonyi történetbe ágyazva meséli el Marika (bár ebben Clarának hívják) kalandjait, ugyanakkor az eredeti történettől eltérően a cselekmény a második világháború idején játszódik, ráadásul a konfliktus is egészen máson alapul: a kislány a hadifogságba került apját igyekszik megmenteni, és közben varázslatosabbnál varázslatosabb kalandokba bonyolódik. Ez az adaptáció érzelmesebb és mélyebb társadalmi-történelmi kontextust ad a mesének az eredetihez képest, pláne azzal, hogy itt a varázslatos fantáziavilágot a háború realitása is árnyalja. Viszont pontosan e két eszköz vegyítésével éri el, hogy a néző érezze, milyen fontos dolog a család és a szeretet – még nehéz időkben is. A film célzottan a családi nézőközönség számára készült, és szokatlan megközelítése révén különleges helyet foglal el a Diótörő-adaptációk sorában. Ön pedig megtekintheti a FILM4-en, ha hétfőn, 18:10-kor a FILM4-re kapcsol.
