Kate Huson romantikára vágyik 44 évesen, bár nem úgy, mint ahogy ebből elsőre lejön. A színésznő kifejezetten hiányolja a romantikus komédiákat, szaknyelven csak romkomokat a kínálatból. Ráadásul Hudson a hibásra is rámutatott: természetesen a férfiakról van szó, ugyanis állítása szerint nagyon nehéz őket becserkészni ezekbe a szerepekbe. „Nehéz rávenni a férfi sztárokat romkomok készítésére, ez a helyzet” – mondta Hudson a The View-nak adott interjújában, hozzátéve, hogy a helyzeten tovább rontott, hogy ez a műfaj szinte teljes egészében a streaming platformokra került, ott pedig azért szeretnek spórolni.
Az már szinte meglepő, hogy bár máshonnan indulva, de ugyanoda jutott Hudson, mint nem olyan rége Martin Scorsese: minden a szuperhősök miatt van, ugyanis ez az a műfaj, ami elszívja a potenciális romkom-főszereplők körét.
A színésznő ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy egyrészt ő maga szeretne ilyesmit forgatni, másrészt pedig még mindig meglepően sokan szeretik a 2003-as Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt? című filmjét, ami valóban a műfaj egyik utolsó igazán nagy sikere. Mint mondta, szerinte ott azon túl, hogy jól meg volt írva, a szereplőgárda minősége is adott volt a sikerhez.
Persze ha gonoszak vagyunk, akkor felhozzuk, hogy a film másik főszereplője, Matthew McConaughey már kiharcolta magának a “komolyanvehető színész” státuszt, és ezért nem is nagyon panaszkodik a limonádé műfajok egyik királyának haláláról, de inkább ne legyünk gonoszak! Kate Hudsonnak ugyanis több dologban is igaza van: egyrészt tényleg meghaltak a romkomok, másrészt az erre alkalmas emberek jelentős része tényleg betagozódott a Marvelbe. A vasemberes Robert Downey Jr. persze magas labda, de legyünk őszinték: Chris Pratt arcberendezése is sokkal alkalmasabb lenne a bohókás és laza beszédű szomszéd srác szerepére, mint a világ egyik megmentőjéére.
De tulajdonképpen mi történt valójában? Nos, az, ami a tamagochival és a többi kifutott divattal: eljött az a pont, amikor a rettentő gyorsan felfutó őrület hirtelen túl sok lett. A Black Office egészen érdekes cikke szerint ez a romkomok esetében 2004 volt, amikor hirtelen kipukkadt a dolog – annak ellenére, hogy a moziba került filmek közt a legnagyobb arányú volt a romkomé (7 százalék feletti arány), miközben épp ekkor bukott a legnagyobbat.
A közmegegyezés szerint a megoldás az addig éveken át stabilan növekvő, célzott közönséggel rendelkező műfaj bukása egyetlen névre vezethető vissza: Bazi nagy görög lagzi. A 2002-es film elképesztő sikert hozott, ötmillióból csinált 240 millió dollárt, Hollywood pedig már csak úgy működik, hogy ilyen esetekben fogja az indigót, és indíthatja a sorozatgyártást. A film után ömlöttek a másolatok, vagy csak stílusbeli társfilmek, és tulajdonképpen hetente kaptunk valami megható és vicces szerelmi történetet. Ez futott ki először 2004-re, hogy aztán 2007-ig szép lassan elhaljon az egész műfaj. A minőségbeli romlás magával hozta a pénzügyi romlást, és mivel a stúdiók pénzt akarnak, kis túlzással az egész romkomosdi tiltólistára került.
Nyilván nem lehet elmenni egyéb, általánosabb változások mellett sem: a társadalom mostanra nem annyira örül annak a narratívának, ami szerint egy nő életét csak és kizárólag egy megfelelő férfi tudja rendbe tenni, ahogy a férfiábrázolás sem nagyon ment túl azon, hogy egy férfinak izmosnak és szépnek kell lennie főleg.
És persze ne felejtsük el azt sem, hogy nagyjából a romkomok eltűnésével egy időben futott fel a szuperhősfilm, kiszorítva a moziból tulajdonképpen minden mást. Kate Hudson talán azzal vigasztalhatna magát, hogy a jelenlegi állás szerint épp ez a trend is kifulladóban van, a mozinézők pedig azzal, hogy amikor a romkomok kezdtek bedőlni, de még nem érkezett meg a helyükre az új őrület, akkor pár évig csupa nagyszerű film is be tudott kerülni a legnagyobb mozikba.
