Jennifer Lopez élveboncolja önmagát, a szerelem nevében

Hamarosan (február 16-án) megjelenik egy hivatalos nevén zenei és moziélmény, amely Jennifer Lopez új albumához (This Is Me.. Now) szolgál egyfajta kíséretként: egy 65 perces filmféleség, amelyben nagy szerepe van az előadóművész dalainak, az ő ötlete alapján íródott a forgatókönyv és persze ő a főszereplője is. Eleinte mi sem értettük, mi is ez a dolog, amelynek This Is Me… Now: A Love Story a címe, de nézzen bele az előzetesébe, és aztán könnyebb lesz értelmezni.

Szóval ez a hosszú című alkotás egy minimusical, egy zenés film, amely tulajdonképpen kontextusba helyezi, elmagyarázza a színésznő új lemezének dalait. Az album címe magyarul annyit tesz, ez vagyok most, és visszautal a huszonkét évvel ezelőtti lemezére, amelyé viszont így hangzott: ez voltam akkor. Ami azóta történt vele – házasságok, válások, szerelmek, csalódások és örömök, azt mind beleszuszakolta valahogy ebbe az önéletrajzi ihletésű, de bőven dramatizált, végtelenül kidolgozott képi világú alkotásba, ami az egészet sokkal érdekesebbé teszi a többi aktuális popterméknél – mondom ezt úgy, hogy a legkevésbé sem kötött le soha Jennifer Lopez művészete, nem az én műfajom.

Pontosan emiatt nem érthetek minden célzást, ami a filmben, és az abból kiragadott klipekben van, mégis működnek gegekként, például mint itt, amikor a násznép egyik tagja angyali mosollyal lopkodja a holmikat az asztalról.

A magát reménytelenül romantikusként azonosító énekesnő (hadd hivatkozzunk rá így a rövidség kedvéért) a huszonkét évvel ezelőtti lemezét Ben Afflecknek ajánlotta, akivel akkoriban két évig együtt voltak, és többször is élete szerelmeként hivatkozott rá. 2004-ben szakítottak, részben azért, mert a bulvársajtó élni sem hagyta őket, Lopez akkor azt mondta, ez volt az első alkalom, hogy tényleg megszakadt a szíve a bánattól. „Azt hiszem, más időben, más körülmények között ki tudja, mi történhetett volna, de az biztos, hogy ez igazi szerelem volt” – mondta a történtekről 2016-ban.

Affleck ezután Jennifer Garner színésznővel kötött házasságot, három gyermekük született, tartós boldogság viszont nem. Válásukat 2018-ban véglegesítették hivatalosan, de akkor már évek óta külön éltek, Lopez pedig Alexander Rodriguez egykori baseballjátékossal élt 2021-ig, amikor újra egymásra találtak Affleckkel, és azóta szinte egy lépést sem tesznek egymás nélkül, 2022 nyarán össze is házasodtak.

Ben Affleck és Jennifer Lopez a 2024-es Golden Globe díjátadón (Fotó: Todd Williamson/CBS via Getty Images)

Érdekes, hogy mindezek ellenére  a bulvársajtó rendszeresen célozgat arra, hogy Affleck boldogtalan élete nőjével, hát nézzék, milyen stresszesen néz már minden fotón. Ezeket az unott és stresszes arckifejezésű paparazzifotókat, és persze az abból született cikkeket legutóbb Lopez kommentálta a Golden Globe-díjkiosztón: „Ben jól van. Nem kell aggódnotok Ben miatt, hadd mondjam el. Jól van. Boldog. Itt van – jelölték. Komolyan nem értem, mit feszülnek ezen az emberek” – nyugtatott meg mindenkit, hozzátéve, rejtélyesnek tartja, hogy az ő arckifejezéseire miért nincsenek így rászállva a lapok.

Szerencsére kellemes élményekből azért így is bőven jut neki, van, aminek napokig a hatása alatt van. Így például az ugyancsak a Golden Globe-on lezajlott találkozása Brie Larson Oscar-díjas színésznővel, aki sírva fakadt, amint odalépett hozzá. Larson arról beszélt Lopeznek, hogy miatta, a Selena című filmje miatt lett színésznő, és felnéz a profizmusára, a munkájával megvalósított elveire. Még Kevin Frazier riporter is megjegyezte, hogy ezt hitte, ez csak valami hollywoodi teszem-az-agyam-pillanat, de nem, Larson őszintén elsírta magát.

Lopez akkor megindítóként jellemezte a jelenetet, három nappal később pedig az Apple Music riporterének is arról beszélt, még mindig könnyes lesz a szeme, ha visszagondol rá. „Szívedet-lelkedet beleteszed, és ha valaki művész, szerintem ezt tudja és érti. […] Emlékszem, amikor kislánykoromban a West Side Storyt néztem, és megláttam benne Rita Morenót, és tudom, mit jelentett ez [az élmény] nekem akkor.”

Hozzátette, amikor Larson arról beszélt, hogy már régóta szerette volna neki elmondani, mennyire fontos példaképe ő, önmagát látta benne, a kislányt, aki annak idején eldöntötte, színésznő lesz. „És arra gondolni, hogy én adtam meg ezt valakinek, igazán felemelő. Csodálatos volt ilyet átélni. Nem hiszem, hogy valaha is gondoltam volna, hogy ilyesmi történik velem olyan valakivel, aki ennyire tehetséges, akinek láttam a filmjeit. Aki valamilyen formában a kortársam. […] Hát még hogy így érezzen valaki, és kifejezze, és ennyire kedves legyen. Nagyon kedves dolog volt. És sokat jelentett nekem. Talán még többet is, mint neki.”