Erős a gyanúm, hogy néhány évtized múlva sok ember fog elgondolkodni azon, mégis mi a fenéért szólt akkorát Julia Roberts 2010-es filmje, az Ízek, imák, szerelmek. Lesznek persze támpontok a kutatómunkához: eleve egy bestseller alapján készült, és az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb filmsztárja játssza benne a főszerepet. Ráadásul a téma is pont jókor jelent meg a moziban ahhoz, hogy értő közönségre találjon, hiszen a népszerűsége csúcsán lévő önsegítő, önfelfedező irodalmon edzett írástudóknak nagyon vonzó volt egy olyan film, amelyben a főhős, élete alapos vizsgálatát követően arra jutott, hogy minden sokkal jobb lenne, ha összhangba kerülne önmagával.
De koncentráljunk a történetre! Hősünk egy 31 éves nő, Liz Gilbert, akit történetesen pont úgy hívnak, mint a szerzőt. Sikeres újságíró New Yorkban, férjezett, baráti köre színes, tehát a felszín alapján semmi oka arra, hogy elégedetlen legyen a sorsával. Mégis az, így házasságát felbontja, és mindent hátrahagyva elhatározza, hogy egy teljes évig utazgatni fog Olaszországban, Indiában és Indonéziában. Útja során szórakoztató és furcsa személyekkel találkozik, gondolkodása jelentősen megváltozik, és hát mit ad isten, még szerelembe is esik, ezúttal a megfelelő személlyel.
A film kritikusai szerint annak ellenére, hogy egy könnyed és szórakoztató célú alkotásról van szó, nem lehet figyelmen kívül hagyni, mennyire önző figuraként van megírva Liz, aki egy szép napon ráébred, hogy minden pocsék, és a párterápia vagy a pszichológus segítségének kérése helyett úgy dönt, hogy na akkor ő most lelép. Abba is érdemes belegondolni, hogy mindazok a szereplők, akikkel Liz az útja során megismerkedik, mégis mennyire háromdimenziós személyek, és mennyiben csak azért szerepelnek a történetben, hogy privilegizált helyzetben lévő főhősünk kénye-kedvét szolgálják. (Akit az ilyesmi mélyebben érdekel, annak tessék, itt egy tanulmány, olyan kifejezésekkel, mint neoliberális spiritualitás, meg a globális kapitalista rendszer önmagából fakadóan gendertársított kolonizálása. Szívesen.)
Mindettől függetlenül az Ízek, imák, szerelmek alapvetően egy egyszerű és jól értelmezhető üzenetet közvetít: van, hogy az embernek el kell mennie otthonról valahová, hogy gondolkozni tudjon, és valószínűleg ezzel mindenki tud azonosulni. Valaki az El Caminóra indul, van, aki csak Rétságig jut, de miért ne kereshetné valaki a gyógyírt lelki kínjaira valahol teljesen máshol, mint ahol amúgy rezsit fizet, járdát sóz és lekési a buszt?
Ízek, imák, szerelmek: január 5., 17:35 és január 6., 11:50, FILM4.
