Elérkeztünk a szezon legizgalmasabb részéhez a Championshipben: a 46 fordulós alapszakasz lezárultával következik a négycsapatos playoff, melynek végén csak egy gárda örülhet, amely csatlakozik a már feljutó Burnley-Sheffield United kettőshöz. Sokszor, sok helyen leírtuk már, de nem árt ismét leszögezni: a rájátszás győztese akár 265 millió fonttal gazdagodhat a következő években.
A pénz nem minden, de azért boldogít. Talán így lehetne jellemezni a helyzetet a Championship 2022/23-as szezonjának playoffja előtt. Kezdjük a végén: kit ne boldogítana, ha két győztes párharccal (három mérkőzéssel) legalább 135 millió angol fontot, vagyis mai áron mintegy 57 milliárd forintot sikerülne keresnie, ami adott esetben –döbbenetes szám jön – akár 265 millió fontra, 113 milliárd forintra is felkúszhat. Márpedig az angol másodosztály szombaton induló rájátszásának győztese nagyjából ennyit kasszíroz majd – nem véletlenül tartják az egyébként május 27-re, a Wembleybe kiírt döntőt a világ legdrágább meccsének.
Odáig azonban el is kell jutni, és a piszkos anyagiakat újból elővéve némileg meglepő, hogy (Transfermarkt adatai szerint) a playoffban a 24 csapatos mezőny papíron hetedik és nyolcadik „legszegényebbje” is ott van.
Előbbi nem más, mint a Luton Town együttese, amelytől azért annyira mégsem bombameglepetés az idei jó szereplés. Bár a London melletti, repülőteréről híres város gárdájában ebben a szezonban sem hemzsegtek a sztárok, az alapokat már tavaly lerakta a novemberben a Southampton kispadjára leülő, majd onnan februárban kirúgott Nathan Jones. Irányításával a Luton már a 2021/22-es idényben is becsúszott a playoffba (a hatodik helyen), és ott csak nagy csatában maradt alul a Huddersfield Town elleni elődöntőben.
Sokan úgy gondolták, egyszer kicsúszott eredményről volt szó, és a 2018-ban még a negyedosztályban szereplő Kalaposok (a klub beceneve) nem tudják majd megismételni azt a teljesítményt. Nem is ismételték meg, hanem egyenesen túlszárnyalták, hiszen a Luton bronzérmesként zárta a 46 fordulót – teljesen megérdemelten. Míg ugyanis a legtöbb csapatnál komoly mozgások voltak a nyáron, a Hattersnél igyekeztek megtartani a keret gerincét, és az új szezonban is ugyanazt a lendületes, dinamikus, agresszív futballt produkálták, azt még inkább tökélyre fejlesztve. Csak egy jellemző adat: a 46 meccsen kapott mindössze 39 gól önmagáért beszél. Egyetlen komolyabb igazolásuk volt, a Barnsley-tól 2 millió fontért – arrafelé szinte aprópénz – megszerzett Carlton Morris, aki 20 góljával a támadó szekció fővezére volt.
Jones novemberi távozása sem okozott törést, a helyére lépő Rob Edwards ugyanis hasonló filozófiával vezette az együttest, amely utolsó 17 bajnokijából csupán egyet, a bajnok Burnley ellenit veszítette el.
A Luton 1992 óta nem szerepelt az angol élvonalban, vagyis épp a Premier League-éra kezdete előtt búcsúzott a legjobbak közül. A szurkolók tehát nagyon várják-várnák a feljutást
Nincs ez másképp természetesen Sunderlandban sem. Az északkeletiek sztorija szintén nagyon különleges, hiszen hihetetlen, amin keresztülmentek az elmúlt fél évtizedben. A hatszoros angol bajnok együttes 2017-ben teljesen váratlanul búcsúzott az élvonaltól, de ami utána jött, arra a drukkereik a legrosszabb rémálmaikban sem gondoltak. A Fekete Macskák ugyanis a Championshipben sem tudtak megkapaszkodni, és négy évig sínylődtek a League One-ban, ahonnan tavaly végre sikerült nagy nehezen feljebb lépni. Az idény pedig nem indult túl fényesen, augusztus végén már menesztették is a menedzsert, Alex Neilt, akinek a helyét az előtte öt éven át a Blackburn Roverst irányító Tony Mowbray vette át. A Sunderland időnként parádézott, de hullámvölgyei is bőven voltak, de a szezon hosszú, annak hajrájára tartósítani tudta jó formáját a gárda, az utolsó kilenc fordulóban egyszer sem szenvedett vereséget.
A Tottenhamtől szerződtetett Jack Clarke (8 gól, 10 gólpassz), a Manchester Unitedtől kölcsönvett Amad Diallo (12 gól, 3 gólpassz) és a tavaszra poraiból feltámadó Ross Stewart (13 meccsen 10 gól) vezérletével az utolsó pillanatban verekedték be magukat a top hatba, jobb gólkülönbségükkel megelőzve a hetedik Blackburnt. Azt a gárdát, amelyet ugyebár egy éve ilyenkor még Mowbray dirigált. Ha a Sunderland kiharcolná a feljutást, a liftezés mesterévé válna, hiszen 2017 és 2019 között két osztályt zuhant lefelé, viszont 2021 és 2023 között pont ellentétes lenne az irány, ugyanennyi emeletet kapaszkodna feljebb. A körítés mindenesetre adott az ország egyik legfanatikusabb szurkolótáborával és egy kiváló stadionnal.
A másik elődöntő esetében is kiváló összecsapásra van kilátás. Annak egyik résztvevője a Middlesbrough lesz, amit ugyancsak nem gondoltunk volna még néhány hónappal ezelőtt. A piros-fehérek annyira gyengén kezdték ugyanis az idényt, hogy október elején kiesőhelyen álltak, és a szurkolók akkoriban mindenre gondoltak, csak a feljutásra nem. Lapátra is tették a menedzsert, Chris Wildert, és bár átmenetileg az uruguayi Leo Percovich ült a kispadon, a hónap végére megtalálták a megoldást: Michael Carricket nevezték ki a csapat élére.
A Manchester United korábbi klasszisa játékosként a világ egyik legjobbja volt a posztján, edzőként azonban nagyon kevés tapasztalata volt. Igaz, nem akárkiktől tanulhatta a szakma alapjait, hiszen a Vörös Ördögöknél José Mourinho, majd Ole Gunnar Solskjær segítője volt, néhány meccs erejéig pedig megbízott vezetőedzőként is bemutatkozhatott. A Borót mindenesetre olyan jól sikerült összeráznia, hogy néhány hónap elteltével a gárda már a top hatban találta magát, sőt egy darabig a második hely elérésére is reális esélye volt, ha utolsó nyolc mérkőzéséből nem csupán kettőt nyer meg, jobban megszoríthatta volna a Sheffieldet. Az alapszakasz negyedik helye így is óriási siker, kérdés ez jelenti-e a plafont a gárda számára, vagy esetleg a rájátszásba jutás olyan mentális erőt ad nekik, hogy bármi elképzelhető. Carrick együttesében egyelőre nincsenek akkora sztárok, de Chuba Akpom jó úton jár efelé. Az Arsenal-nevelésű támadó fölényesen, 28 góllal nyerte meg a gólkirályi címet, és a Boro hívei abban bíznak, hogy néhány találatot a rájátszásra is tartogat még.
Ellenfele az a Coventry lesz, melyet a Lutonhoz hasonlóan nem sokan vártak az első hatba a szezon elején. A Citynek korábban évtizedeken keresztül stabil első osztályú csapata volt, 1967 és 2001 között végig a legjobbak között szerepeltek, a 22 évvel ezelőtt történt kiesés óta azonban a Premier League közelében sem jártak, és 2017/18-ban jött el a mélypont, amikor a League Two-ban, vagyis a negyedik ligában kellett megmutatni magukat. Még abban a szezonban visszatért a kispadra a csapat korábbi menedzsere, Mark Robins, aki hihetetlen menetelésbe kezdett. A League One-ba a playoff megnyerésével, a Championshipbe pedig 2020-ban bajnokként juttatta fel együttesét, ahol egy 16. és egy 12. hely után idén jött a csoda, az ötödik hely és a rájátszás.
Robins szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni, gyakorlatilag máris élő legendaként tekintenek rá a városban, de azért a játékosok közül is hadd emeljünk ki kettőt: a magyar származású svéd válogatott támadó, Gyökeres Viktor 21 góllal, a holland játékmester, Gustavo Hamer 9 találattal és 10 gólpasszal járult hozzá a várakozáson felüli eredményekhez.
Ha az esélyeket nézzük, talán nem túlzás kijelenteni, hogy rég rendeztek ennyire kiegyensúlyozott párosításokat, mindkét elődöntőben szinte lehetetlen megjósolni, ki a favorit. Éppen ezért lesznek ezek a meccsek kihagyhatatlanok az angol futball igazi szerelmesei számára.
Championship 2022/23, a rájátszás programja:
Május 13., szombat, 18.30: Sunderland–Luton Town (NET4+ Sport, élő)
Május 14., vasárnap, 13.00: Coventry City–Middlesbrough (NET4+ Sport, élő)
Május 16., kedd, 21.00: Luton Town – Sunderland (NET4+Sport, MATCH4, élő)
Május 17., szerda, 21.00: Middlesbrough – Coventry City (NET4+Sport, MATCH4, élő)
