Vajon mi lehet annál menőbb, mint kihozni mindent a karrierünkből? Első gondolatra bizonyára semmi, másodikként viszont az például elég jó opció, ha azt csináljuk, amit épp szeretünk. Juliette Lewis valószínűleg az utóbbi kategóriába tartozik: a most 52 éves színésznő az 1990-es évek elején valósággal berobbant Hollywoodba, ami logikusan kéne, hogy magával hozza azt, hogy a 2020-as években már korunk dívájaként gondolunk rá, végül nem ez lett. Lewis 1992-ben megnyerte a Cape Fear – A rettegés foka című filmért a legjobb női mellékszereplőnek járó Golden Globe-ot, illetve ugyanebben a kategóriában Oscarra is jelölték. Az 1993-as Gilbert Grape egy tökéletes dráma, Mallory szerepében az 1994-es Született gyilkosokban igazi kultikus szerepe is volt a társadalomtól teljesen eltávolodott őrülttel, de utána feltűnt például Leonaro DiCaprio ifjúkori csúcsfilmjében, az Egy kosaras naplójában, vagy 1995-ben A halál napjában is.
Pár év alatt jöttek sorra a jó szerepek és az ehhez járó remek alakítások, hogy aztán az évtized második felében a legyen az ember érzése, hogy Juliette Lewis megunta az egészet. Mintha jött volna valami nem várt változás, aminek köszönhetően nemcsak a filmek lettek volna kevésbé fantáziadúsak, amikben szerepelt, de ő maga is halványabb teljesítményt kezdett volna nyújtani. Olyan finoman szólva is megkérdőjelezhető minőségű darabokról beszélünk, mint a Hullahegyek, fenegyerek (igen, jár a pacsi a magyar címért!), vagy a teljesen felejthető Claire életre-halálra. Lewis kicsit mintha olyan lett volna, az 1990-es években a grunge a zenében: pár év alatt egyszerűen mindent leuralt, elérték a zenitet a Nirvanával és társaival, hogy aztán örökre ott ragadjon az évtized elejének emlékei közt. Lewis mondjuk szerencsére nem lőtte fejbe magát, mint Kurt Cobain, szóval a hasonlóságok itt el is fogytak, de a kreatív hanyatlás elkezdődött.
És hogyan tudunk ebből vidám sztorit mesélni? Hát úgy, hogy Juliette Lewis a 2000-es évek elején úgy döntött, hogy alapít egy zenekart. Tette mindezt kiváló ütemérzékkel, hiszen a Juliette and the Licks akkor született meg, amikor a The (valami angol szó)s nevű zenekarok épp nagyon futottak, főleg ha garázsrockban utaztak, Lewisról pedig kiderült, hogy egészen fantasztikus frontember. A Juliette and the Licks mellesleg kétszer is fellépett a Szigeten, ezek közül az első, 2005-ös alkalom teljes meglepetésre volt az egész fesztivál történetének legjobb bulija. Akkor ugyanis a magyar közeg még azt hitte, hogy itt tulajdonképpen az a lényeg, hogy láthatnak élőben egy ismert színésznőt, aztán kaptak egy rocksztárt, akinek a kisujjában van minden, amit a zajongásról tudni kell.
A Juliette and the Licks zenekarként két lemezt élt meg a 2000-es években, 2009-ben pedig Lewis egy teljesen a saját neve alatt futó szólólemezt is felénekelt, hogy aztán úgy döntsön, jöhet kicsit a színészkedés. Azt nem állítjuk, hogy A-ligás színészént tért vissza, de azt igen, hogy jót tett neki a szünet: a 2021 és 2023 közt futott Túlélőjátszma című sorozatban például az egyik legemlékezetesebb figurát kapta meg, de a 2013-as Augusztus Oklahomában című darabban Meryl Streep és Julia Roberts mellett sem vallott szégyent.
Azt már csak finoman jegyezzük meg, hogy karrierje elején Woody Allen is rendezte, sőt, tulajdonképpen ő fedezte fel: a Férjek és feleségekben 1992-ben kapott egy kisebb, de annál emlékezetesebb szerepet, amit egyébként meglepően könnyen megtekinthet ön is, hiszen péntek késő délután a FILM4-en lesz látható.
