Az Óz, a csodák csodája című film 1939-ben jelent meg, a főszereplő Dorothyt Judy Garland játszotta benne. A színésznő egy pár piros, ohpárdon, bíborvörös cipőt viselt, amely a filmklasszikus egyik legismertebb kelléke – és amelyet 2005-ben elloptak a Judy Garland Múzeumból. Az ügyben nem más, mint az FBI nyomozott, akik 2018-ban szerezték vissza a cipőket, amikor valaki megpróbált biztosítási kártérítést igényelni rájuk. De egészen tavalyig nem derült ki, ki lopta el a filmes relikviákat: egy Terry John Martin nevű férfi volt az, aki 2023 októberében bűnösnek vallotta magát, beismerve, hogy egy kalapáccsal betörte a múzeum ajtajának és vitrinjének üvegét, hogy elvegye a cipőket.
A piros lábbeliket egymillió dollárra biztosították, de a szövetségi ügyészség a jelenlegi piaci értékét körülbelül 3,5 millió dollárra becsüli. Ráadásul az ellopott cipők Michael Shaw hollywoodi emléktárgygyűjtő tulajdonát képezik, és kölcsönben voltak csak a Garland-múzeumban, amikor Martin ellopta őket. Három másik pár, amelyet Garland a filmben viselt, a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia, a Smithsonian Múzeum és egy magángyűjtő birtokában van.
Vissza a cipőkhöz és azok ellopásához. A 2024. január 29-i ítélethirdetés előtt a tolvaj, Terry John Martin tehát elismerte bűnösségét. A hetvenéves férfi indítéka persze nem az, hogy a film nagy rajongója lenne, hanem az, hogy elhitte – miután egy régi társa elhitette vele –, hogy a híres cipőre valódi drágakövek kerültek, hogy igazolják 1 millió dolláros biztosítási értéküket. Martin azonban nem járt jól: egy ember, akinek megpróbálta eladni a cipőt, tájékoztatta őt arról, hogy a rubinok valójában nem is rubinok, hanem üvegből vannak. Szóval két nappal a lopás után a férfi meg is szabadult attól, amit bűnözőkarrierje utolsó nagy fogásának gondolt.
Dane DeKrey, Martin védőügyvédje azt állította, hogy egy ismeretlen korábbi maffiatárs csábította Martint a cipők ellopására, annak ellenére, hogy az utolsó börtönbüntetése óta, közel 10 éve nem követett el bűncselekményt. „Terry először visszautasította a felkérést, hogy részt vegyen a bűncselekmény elkövetésében. De a régi szokások nehezen szűnnek, és a zsákmány gondolata nem hagyta nyugodni” – írta DeKrey. „Hosszas mérlegelés után Terry meggyőzte magát, és úgy döntött, hogy részt vesz a lopásban.” A peches tolvaj jelenleg hospice-kezelés alatt áll, kevesebb, mint hat hónapot jósoltak neki.
Judy Garland 16 éves volt a cipők hordásakor, és az Óz-rajongók felfedezhetnek egy ellentmondást a cipők színében. Míg. L. Frank Baum eredeti könyvében Dorothy varázscipői ezüstszínűek; a technicolor (színes filmgyártási eljárás) filmhez a jelmezesek rubinvörös cipőket készítettek, hogy a sárga téglából készült útról jobban látszódjon. A képen látható, mindösze 35-ös méretű cipő egyike a forgatás során használt több párnak. Ez a darab jó kopott, ami arra utal, hogy Garland elsősorban a táncjelenetekhez használta.
A kelléket Gilbert Adrian, az MGM vezető jelmeztervezője tervezte, és eredetileg két pár készült különböző stílusban. Az úgynevezett arab tesztpár nagyon díszes volt, dekoratív. Ezt a párt használták a jelmezpróbákon, de elutasították, mivel nem illett Dorothy kansasi parasztlány-imidzséhez. A második tervet kis módosítással fogadták el: a rubinok kiváltására használt piros gyöngyök túl nehéznek bizonyultak, ezért nagyrészt flitterekkel helyettesítették őket, cipőnként körülbelül 2300 darabot varrva fel.
Mervyn LeRoy producer szerint 5-10 pár készült a cipőkből, van aki hatra emlékszik, de az biztos, hogy jelenleg négyről lehet tudni, hogy hol van. Bár meglepőnek tűnhet, nem véletlen a bizonytalanság. A filmstúdiók sok éven át gondatlanul bántak a régi kellékekkel, jelmezekkel, forgatókönyvekkel és egyéb anyagokkal, nem tudván, hogy emléktárgyként egyre nagyobb értéket képviselnek. Ezek gyakran a dolgozókhoz kerültek, egyszerűen hazavitték azokat. Az egyik leghírhedtebb közülük Kent Warner jelmeztervező volt, aki nagy magángyűjteményt halmozott fel, és az eladásokból egészítette ki a bevételét. Ő volt az, aki 1970 februárjában megtalálta a cipőket, miközben segített az MGM árverésének előkészítésében. Ahhoz képest, hogy az MGM ruhatári részlegének pincéjében tárolták és felejtették őket, az egyik pár az aukció központi darabja lett. Warner megtartotta magának a legjobb párt, a többit pedig vélhetően eladta.
