A rendezvényszervezés elsőre izgalmas munkának tűnhet. Másodikra is. Csillogás, elegáns helyek, pezsgőspoharak csilingelése, és a vendégek, akik odavannak a látványért. A valóságban azonban inkább arról szól, hogy hogyan lehet három különböző beszállítót kibékíteni, miközben egy menyasszony sír, mert a szalvéták nem pont olyan árnyalatúak, mint az álmaiban.
Aki rendezvényszervezésre adja a fejét, annak nemcsak acélidegekre, hanem minimum egy varázspálcára is szüksége lesz. Mert az események SOHA nem mennek simán. Mindig lesz egy pincér, aki feldönti a tortát, egy vendég, aki utolsó pillanatban jelzi, hogy allergiás a levegőre, és egy technikus, aki esküszik rá, hogy a hangrendszer „tegnap még működött”. És persze mindezt úgy kell menedzselni, hogy közben az arcán megmaradjon az udvarias, profi mosoly – ami inkább kezd hasonlítani egy enyhén pánikba esett vicsorra.
Ha valaha is elgondolkodott rajta, hogy milyen lehet rendezvényszervezőként dolgozni, vagy milyen az, amikor Hollywood elképzeli, milyen rendezvényszervezőként dolgozni, akkor nézze meg A Téli hercegnő című filmet, szerdán 21:00-kor a STORY4-en. A történet főhőse, Carly (Natalie Hall) egy téli fesztivál szervezésén dolgozik, és mint minden filmben, itt is minden sokkal egyszerűbben megy, mint a valóságban. Nem láthatjuk, ahogy órákon át próbálja elérni a virágkötőt, aki épp rejtélyesen eltűnt, vagy ahogy egy DJ az utolsó pillanatban közli, hogy mégsem tud jönni, mert „véletlenül dupla foglalása lett”.
Persze a filmben Carly életét nemcsak a munka bonyolítja, hanem egy titok is: valójában ő egy hercegnő. Mert nyilván minden rendezvényszervező titokban királyi vérvonalhoz tartozik – ha más nem, akkor legalább abban az értelemben, hogy minden esemény előtt úgy érzi magát, mint egy trónkövetelő a kivégzése előtt. Ráadásul a filmben még egy nyilván jóképű üzletember is felbukkan, aki segít neki a szervezésben. Ez különösen szórakoztató, mert a valóságban a legtöbb rendezvényszervezőnek maximum egy idegesítő ügyfelet sodor az útjába a sors, nem pedig egy romantikus főhőst.
Összességében A Winter Princess tökéletes film azoknak, akik szeretnének egy erőteljesen idealizált verziót látni a rendezvényszervezők életéről – mert a valódi verzióban inkább egy kávéval és egy jegyzettömbbel és néhány ősz hajszállal a kezükben rohangálnak, miközben a háttérben épp kigyullad valami. De legalább mindig van pezsgő!
