Hét év hosszú idő. Szokták mondani, a házasságok is ilyen időközönként inognak meg, ám ha a törvényszerű „megtorpanást” átvészelik a felek, akkor örökre együtt maradhatnak. A Hamburger SV-nak épp ennyire volt szüksége ahhoz, hogy a 2018-as kiesést követően végre visszakapaszkodjon a Bundesligába. A német futball egyik legpatinásabb csapatát már nagyon várták a legjobbak közé.
A 20. századot idéző őrült jelenetek pályát elözönlő nézők ezreivel, szétszaggatott hálók: ez a kép fogadta azokat, akik az elmúlt hét szombatján este fél 11 magasságában a HSV-Ulm német másodosztályú bajnokira kapcsoltak. A mai biztonsági előírások mellett már ritkaságszámba menő esemény azonban valahol érthető volt: Németország egyik legsikeresebb és legnépszerűbb klubja, a Hamburger SV ugyanis sok-sok év szenvedés után végre kiharcolta a helyét az élvonalban. A 6–1-es győzelemmel biztossá vált a feljutás.
A hatszoros bajnok, egykor BEK- és KEK-győztes együttes 2018-ban esett ki a Bundesligából – története során először –, ami akkor hatalmas döbbenetet váltott ki nemcsak Hamburgban, hanem Európában is. A kezdeti sokk után mindenki úgy számolt, hogy ezt a botlást gyorsan kijavítja a gárda és egy évre rá vissza is tér a legjobbak közé. Csakhogy amikor valaki padlóra kerül, onnan nem olyan könnyű csak úgy gyorsan felállni. Emlékezhetünk a Sunderland kálváriájára, amely az angol harmadosztályból csak kínkeservesen, negyedik nekifutásra tudott feljebb lépni, de említhetnénk akár a Ferencváros hányattatásait is, amely csak három év elteltével tudott visszakerülni az NB I-be a 2000-es évek végén.
A HSV-nál is hamar elillant a magabiztosság. 2019-ben, az első másodosztályú idény végén az északiak drámai körülmények között lettek negyedikek, az automatikus feljutást érő második, illetve az osztályozót biztosító harmadik helytől is egyetlen ponttal maradtak el. Ezt követően már egy a pánik jelei kezdtek időnként eluralkodni a csapaton. A szurkolók ismét csalódtak, a szezon közben leváltott Christian Tietz után az új idény előtt Hannes Wolftól is megváltak. Edzők jöttek-mentek, folyamatosan változott a taktika, a játékoskeret, miközben az elvárások cseppet sem csökkentek, így sokszor görcsös is volt a hamburgiak játéka.
Közben a bevételek is jelentősen elmaradtak attól, amihez a klub az élvonalban hozzászokott – bár a közönség kitartott, hiszen rendre telt ház volt a Volksparkstadionban a 2. Bundesligában is.
Wolf után Dieter Heckinggel, Daniel Thioune-nal, a reaktivált legendával, Horst Hrubeschsel, Tim Walterrel, majd a bohókás Steffen Baumgarttal is próbálkozott a vezetőség, de egyik trénerrel sem tudott tartósan sikeres lenni. A gárda a kiesés óta összesen négyszer végzett a negyedik helyen, kétszer pedig harmadikok lettek, de mind az Union Berlin, mind a Stuttgart elleni playoffot elbukták, így nem tudtak feljebb lépni.
Végül egy olyan húzás bizonyult telitalálatnak, amely lényegében a legkézenfekvőbb és legolcsóbb volt a klub számára.
Tavaly november végén, amikor az időnként kilátástalanul, de legalábbis szeszélyesen játszó HSV csupán a nyolcadik pozícióban tanyázott a másodosztályban, a kirúgott Baumgart helyére a 34. életévét nem sokkal korábban betöltő addigi másodedzőt, Merlin Polzint nevezték ki.
Ekkor valamennyire a teher is lekerült az együttesről, sokan úgy vélték, ez a szezon azzal fog eltelni, hogy megnyugodjanak a kedélyek, de a feljutásra más csapatok az esélyesebbek. Csakhogy a tősgyökeres hamburgi Melzin hamar megváltoztatta a hangulatot az öltözőben és a lelátón is. A HSV játéka felszabadultabb lett, elől Davie Selke megtalálta a góllövőcipőjét (utolsó 12 meccsén 12-szer volt eredményes, összesen pedig 22-szer), Jean-Luc Dompé tarthatatlan volt, a Dennis Hadzikadunic vezette védelem masszívabbá vált, a kapus Daniel Heuer Fernandes is igazolta a képességeit.
A HSV ultracsoportjában, a Nordkurvéban felnövő, 21 évesen már a klub utánpótlásában dolgozó Polzin könnyen elfogadtatta magát a drukkerekkel és élt élete nagy lehetőségével. Azzal, hogy neki sikerült feljuttatnia a gárdát az élvonalba, máris fényes karriert jósolnak naki. Julian Nagelsmann, Fabian Hürzeler, Sebastian Hoeness: csak néhány név az elmúlt évekből azok közül, akik már a 30-as éveikben berobbantak a köztudatba a fiatal német edzőgeneráció tagjai közül. Hozzájuk csatlakozott Polzin, a Hamburg pedig augusztustól ismét az őt megillető helyen, a Bundesliga első osztályában szerepelhet.
Herzlich willkommen, Rothosen!
HAMBURGER SV
Alapítva: 1887. szeptember 29.
Hazai sikerei: 6-szoros német bajnok (1923, 1928, 1960, 1979, 1982, 1983), 3-szoros Német Kupa-győztes (1963, 1976, 1987), kétszeres Ligakupa-győztes (1973, 2003), 3-szoros Német Szuperkupa-győztes (1977, 1983, 1987)
Nemzetközi sikerei: BEK-győztes (1983), KEK-győztes (1977)
