Álomhajó, Álomhotel – ha követik a 4-es csatornák műsorait, bizonyára mindkettővel találkoztak. Az Álomhajó emberemlékezet óta varázsolja el (eleinte a német) lakosságot a pompás hajóutakkal, sármos kapitányokkal és a mindent megoldó személyzettel. Az Álomhotelben Markus Winter szállodalánc-üzletvezető utazza körbe a világot, hogy egzotikus helyeken oldjon meg helyzeteket, éljen át romantikus pillanatokat és simítson el konfliktusokat.
De ne szorítsuk az álmainkat ennyire szűk keretek közé! Valószínűleg lennének még olyan álom-karrierek, amelyekre legalább egy évadnyi izgalmas sorozatot lehetne építeni. Összegyűjtöttünk néhány ötletet, válasszon közülük kedvencet! Melyiket nézné szívesen?
Álomrepülő, vagy Álomreptér
Valószínűleg ez lenne a legmegúszósabb: az Álomhajóhoz hasonlóan itt is van kapitány, van legénység, vannak izgalmas pillanatok a világ többi részétől elzárt járművön. De ha az Álomjárat egy luxus-magánrepülő lenne, máris fel lehetne rá ültetni érdekes alakokat. Az álomreptér viszont főleg a repülőtéren dolgozók életének izgalmait tárgyalhatná, már-már szappanopera jelleggel: megoldja-e a landoltatást az évszázad viharában a sármos légiirányító, és randevúra hívja-e utána a kedves mosolyú kávéskisasszonyt az F terminálról? Ki keltette rossz hírét a reptérnek azzal, hogy minden piros bőröndből kilopta a vízipipákat?
Álométterem
Az Álomkonyha sem elvetendő gondolat: adott egy fényűző étterem, ahol szinte lehetetlenség asztalhoz jutni – akinek pedig sikerül, az már önmagában elég érdekes illető ahhoz, hogy epizódot szenteljen neki. Mi lehet a története az idős párnak, akik közül a férfi kilenc hónapig tett félre a nyugdíjból a degusztációs menüre? Valóban boldog-e az élete a dísznőnek, akit maffiózó partnere elhozott, mert a köreiben azt mondták, hogy ide kell jönni? Melyik séf miatt esett egymásnak két mosogatólány vajazókéssel? Tessenek elképzelni.
Álomborászat
Ez kicsit működhetne úgy, mint az Álomhotel: adott egy borszakértő, vagy borászat-tulajdonos, aki ide-oda utazgat, hogy ellenőrizze a termelést és a végeredményt. Eközben helyi konfliktusokat csitít, esetleg az életén és döntésein mereng, történik mindez idilli borvidékeken. A sorozat utolsó epizódjában már annyira jól ismerjük, hogy amikor véletlenül lehetősége nyílik jóvá tenni az őt mindvégig nyomasztó Rossz Cselekedetet, mindannyian meghatódunk.
Álomállatkert
Ha nem a lélek húrjain pengő líra felé indulnánk, hanem a vígjátéksorozatok irányába, kézenfekvő választás lehet az Álomállatkert sorozat. Ebben a Gerald Durrell-i értelemben vett fajmentést végző állatkertek munkáját ellenőrizhetné mindenfelé a nagy természetrajongó egyik leszármazottja, vagy egyéb fiktív rokona. Ébredt már arra, hogy a hasán érdeklődve figyel egy leguán? Csente már el bármijét egy véznaujjú maki? Fenyegette már gyenge idegállapotú kazuár? És szeretné?
Álomszalon
Az Álomszalon működhetne úgy, mint az Álométterem: a vendégek lennének az érdekesek, a szolgáltalás csak a keretet biztosítani a történetekhez. Mindegyik kuncsaft teljesen kifestve érkezne, ahogy pedig lemossák róluk a sminket, kiderülhetne róluk egy Mélyre Temetett Titok, amit aztán az epizód hátralevő részében fel kell dolgozni, a konfliktusokat megoldani. Végül pedig mind tükörbe nézhetnek, boldogan, mert lehet, hogy nem ők a legszebbek a vidéken, de legalább nyugodtan tudnak aludni.
Álomcipész
Oké, ez már kicsit határeset, de elképzelhetünk egy sztereotip idős susztert, aki már mindent látott, és akit senki sem tud meglepni. Az ő műhelyébe térhetnének be emberek, minden epizódban más, olyan cipőkkel, amelyek valamiért fontosak nekik, viszont egyértelműen javításra szorulnak. Hogy miért fontosak, azt előbb-utóbb elmondják a cipésznek. A saját kiscipőjét őrizgető nő az epizód végére már nem haragszik a húgára, mert neki sikerült családot alapítani, és nekiadja a féltett emléket; a hegymászó, aki egy csúnya baleset után ismét útra mer kelni a megjavított túracipőben, és megannyi más nehéz élethelyzet, amelyet egy-egy pár cipő elkísért. Amíg szögre nem akasztjuk a bakancsot.
