„Ruby Landry, a virulóan szép, tiszta lelkű tizenöt éves lány a New Orleans környéki lápvilág egyik öblében, a Bayou-ban él nagymamájával, Catherine-nal. Az évszázados szokásait, egyszerű életmódot őrző, francia eredetű cajun közösség tagjaként szerény, de harmonikus körülmények között nevelkedik, míg a származását övező titok kipattanása tönkre nem teszi boldogságát. Nagyanyja halála után, az egyszerű, de boldog élete gyökeresen megváltozik, az öböl természetközeli világából a nagyvárosi, gazdag és gőgös kreolok közé csöppen. Kénytelen lesz nap mint nap megbirkózni fennhéjázó mostohaanyja támadásaival, és elviselni a tizenötéves korában megismert, benne gyűlöletes vetélytársat látó ikertestvére, Gisselle borzalmas szeszélyeit” – szól a V. C. Andrews: Ruby című film rövid ismertetője. Egy több részes tévéfilmről van szó, amelyet hétfőtől egészen csütörtökig láthat a FILM4-en, mindegyik epizód V.C. Andrews könyvei alapján készült.
Na most ezt a sorozatot már csak azért is érdekes nézni, mert V.C. Andrews figurája tulajdonképpen garancia arra, hogy valami szokatlan és nyugtalanító élménnyel fogunk gazdagodni. Andrews ugyanis egészen furcsa keveréket hozott létre íróként: a családi drámákat keverte a gótikus hangulatú horrorral. Hát van félelmetesebb dolog a világon a családtagoknál? Na, ugye!
Sokatmondó adat, hogy Andrews-nak olyan sikere volt az 1970-es és 1980-as években, hogy 1986-os halála után az öröksége gondozására jogosultak még szellemírót is foglalkoztattak, hogy a neve alatt jelentessenek meg történeteket. Az eredeti V.C. Andrews-regények magyarul is fellelhetők amúgy, a filmek pedig remek betekintést adhatnak a szerző izgalmas világába.
Nagyon érdekes és örökké aktuális kérdés, hogy mennyire determinálja egy író művészetét a saját személyisége, illetve elválaszthatjuk-e a művet az életrajztól, de V.C. Andrews esetében határozottan úgy tűnik, hogy minden válasz igaz: a történetei önmagukban is megállják a helyüket, de ha például elolvassuk a New York Post portrécikkét róla, akkor még közelebb jutunk ahhoz a felettébb furcsa univerzumhoz, amit teremtett.
A fiatalon is kiemelkedően szépként leírt nő ugyanis tehetséges művész volt mindig, de alapjaiban határozta meg az életét, hogy 17 évesen megbotlott a lépcsőn az iskolában, és kicsavarta a csípőjét. A baleset kibillentette a gerincét, ami súlyosbította az amúgy is meglévő ízületi gyulladását, a két műtét és az egész testét befedő gipsz pedig csak tovább rontott a helyzetén. A lánynak azt mondták, hogy élete hátralévő részét kerekesszékben fogja tölteni, az iskolába soha nem tért vissza, és kizárólag a szüleire számíthatott.
Ami ennél sokkal megdöbbentőbb, az az anyja reakciója, aki valamiért szégyellte, hogy lánya magatehetetlen lett, és nemcsak bezárta lányát, de tett róla, hogy senki se láthassa. Ha ki is ült, a szigorúan a fák mögé parancsolták, nehogy a szomszédok meglássák.
Ez már tökéletes alap volt a nyomasztó hétköznapokhoz, de itt jön a furcsaság: Andrews visszaemlékezése szerint tulajdonképpen hercegnőnek érezte magát, akinek egy kastélyban csak élveznie kellett az életet. Ezt azzal is érték el, hogy bár nem volt hova mennie, elegáns ruhákba öltöztették minden nap, a haja tökéletes volt, ékszerei csillogók. Andrews főleg festészettel foglalkozott, ami különösen akkor lett hasznos, amikor apja, William meghalt. Ekkor ugyanis elkezdték eladni a festményeit, mivel se a nyugdíjcsekkek, se a rokkantsági segély nem volt elég a méltó élethez. Anyja ráadásul egyedül maradva még jobban elzárta a külvilágtól, és a házból se nagyon engedte ki.
A pontos idejét nem tudni, de egyszer csak úgy döntött, képek készítése helyett inkább történeteket kezd írni. Előbb álnéven, majd a sajátján, miközben szenzációs módon úgy tudott írni a (ráadásul sokszor nem is kölcsönös beleegyezésen alapuló) szexről, hogy ő magának semmiféle kapcsolata nem volt. A megdöbbentően hatásos Virágok a padláson megírása alatt állítása szerint 12 kilót fogyott, annyira megrázó volt számára is, de úgy tűnik, megérte: bár először be is akarták tiltani az 1979-ben megjelent könyvet, végül akkora siker lett, hogy V.C. Andrews 57 éves korára híres íróvá vált, könyveivel pedig bejárhatta a világot. Mivel vérfertőzés is volt a könyvben, Lilian névre hallgató anyja nem volt hajlandó elolvasni sem ezt, sem a többi később kiadott könyvét akkor sem, amikor lánya már az Egyesült Államok egyik legfelkapottabb írójának számított. Ennek ellenére egész életében támogatta őt: ott volt a nyilvános rendezvényein, elkísérte külföldi dedikálásokra.
Az anyjával való kapcsolata egészen érdekes, hiszen mikor Andrews 1983-ban úgy döntött, hogy Hollywoodba költözik, még férfiakkal is próbált ismerkedni, de Lilian jelenléte miatt igazából soha nem lehetett normális kapcsolata – annak ellenére, hogy szerette volna bepótolni azt a 40 évet, amit elzárva töltött a világtól. 1986-ban mellrákban halt meg, hét évvel anyja előtt, akit egy nápolyi otthonban helyezett el családja.
Már emiatt is érdemes megnézni a 2021-ben készült filmeket: tudni, hogy ez a fantáziavilág olyan ember fejében született, aki gyakorlatilag semmit nem látott a valóságból, talán meg megdöbbentőbbé teszi az egészet.
