Van egy jelenet az Office ötödik évadának tizenkettedik részében, amelyben a hivatal dolgozói egész nap azon vitatkoznak, hogy Hilary Swank dögös-e vagy sem. Pam szerint a frufruja miatt kizárt, hogy az legyen, Jim azt mondja, eleve nem reális a hírességeket, akikre szinte mitikus alakként tekintünk, átlagemberekkel összehasonlítani, Oscar úgy gondolja, hogy a szimmetrikus arcvonásai miatt egy kifejezetten vonzó nő, de ettől még korántsem szexi, a nagyon okos Kevin Mallone pedig szörnyetegnek látja, és ugyan csókolózna vele, számít egy olyan filmbeli csavarra is, miszerint kiderül, hogy Hilary Swank valójában férfi. Persze a megoldást végül Michael Scott nyújtja azzal, hogy miután a beszélgetésről mit sem sejtve besétál az irodába, és meglátja a színésznő képét a falon, lazán megjegyzi, hogy Hilary Swank bizony dögös.
A színésznő erre a jelenetre utólag kicsit elkenve, de annál bölcsebben reagált, vagyis hogy ő mindig valódi embereket játszott a vásznon, és hogy míg a szépség egy nagyon szubjektív dolog, érdekes módon mindig csak a nők vonatkozásában beszélünk róla. Több mint három évtizedes munkája alatt, mondta, többször is feltették neki a kérdést, hogy mégis mikor fog végre szép nőket alakítani, ha már ő maga az, ezek a megjegyzések azonban mindig rosszul érintették, mivel szerinte minden nő, akiket valaha megformált, a maguk módján igenis gyönyörűek voltak. Emellett voltaképp hízelgőnek találta az Office jelenetét, ugyanakkor károsnak is azt, hogy a szexiségén vitatkoztak benne, mondván „az élet sokkal több a külső adottságoknál”.
És bár könnyű egyetérteni ezekkel a gondolatokkal, azért ne legyünk képmutatóak: a jelenet tényszerűen vicces, és ha kicsit a mélyére ásunk, kiváló karikatúra arról, hogy különböző személyiségű emberek (akik természetesen külsőre teljesen átlagosak) hogy gondolkodnak és beszélnek egy híres és nyilvánvalóan dekoratív hírességről. Nos, általában nem túl pozitívan. És hát ebben a beszélgetésben is bőven ott van a kicsinyesség, az irigység, és még számos olyan negatív tulajdonság, ami gyakorlatilag a teljes emberiségre ráhúzható (kivéve a szenteket, de hát ők azért kevesebben vannak).
De nézzük meg más irányból is a dolgot. Vajon az Office készítői miért pont Hilary Swanket választották erre a jelenetre? Szerintem tök egyértelmű: az 50 éves színésznő ugyanis kétségtelenül előnyös külsővel rendelkezik, ugyanakkor a szerepei túlnyomó részében (főleg azokban, amelyekért Oscart vagy egyéb díjakat kapott) olyan nőket alakított, akik kemények, harcosak és a végsőkig küzdenek a céljukért, ami pedig sokszor inkább maszkulin külső jegyekkel áll összhangban, sem mint szexi cicamicásakkal.
És noha volt már küzdő szellemű szövetségi ügynök (Logan Lucky – A tuti balhé), a Földet megmenteni készülő tudós (A mag) vagy egy poszt-apokaliptikus világ túlélője (Én vagyok anya), valahogy mégis mindenkinek a Millió dolláros bébi jut eszébe először, amelyért Swank Oscar-díjat is kapott. Ebben a filmben a szegény sorsú, pincérnőként dolgozó, harmincas évei elején járó Maggie Fitzgeraldot alakítja, aki egy nap kitalálja, hogy bokszoló akar lenni. Vonakodva ugyan, de Frankie Dunn (Clint Eastwood) edző elvállalja, hogy foglalkozik vele, kiképezi, és a közös munka igen gyümölcsözően alakul. Egészen addig a pontig, amíg Maggie egy szabálytalan ütés következtében teljesen le nem bénul, ami nem csak a karrierjét, hanem tulajdonképpen az egész életét teszi tönkre egyetlen pillanat alatt. A film szinte ekkor kezdődik el igazán, amikor az edzőből lett barát élete dilemmájával szembesül, és el kell döntenie, hogy a társadalmi elvárásoknak vagy szeretett barátja végső kérésének tesz eleget inkább. Mély, fájdalmas dráma ez, ami annyira szétszaggatja a lelket, hogy aki végignézte, talán soha nem akarja látni még egyszer.
Nem ez volt az első alkalom, hogy Swanket harcolni láttuk a vásznon. Az 1994-es Az új karatekölyök című filmben egy szüleit és reményét vesztett kamaszlányt alakít, akit Mr. Miyagi, a karatemester karol föl kifejezetten azzal a céllal, hogy a karatén keresztül segítsen feldolgoznia a múltját, továbbá hogy megtanítsa neki, nincs veszve minden, és bőven van még esélye arra, hogy megtalálja a saját útját az életben. A filmet egyébként szerda este 8 órától megtekintheti a FILM4-en.
Kevésbé a testi, mint inkább a mentális erejét és kitartását hangsúlyozza a Netflix 2020-ban készült A távolban című sorozatában, amelyben Swank Emma Green űrparancsnokot alakítja, aki a Marsra indul egy kínai vegyész, egy orosz mérnök, egy brit-ghánai botanikus és egy indiai légierő-pilóta társaságában. Viszont a legrosszabbkor teszi mindezt: indulása előtt férje agyvérzést kap, tinédzser lánya pedig motorbalesetet szenved, és noha nekik most lenne a legnagyobb szükségük Emmára, őt mégsem tartja vissza semmi, hogy elinduljon élete legnagyobb expedíciójára, ahogy az sem, amikor a legénysége – már fönt az űrben – ellene fordul. A sorozat ötletét egy 2015-ös Esquire-cikk adta egyébként, amely az amerikai asztronautáról, Scott Kellyről szól, aki rekordot döntött, amikor egy teljes évet töltött az űrben, hogy felkészüljön egy valós Mars-misszióra, miközben a teljes földi élete darabokra hullott közben.
A távolban alkotói egy nemi szempontból áthangszerelt történetet akartak bemutatni, hogy bizonyítsák: bizony, a nők is járnak az űrben, és igen, ők is képesek kitartani a rájuk váró kihívások közepette. És hát ha valaki, Swank valóban tökéletes választás volt erre a szerepre. Végezetül pedig meg kell mutatnom a Vadászat című film egyik emlékezetes jelenetét, amelyben Hilary Swank összeverekszik egy nővel, aki egyike annak a tizenkét személynek, akiket azért raboltak el és gyűjtöttek össze ismeretlenek, hogy a lehető legkegyetlenebb módon levadásszák őket.
Na, így elég szexi már Hilary Swank?
