Néha, amikor valami fontos dolgom lenne, helyette inkább az ablakon kibámulva azon tépelődöm, mit csinálhat most épp Britney Spears. Nem tudom, miért pont ő érdekel, igazából bárkin gondolkodhatnék, ugyanannyira fogalmam sem lenne, mindenesetre nagyjából két dolog szokott eszembe jutni. Az egyik, hogy a kanapéján alszik a kandalló előtt, vagy a jakuzzijában borozgat, esetleg a 30 négyzetméteres gardróbja előtt azon mereng, melyik túlzóan drága napszemüvegét húzza az arcára ahhoz, hogy elég feltűnő legyen, mégse vegye észre senki. A másik, hogy talán nem is annyira jó neki, és a zuhanyzóban összekuporodva, magára forró vizet engedve sír, hogy miért nem hagyják már békén a paparazzók, miért kell állandóan megfelelnie mások elvárásainak, és miért nem ment inkább péknek.
Még én is, akinek semmi köze a nyilvánosság előtt zajló luxusélethez, könnyen el tudom képzelni, hogy hírességnek lenni nem egy állandó eufórikus állapot, és igenis baromi nehéz lehet kezelni az állandó médiafigyelmet és azt, hogy mindig profinak és tökéletesnek kell mutatkozni, vagy újat kell tudni mutatni még egy fájdalmas magánéleti válság közepén is – tekintve, hogy a rajongók nem igazán tűrik az ellenkezőjét. Ennek pedig következménye lehet: a sok stressz és szorongás mentális- és egészségügyi problémákhoz vezethet, amelyeket szakszerű orvosi segítség nélkül sokszor nem épp a legüdvösebb módon próbálnak kezelni az emberek, és gyakran alkoholhoz, kábítószerekhez vagy egyéb függőséget okozó szerekhez nyúlnak, hogy el bírják viselni magukat és az életüket. Amikor azonban a helyzet tényleg súlyossá válik, és a függőség már nemcsak egy káros rekreációs tevékenység, hanem karriert és életet veszélyeztető jelenség, valamit tenni kell. Ez a valami pedig a rehabilitáció.
A hírességeknek azonban nem mindegy, hol és hogyan zajlik a kezelésük, pláne, hogy a nyilvánosság előtt zajló rehabilitáció alighanem még nagyobb botrányt okozna, mint maga a függőségük. Így aztán nyilván kínosan ügyelnek rá, hogy senki se tudja, hol vannak, miért és meddig. Ehhez azonban segítségre van szükségük, és itt jönnek be a képbe azok az intézmények, amelyek nemcsak professzionális ellátást biztosítanak számukra, hanem teljes diszkréciót is ígérnek, mindezt persze tökéletes (és megszokott) luxuskörnyezetbe ágyazva. Ilyen központok több helyen is találhatók az Egyesült Államokban – Malibuban, Floridában és Arizonában például, de trópusi szigeteken is léteznek ilyenek, ahol a hírességek kizárólag a gyógyulásukra koncentrálhatnak, távol a média figyelmétől.
A malibui Promises Treatment Center az egyik legismertebb ilyen intézmény, ahol korábban a már emlegetett Britney Spears, továbbá Ben Affleck, Diana Ross és Robert Downey Jr. is megfordult. A központ holisztikus megközelítést alkalmaz, vagyis nemcsak a függőség közvetlen testi tüneteire és kezelésére fókuszál, hanem a test, az elme és a lélek egyensúlyára is. Az ilyen típusú kezelések célja, hogy a függőség mögött meghúzódó mélyebb problémákat – például stresszt, szorongást, traumát vagy önértékelési gondokat – is kezeljék, ne csak magát a szerhasználatot. A kezelés heti ára körülbelül 9000 dollár (több mint 3,5 millió forint), tehát mondhatjuk, hogy fájóan drága.
Hasonlóan népszerű a Betty Ford Klinika, amelyet az Egyesült Államok egykori first ladyje, Betty Ford alapított. Ez a rehabilitációs központ kevésbé fényűző, mint malibui riválisa, de ugyanolyan diszkrét és hatékony kezelést kínál, mint az előző. A hely szolgáltatásait olyan hírességek vették már igénybe mint Chevy Chase, Ozzy Osbourne vagy Keith Urban – általában úgy havi 6000 dollárért (2,3 millió forint), ami a luxusrehabok között az egyik legmegfizethetőbb opciónak számít. A zenészek és színészek körében ugyancsak népszerű a pennsyvaniai Caron Foundation, amely ugyan egy nonprofit intézmény, a luxuskörnyezet miatt olyanok is megfordultak már itt, mint Steven Tyler vagy Liza Minnelli. Az intézmény nemcsak alkohol- és drogfüggőség kezelésére szakosodott, hanem mentális egészségügyi problémákkal is foglalkozik.
A floridai Fort Lauderdale-ben található Destination Hope azért különleges, mert kizárólag férfiak számára kínál rehabilitációs kezeléseket, ahol a páciensek privát apartmanokat kapnak az óceán partján, ami nem tűnik túl kínzónak a kellemetlen kezelések ellenére sem. Aztán ott van a The Meadows, az egyik legdrágább intézmény, amely Arizonában és Texasban is rendelkezik telephelyekkel, és elsősorban a különleges függőségekre – például szexfüggőségre vagy depresszióval társuló szerhasználatra – fókuszál. Tiger Woods is itt vett részt kezelésen 2010-ben, és simán kifizette a havi körülbelül 33 500 dollárt (13,2 millió forint), amennyit elkérnek itt a gyógyulásért cserébe.
Aki viszont még nagyobb exkluzivitásra vágyik, annak a Prive Swiss lehet a megfelelő választás. Ez ugyanis az egyik legprémiumabb rehabilitációs központ, amely egyszerre mindössze három pácienst fogad. A kaliforniai és connecticuti helyszíneken a kliensek teljes luxusban rehabilitálódhatnak, amelyben személyi edzők, privát séfek és személyre szabott terápiás programok segítik őket. Az intézmény viszont annyira iszonyúan exkluzív, hogy az árait teljes titok övezi, ebből pedig könnyű kitalálni, hogy véletlenül sem átlagembereknek van kitalálva (mondjuk végeredményben a többi sem).
Függetlenül attól, hogy mennyit kell kicsengetni egy ilyen intézmény szolgáltatásaiért, a kezelések szinte minden esetben ugyanúgy, három fő szakaszból épülnek fel. Az első a detoxikáció, amely során az orvosok és terapeuták segítik a szervezetet megszabadulni a függőséget okozó anyagoktól, miközben minimalizálják az elvonási tüneteket. A második fázis a bentlakásos programokból áll, amelyek alatt 24/7-es orvosi és pszichológiai felügyeletet biztosítanak, és olyan szolgáltatásokat kínálnak, mint az egyéni- és csoportterápia, a meditáció, a lovasterápia, az akupunktúra és a masszázs. Ezeken kívül a bentlakók használhatják az edzőtermet, a medencét, a golfpályát és jógaórákra is járhatnak, egyszóval semmiről sem kell lemondaniuk, amihez már otthon hozzászoktak. A harmadik fázis a járóbeteg-ellátás.
Bár az ilyen intézmények költségei elképesztően magasak, a hírességek számára nemcsak a gyógyulást hozzák el (jó esetben), hanem élvezhetik egy izolált menedék minden előnyét, elvonulhatnak a világ és az idegesítő ismerősök elől, és lehetőséget kapnak arra, hogy újrakezdjék az életüket. Hát, néha mindannyiunkra ráférne egy ilyen. Csak kár, hogy nem vagyunk híresek.
A kegyetlenül őszinte, nyers stílusáról és fekete humoráról ismert író, Jerry Stahl élete nagyjából egy hullámvasúttal ért fel. Gyakran találta magát mindennek a legalján, a sárban, drogok közt vergődve, rehabokon küzdve az életéért, máskor meg ünnepelt íróként kezelték, akinek a könyvéből filmet forgattak Hollywoodban. Az ő történetét ma este 8 órától tekintheti meg A nap árnyékos oldalán című filmben a FILM4-en, Ben Stiller főszereplésével.
