Miközben hétről hétre érkeznek a jobbnál jobb hírek Kerkez Milosról, érdemes külön figyelmet szentelni a magyar válogatott játékos klubjára, a Bournemouthra is. A csapat a Premier League egyik üde színfoltjának számít: a déliek történetük legjobb szereplését produkálhatják idén, az pedig már most biztos, hogy az ellenfelek számára kevés kellemetlenebb rivális létezik, mint Andoni Iraola együttese. Lássuk, miben rejlik a piros-feketék ereje.
A Bournemouth ellen játszani nem leányálom, könnyen fordulhat rémálomba. A dorseti együttes a baszk Andoni Iraola irányítása alatt félelmetesen gyors, energikus, szívós brigáddá fejlődött. A különlegességük abban rejlik, hogy a topcsapatok ellen is ugyanazt a bátor letámadást produkálják, igyekeznek szinte elszívni a levegőt vetélytársuk elől a pálya minden pontján.
Űzik-hajtják a vetélytársakat, a 4–2–3–1-es felállásban a középpályásokat sokszor látjuk egészen felhúzódni a támadó harmadba, miközben a középső védők az ellenfél térfelére lépve igyekeznek leszűkíteni a területet és behatárolni a másik fél variációs lehetőségeit. Ennek eredménye, hogy a Bournemouth folyamatosan hibázásra kényszeríti a riválisok játékosait, ebben a statisztikában – valamint a labdaszerzésben is – a Cherries az élcsoportban található. Ez utóbbi műfaj igazi specialistája a gárda motorja, a fáradhatatlan Ryan Christie, de az elmúlt időszakban a mellette játszó Tyler Adams, valamint Lewis Cook is komoly formajavuláson ment keresztül.
Iraola hihetetlenül hatékonyan osztja el az embereit a pályán. Egyes csapatok mélyen fent védekeznek, így mögöttük nagyobb szabad területek keletkeznek, mások visszavontabb középpályásjátékkal igyekeznek csapdát állítani az ellenfélnek a maguk presszingjével, de így több időbe telik és nehézkesebb, mire ellentámadásba lendülhetnek, ha megkaparintják a labdát. A Bournemouth viszont igyekszik kombinálni ezeket, így bárhonnan, bármikor képes egy villámgyors ellencsapásra.
Ehhez persze olyan fürge futballistákra van szükség, mint Kerkez Milos. A magyar válogatott balhátvédje számára úgy tűnik, a mostani szezon hozza el a nagy kiugrást, lassan már csak az a kérdés, hogy meddig marad Bournemouthban. Az egykori Arsenal-középpályás, a Premier League médiafelületein időről időre érdekes elemzésekkel jelentkező Adrian Clarke egyik posztjában azon ámuldozott, hogy Kerkez mennyire bátran tör előre akár a rivális alapvonaláig, sokkal direktebb módon tudja segíteni – persze a gyorsaságának és cselezőkészségének is köszönhetően – a támadásokat. Ez ma már odáig fajult, hogy a válogatott játékos egyre több gólban játszik közvetlen főszerepet: szélső védő létére két gólja és három gólpassza is van.
A délieket a jelek szerint a sérülések sem törik meg: korábban a középcsatár Evanilson és a közvetlenül mögötte játszó Marcus Tavernier–Justin Kluivert–Antoine Semenyo trió keserítette meg a védők életét azzal, hogy állandó zavarórepüléseikkel az életkedvüket is igyekeztek elvenni. Közülük a brazil gólvágó, valamint Tavernier jelenleg sérült, de a helyükre lépő Dango Ouattara, illetve David Brooks is pazarul teszi a dolgát, vagyis maga a rendszer abszolút működik, már-már tökéletesen.
A középpályások mögött futballozók is vastagon kiveszik a részüket a letámadásból: bár a belső védők közül az argentin Marcos Senesi hónapokra kidőlt a sorból, Illja Zabarnij igazi vezére a hátvédsornak. Szó szerint a szuszt is kihajtja az ellenfél csatáraiból, agresszívan és megállás nélkül odalép, támadja őket, majd pontos passzokkal, indításokkal lendíti támadásba társait – a gépezet pedig máris beindul, jöhet egy újabb életveszélyes Bournemouth-kontra.
Érdemes még valamit kiemelni: 2023/2024-ben a gárdának volt egy kiemelkedő képességű befejező csatára Dominic Solanke személyében, aki akkor 19 -szer volt eredményes. Miután a nyáron a Tottenhamhez igazolt, sokan féltették a tengerpartiakat, mondván, ki fog itt gólt lőni? Nos, bár Solanke kétségkívül kiváló játékos, távozása paradox módon egyfajta előnnyé is vált a Bournemouth számára. Ebben az idényben ugyanis már 12 különböző gólszerzője van a csapatnak, vagyis nemcsak a találatok oszlanak meg a gárdán belül, hanem az ellenfél figyelme is, jóval több a „gyanúsított” a támadások befejezésére.
Jelenleg Justin Kluivert a házi gólkirály 10 találattal, őt Antoine Semenyo (6) és a sérült Evanilson (5) követi.
A Bournemouth bátor és sikeres taktikája azt eredményezte, hogy a déliek a szezonban olyan nagycsapatokat is legyőztek már, mint az Arsenal, a Manchester City, a Manchester United, a Tottenham vagy legutóbb a Newcastle, Iraola tíz forduló óta veretlen együttese pedig már hetedik a Premier League tabelláján. Ha nem sikerül megtalálni ellenük a megfelelő receptet, jó eséllyel felülmúlhatják eddigi legjobb szereplésüket: 2016/2017-ben Eddie Howe vezérletével kilencedikként zártak.
Ki tudja, a következő szezonban talán Európában is megmutathatja magát Dorset büszkesége – minden bizonnyal már Kerkez Milos nélkül.
