Így neveld a futballistádat!

A svéd modell nyomában Kulusevski és Gyökeres anyaegyesületénél.

Hernádi Róbert (76 éves) érdekes ember. Csendes, megrágja minden szavát, ám a véleményére oda kell figyelni. Az életútja, máig tartó aktivitása felkeltette az érdeklődésemet.

Újpesten születettem, de az életem 1957-ben váratlanul nagy fordulatot vett. Egyik rokonunk invitálására a családom Svédországba emigrált, Stockholmba kerültünk. Jellemző egy tízéves gyerek fogékonyságára, hogy januárban kezdtünk iskolába járni, de már áprilisban az öcsémmel együtt tűrhetően beszéltük az egyáltalán nem könnyű svéd nyelvet.

Ezt követően Hernádi Róbert gyorsvonati sebességgel kezdi sorolni élete állomásait: 

1966-ban érettségiztem, majd közgazdasági egyetemet végeztem. Tizennégy éves koromtól úsztam, de a vízilabda lett a szerelmem. A Stockholm KK egyesületben, amelyik Svédország legrégebbi úszóklubja, szép karriert futhattam be. 1964-tól 159 alkalommal én védtem a svéd pólóválogatott kapuját. Mellesleg régi klubomban ma is én töltöm be az elnöki posztot. 1980-ig tartott a sportolói pályafutásom, ami rengeteg szép élményt adott, 1973-ban például bejutottunk a Bajnokcsapatok Európa Kupájának négyes döntőjébe az OSC, a Mladost Zagreb és a belgrádi Partizan mellett. Egy évvel korában a torinói főiskolai világbajnokságon harmadikak lettünk. A válogatottban engem választottak csapatkapitánynak. Az évek során gyakran edzőtáboroztunk a Margitszigeten, természetesen jó barátaim lettek a magyar vízilabdázók, Gyarmati Dezső, Szívós Pisti és még sok kedves haver.

Az IF Brommapojkarna Akadémiája (forrás: facebook.com)

GYA: Hogyan alakult a további élete, mennyire hiányzott a sport?

Gazdasági területen érdekes, új szemléletet igénylő munkákat kaptam, és egyre feljebb léptem a ranglétrán. Közben a svéd úszószövetségben, társadalmi munkában, pénzügyi tanácsokat adtam, elnökségi tag lettem. Sportvezetőként is értékeltek.  A svéd labdarúgásban, az óriási tekintélyű személyiség, Tore Brodd volt a vezér. A futballszövetség elnöki posztja mellett ő töltötte be a FIFA alelnöki tisztét is. A brazil Havelange elnöksége idején a FIFA-ban a svéd sportdiplomáciának komoly befolyása volt. Brodd mellesleg baráti kapcsolatokat is ápolt Havelage-zsal. De rögtön megérti, hogy miért tettem ekkora kitérőt. Brodd helyettese a szövetségben az a Lennart Johansson volt, aki 1990 és 2007 között az UEFA-t vezette. Johansson úr felfigyelt a felszólalásaimra, kezdeményezéseimre, és 1979-ben azt javasolta, hogy pályázzam meg a megüresedett főtitkári posztot. Hét éven át töltöttem be ezt a pozíciót. Ezt tekintem életem legszebb szakaszának. A főtitkári munkám mellett különböző UEFA-szekciókban és a FIFA médiabizottságában is dolgozhattam. 

Tudomásom szerint Lennart Johansson a magyar partnereivel intenzív, rendszeres kapcsolatot tartott.

Gyakran elkísértem a magyarországi útjaira, ki merem jelenteni, baráti viszonyt ápolt az MLSZ akkori vezetőivel. Szeretett Budapestre járni.                                                                              

Egykori vízilabdázóként a későbbiekben hogy maradt a sport közelében?

A szakmámban – gazdasági területen – svéd multi cégeknél, többek között a SAS légitársaságnál, sőt az Egyesült Államokban is vezetői megbízásokat töltöttem be.  Stockholmba való visszatérésem után érdekes ajánlattal kerestek meg: teljesen ingyen, kvázi mellékállásban, egy fillér honorárium nélkül kezdjek el az IF Brommapojkarna klubnál dolgozni. Hamar ráéreztem, hogy ez hiányzott az életemből. Ennek már huszonöt éve. Ez, a főleg utánpótlás-neveléssel foglalkozó labdarúgó-egyesület Stockholm központjától körülbelül akkora távolságra van, mint Budapest belvárosától Újpest. Olyan klubot képzeljenek el, mintha magyar viszonylatban Óbudának, a második és a tizenkettedik kerületnek alakulna egy közös sportközpontja. 1942. óta működünk, jelenleg 280 csapatunk van és 4300 gyereket tanítunk focizni. Öt-hat éves lányok és fiúk toborzásával kezdődik a munkánk. Eljárunk az iskolákba, a gyerekek közül kezdetben általában hárman jönnek le a pályára, ám néhány hét múlva szinte az egész osztály boldogan kergeti nálunk a lasztit.

Milyen módszerrel, edzésprogrammal szerettetik meg velük a labdarúgást?                 

Kilenc éves korig hagyjuk őket játszani, bedobjuk a labdát, és minden kötöttség, belemagyarázás nélkül élvezik a gól örömét, a foci csodálatos hangulatát.  Természetesen közben figyeljük a mozgásukat, alkatukat, gyorsaságukat, labdaérzéküket. A tíz esztendősöknél már feltesszük nekik és a szüleiknek is a kérdést: akarják-e a tudatosabb, rendszeresebb foglalkozást? A piciknél legfeljebb heti három edzés van, de ahogy nőnek, már ötször kell edzésre járniuk.                   

Ennyi játékoshoz bizonyára rengeteg szakemberre van szükség.

A kicsikkel még olyan szülők és testnevelő tanárok foglalkoznak, akik csak svéd alapfokú edzői képesítéssel rendelkeznek. Ahogy a lányok és fiúk belépnek a tízéves korba, már svéd- és UEFA-diplomás trénereket alkalmazunk. Az igazolt labdarúgóvá   válás első kategóriája után a 12-16 évesek korcsoportja következik, majd belépnek a junior korosztályba. 

Azt is szeretném megemlíteni, hogy a 4300 gyereket 700-800   szülő segíti adminisztrációval, szervezéssel, lelkesen, társadalmi munkában.                                                                                                                

Milyen hosszúak az edzések?

Az 5-9 éveseknél legfeljebb egyórásak. Ez a nagyobbaknál 90-100 percre emelkedik.  Ahogy nőnek, egyre gyakoribbak az egyéni foglalkozások.

Magyarországon az egyik sarkalatos probléma, hogy az utánpótlás korból kiöregedő játékosok számára véglegesen becsukódik az ajtó, nincs jövőjük.                                                           

A mi klubunknak van két felnőtt csapata, az elsőben természetesen a legjobbak szerepelnek, míg a tartalékban a szerényebb képességű, vagy tehetséges fiatalok kapnak lehetőséget. Voltunk az első osztályban is, de kiestünk. Jelenleg a svéd másodosztályban játszunk. 

Külön öröm számunkra, hogy a csapatunk nyolcvan százaléka gyerekkorától nálunk nevelkedett.

A klubnak elnöke, elnökhelyettese volt, jelenleg a felügyelő bizottság tagja. Mire a legbüszkébb?

Arra, hogy az elmúlt húsz esztendőben 93 játékost adtunk el profi kluboknak. A Premier League-től egészen a Bundesligáig voltak és vannak általunk nevelt futballisták. Európában alig van olyan rangosabb bajnokság, ahonnan ne vettek volna tőlünk játékost. A spanyol, a francia, a svájci, a dán vagy a holland ligában is méltatták a tehetségnevelésünket.                                                                                              

Posztok alapján kik a legértékesebbek a piacon?                                                                                                                                  

Egy kreatív középpályás vagy befejező csatár aranyat ér. Értük nagyon jó pénzt lehet kapni. Persze, ha valakinek jó kapusa vagy védőjátékosa van, azért is komoly pénzt lehet kasszírozni. Ezek az ajánlatok azonban ritkábbak.                                                                                                                                                                                                

Gyökeres Viktor a labdáért harcol (fotó: Athena Pictures/Getty Images)

Mekkora összegtől tekinthető igazán értékesebbnek egy labdarúgó?                                                                                                   

Négymillió euró felett. A Svédországban született, 23 éves Gyökeres Viktort például ennyiért adtuk el a Coventry Citynek. 188 centi magas, robbanékony csatár. A jelenlegi legnagyobb büszkeségünk Dejan Kulusevski, akit 16 évesen tíz millió euróért vett meg tőlünk az Atalanta. Amikor átment a Juventushoz, 4 millió euró extrapénzt kaptunk a szerződésünk értelmében. Ma már a Tottenham középpályása, sajnos ezért a klubcseréért már nem kaptunk pénzt, mert az az általános szabály, hogy a nevelőegyesületek maximum a második átigazolásig részesülnek a díjból.

A jelenlegi svéd válogatott keretben egyébként hat játékos a mi nevelésünk.    

Évente mennyi pénzből gazdálkodnak?

2022-ben pontosan annyiból, mint öt vagy hat éve. Ez hétmillió euró, amiből körülbelül tíz százalék önkormányzati támogatás. Mi vezetők azonban egy korona fizetést sem kapunk. Így van rendjén.                                                                                                 

Nem gondolt arra, hogy a tapasztalatait a megossza a magyarországi szakemberekkel?

Évekkel ezelőtt felszólalhattam az MLSZ és a Testnevelési Egyetem közös konferenciáján. Azóta nincs ilyen irányú megkeresés, a magyar szövetség részéről senki nem hívott. A Mészöly Géza irányította focisulival jól dolgoztunk együtt, edzőik tanulmányúton jártak nálunk Stockholmban, közösen rendeztünk nemzetközi tornákat, de a pandémia miatt két éve megszakadtak a kapcsolatok. De így is gyakran járok Budapesten, mert van itt üzleti érdekeltségem. Van egy TRACAB nevű találmány, aminek az elterjesztésén Gál András barátommal évek óta munkálkodunk.

A lényege, hogy kis kamerákkal tudja figyelni a huszonkét játékos és a labda pozícióját. Másodpercenként 25-ször, vagyis filmkockákként rögzíti az eseményeket, és a központi szoftverbe küldi az adatokat. Képes megmutatni a játékosok pontos helyzetét, sebességét, gyorsulását és a labda útját is. A Bundesligában már alkalmazzák, de a német másodosztályú meccseken is. Hollandiában, Spanyolországban, Japánban szintén óriási elismerést vívott ki. A TRACAB továbbfejlesztése már folyamatban van. Ez lehetővé teszi a les valós idejű mérését, és a játékvezetőnek rögtön jelzi majd a kritikus helyzetet. Ez tehát nem videó alapú rendszer, így semmi köze nincs a VAR-hoz. Szerintem Magyarországon is hasznát vehetnék.