Judi Dench az eheti kiválasztott a színésznőszerda rovatunkban. Nem véletlenül, a most 89 éves színésznő fantasztikus karriert tudhat maga mögött. Több mint hat évtizedes munkássága során nyert egy Oscar-díjat (és további hét jelölést), 10 BAFTA-díjat, 7 Olivier-díjat és egy Tony-díjat. És ha Shakespeare-ről van szó, megkerülhetetlen.
Azon színészek közé tartozik, akik a mai napig nyíltan kiáll politikai és egyéb közéleti témákban, amire jó példa, hogy simán bevállalta az Extinction Rebellion (XR) elnevezésű demonstrációt, ahol felszólították a politikusokat, hogy tegyenek többet a természet védelméért a választások előtt. Megmondta véleményét a Brexit kapcsán is, elment a nukleáris fegyverkezés elleni tüntetésre – ahol barátnőjét Vanessa Redgrave-et őrizetbe is vették – és elég nyíltan kommunikál akár megosztó közéleti témákban is.
Az 1934-ben, Heworthben született Dench kora gyerekkorát színházakban töltötte, köszönhetően annak, hogy szülei komolyan vették műveltsége fejlesztését, meg annak is, hogy édesapja a Yorki Királyi Színház háziorvosaként dolgozott, míg édesanyja a jelmezekkel foglalkozott.
Első szerepe állítólag egy csiga volt, hogy ebben mennyire volt átütő, arról nem írtak a lapok. Bár mindig is tudta, hogy a színházban akar szerepelni, eredetileg díszlet- vagy jelmeztervezésben gondolkodott. De 1953-ban megnézte a Lear királyt, amelynek olyan kreatív díszlete volt, hogy azt gondolta, ő erre teljesen alkalmatlan lesz, mert egyszerűen nem tud annyira ötletes lenni.
Mivel a színházban nőtt fel, egyenes útja vezetett az akkoriban felújított yorki misztériumdarabok fontosabb szerepeihez. Ezeket minden évben a York Múzeum kertjében tartották. 1957-ben kapta első főszerepét, Szűz Máriát játszotta – ez az alakítás, valamint bátyja, Jeffery extra bátorítása katalizátornak bizonyult színészi karrierje elindításához. És azóta megvan a véleménye egyes színházba járókról.
Szóval Dench úgy döntött, hogy színész akar lenni, és ezért mindent meg is tett. A londoni Central School of Speech Training and Dramatic Art-ra járt, amelynek köszönhetően csatlakozhatott az Old Vic Theatre Company-hoz. Ugyanebben az évben debütált a színpadon is, ahol azonnal nagy sikert aratott Shakespeare Hamletjében, Opheliaként. Judi 1961-ig maradt a befutott színházi társulatnál, közben turnézott Amerikában és Jugoszláviában, ami bizonyára sokkoló élményt jelentett a szabad országban felnőtt művésznek.
Aztán Royal Shakespeare Companyhez csatlakozott, amelynek köszönhetően rövid idő alatt ismert lett egész Angliában. Ám nem elégedett meg a színpaddal, a tévébe vágyott. 1959-ben a BBC Hilda’s Lessways című műsorában debütált a televízióban, majd Richard Attenborough mellett a The Third Secret című filmben mutatkozott be. Szerepelt egy másik filmben is, a Four in the Morning-ban. Ez a szerep hozta meg számára az első díjat a sok közül, a BAFTA-t a legígéretesebb kezdő főszereplő díját.
Két évvel később egészen új területre merészkedett azzal, hogy elvállalta Sally Bowles szerepét a Kabaréban, annak ellenére, hogy félt a nyilvános énekléstől. A próbák során sikerült ezt leküzdenie. Állítólag jól sikerült a lámpaláz leleplezése, mert a kritikusok nagyon pozitívan nyilatkoztak róla.
A hetvenes években Judi továbbra is számos Shakespeare-produkcióban szerepelt. Ezek közül a legjelentősebb 1976-ban Lady Macbeth szerepe volt, majd a következő évben a Tévedések vígjátékában láthatta közönség. A nyolcvanas években pedig az Antonius és Kleopátra főszereplőjeként remekelt, és a színházlátogatók körében elképesztően népszerű lett.
Karrierje elismeréseként II. Erzsébet királynő az 1970-es születésnapi kitüntetésen Dench-et a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé (OBE), az 1988-as újévi kitüntetésen pedig a Brit Birodalom Rendjének parancsnokává (Dame Commander of the Order of the British Empire, DBE) nevezte ki. 2005-ben megkapta tőle a Becsületrend tagja (CH) elismerést is. A királyi családhoz régi kapcsolat fűzi, rendszeresen részt vett Károly (most már király) magánszületésnapi buliján, jóban van Camillával, 2023-ban például a királyi családdal együtt vett részt az Ascot-i derby-n, ami jól mutatja, mennyire közeli a kapcsolatuk. De hát valljuk be, mi is szívesen barátkoznánk vele, annyira izgalmas ember.
1995-ben jött el az a szerep, amely nemzetközi szinten is új közönséggel, új generációkkal ismertette meg: őt választották ki M szerepére az új James Bond-filmben, az Aranyszemben, majd számos másikban. Judi Dench lett az első nő, aki az MI5 vezetőjét játszotta. Robert Brownt váltotta, és azóta minden Bond-filmben így látható. Az MI5 nemváltása nem meglepő, a valóságban 1992-ben Stella Remingtont nevezték ki az M15 vezetőjének, vele került először női vezető a brit titkosszolgálat élére.
1998-ban beugrott a Szerelmes Shakespeare című drámában, amelyben I. Erzsébet királynőt alakította. Bár mindössze nyolc percre tűnik fel, ez elég volt ahhoz, hogy Dench elnyerje érte a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Az Oscar után, szokás szerint, megtalálták a filmek. Tea Mussolinivel, az Iris – Egy csodálatos női elme és a Bunbury – avagy jó, ha szilárd az ember, amiért Oscar-jelölést és a legjobb női főszereplőnek járó BAFTA-díjat kapott. Nem véletlenül rá gondolnak, amennyiben egy hideg, kemény idősebb női karakterre van szükség egy filmben, ebben lubickol. Ezt a hírhedten rideg Lady Catherine de Bourgh szerepében, Jane Austen Büszkeség és balítélet című művének 2005-ös filmadaptációjában lehet jól megfigyelni.
Dench egy ideje makuladegenerációval küzd, de megtanult együtt élni vele; például azt, hogy merre kell mennie, úgy találja meg,hogy a jelzett területen egy fekete-fehér szőnyeget helyeztek el, így odatalál, ahová kell. Betegsége következtében nem tud forgatókönyveket olvasni, de megtalálja a módját, hogy megtanulja a szerepeit.
2011-ben a Keleti nyugalom – Marigold Hotelben és két évvel később a Philomenában nem kemény nőket alakított, megmutatva – bár senkinek nem volt kérdéses – , hogy gyakorlatilag bármit képes eljátszani.
Dench a régi idők színésze, olyan értelemben mindenképp, hogy nem botrányoktól hangos a magánélete, sőt, sokan azt mondanák, meglehetősen unalmas. A színésznő és férje, Michael Williams 1971-ben házasodtak össze, és a férfi 2001-ben bekövetkezett haláláig éltek együtt, egy lányuk született: Tara Cressida Frances Williams. Bár sok év telt el azóta, hogy Dench tüdőrákban elvesztette férjét, még mindig így beszél róla: „ó, mennyire meg tudott nevettetni. Nagyon jól éreztük magunkat együtt, nem játszmáztunk. Szerencsés voltam, hogy találkoztam Mike-kal.”
Bár sokan azt gondolnánk, idősebb korban már nem érdemes párt keresni, és vélhetően így is volt, 2010-ben David Millis természetvédő meghívta őt egy rendezvényre, és hopp, a vadvédelmi központban lecsapott rá a szerelem. Millis-szel azóta is együtt vannak, de házasodni nem terveznek, sőt, nem is élnek együtt, bár mindössze 6 kilométer választja el őket egymástól. Mills 10 évvel fiatalabb a színésznőnél. A 77 éves férfi egyébként tejtermelőként kezdte karrierjét, és számos díjat nyert marháival, majd 2016-ban MBE kitüntetést kapott a vadvilág megőrzéséért tett szolgálataiért. Ő alapította a British Wildlife Centre természetvédelmi központot, amely számos vadon élő állatnak ad otthont, és az Egyesült Királyság legnagyobb vörösmókus-tenyésztője címet viseli.
