Kedvenc őszi filmjeink

Napról napra egyre kevesebb alkalmunk lesz arra, hogy kiélvezzük, amint a nap leolvasztja a húst a csontjainkról, és több arra, hogy bakancsot húzzunk, szaglásszuk az esőt, vagy meleg (esetleg erős) italokat fogyasszunk a meleg szobában, miközben megnézünk egy alkalomhoz illő filmet. Vagyis lassan itt az ősz, ebben az évszakban pedig rengeteg film játszódik, amelyek pazarul hozzák az évszakváltás hangulatát, nekünk is van pár kedvencünk, amelyeket megosztunk most önnel.

„Az egyik kedvenc őszi filmem a Dirty Dancing” – írja Kriszta. „Óvodáskoromban is megnéztem vagy százszor, természetesen a hangalámondásos változatban; egy ideig szerintem fejből is tudhattam a szövegét (majd feldolgozom valahogy terápiás segítséggel, semmi gond). Amikor később láttam, valahogy nem állt össze, miért is van annyira őszi hangulata ennek az egyértelműen nyáron játszódó történetnek. Ennek a cikknek a megírása kellett ahhoz, hogy rájöjjek: nyár legvégén, illetve ősszel forgatták. Máshogy süt benne a nap, mint nyáron, és sokszor látszik a természetes környezetben felvett jeleneteken, hogy hidegebb van, illetve a fák-bokrok megjelenése is inkább már az év későbbi szakát mutatja (bár volt, hogy a dekoratőrök lefújtak ezt-azt zöld festékkel, hogy ezt leplezzék). Szóval a Dirty Dancing egy titokban őszi film, egy elmúlt nyárról, rengeteg jó, szenvedélyes feszültséggel.

Az 1994-es A holló harminc év alatt sem lett kevésbé jó és kevésbé őszi hangulatú (amely kifejezés valószínűleg a klímaváltozás fokozódásával hamarosan értelmét veszti). Zuhogó eső, sötétség, misztikus események menőn öltözött emberekkel, szerelem és bosszú, meg persze a halloweeni ünnepi időszak – semmi sem passzol ennél jobban a valódi őszhöz. Ezt mondjuk 1993 februárjában kezdték forgatni, de a sötétben úgysem látszik abból semmi. És lehet, hogy sok jelenet kivitelezése ma már korszerűbb trükkökkel menne, de kicsi goth szívem mindig boldog lesz, ha felcsendül a Cure Burnje, amelyet direkt ehhez a filmhez írtak.”

A magam részéről  pár perccel ezelőtt szembesültem vele, hogy az én őszöm nem is filmhez, hanem inkább két személyhez kapcsolódik, méghozzá Stellan Skarsgardhoz és Robin Williamshez, akik jó pár olyan alkotásban szerepeltek, amelyeket a sztorin kívül azért is imádtam, mert kellően sötét, esős és komor hangulatuk van, kicsit (vagy nagyon) mindegyiken sírni kell (igen, szeretek sírni filmeken), és ezek nem is rezonálhatnának jobban az évszak hasonló atmoszférájával. Ilyen a Hullámtörés, amiben a skót szeles, esős táj már önmagában meghatározza az őszi hangulatot, vagy a bostoni őszben játszódó Good Will Hunting, a Holt költők társasága, amiben szerintem egyszer sem süt ki a nap, vagy A Táncos a sötétben, ami nem tudom, pontosan mikor játszódik, de lélekben biztos, hogy ősszel. Utóbbi a világon létező összes érzelmet kihozta belőlem két és fél óra alatt, és amennyire imádtam, annyira nem akarom látni soha többé. Noha a film környezetét tekintve inkább nyáron játszódik (bár ez sem biztos, sokszor viselnek benne meleg ruhákat annak ellenére, hogy a fák lombosak és zöldek), aki látta, biztos, hogy nem így emlékszik rá. Ahogy a női főszereplő fokozatosan elveszíti a látását, és áldozattá válik, az amúgy is nehéz élete pedig egyre halad a tragikus végkifejlet felé, a narancssárgás, fakó színek, az elmúlás és a reményvesztett melankólia érzése tökéletesen idézik meg a nyár végét, de magát az őszt is – legalábbis nekem.  

Ne aggódjon, a saját élménybeszámolóm után most Zsuzsa fogja önt visszarántani az érzésbe, hogy érdemes élni, neki ugyanis az őszi filmek bizonyos szempontból egészen mást jelentenek. „Nekem az ősz két részre oszlik, a fele a gyönyörű szeptember – ami idén inkább október lesz, ami meleg, baráti, romantikus filmes, a másik véglet meg a szürke, szomorú, depressziós november, a délután négykori sötéttel, amikor legszívesebben olyan filmeket néznék, ahol a kandalló előtt halálra issza magát a főszereplő whiskey-t kortyolgatva, vagy a szép főszereplő férje a tengerbe veti magát, úgyhogy onnantól kezdve otthon ül, és sóhajtozik. Szóval a romantikus részhez nekem jól passzol a Ghost, a Csokoládé, a Berlin felett az ég, vagy sorozatban a Miért éppen Alaszka? – hogy rákészüljek a télre, a novemberhez meg egy Bergman-film, mondjuk a Fanny és Alexander vagy a Hetedik pecsét.”

Ádám szerint „két iskola létezik: az amelyik szerint léteznek évszakhoz köthető filmek, a másik pedig az, ami szerint az igazán jó filmek évszaktól függetlenül nézetik magukat. Az első miatt léteznek valószínűleg karácsonyi filmek, hiszen karácsonykor hirtelen már nem válik annyira fontossá, hogy tényleg jó filmet nézzünk, és elég, ha fenyőfa meg hó van benne. Ennek ellenére jómagam az első kategóriába tartozok, egy apró csavarral: szerintem minden évszak legjobb filmje a Csupasz Pisztoly, tehát az őszé is. Nem tudom, hogy vannak-e falevelek legalább Frank Drebin első kalandjában, de mindegy is: a film üzenete annyira jól megy ehhez az évszakhoz – és persze az összes többi évszakhoz is -, hogy teljesen mindegy, ősszel játszódik-e. 

Mivel több filmet kell említeni, ezért van egy másik remek javaslatom őszre: a Csupasz Pisztoly második része, a Csupasz pisztoly 2 és 1/2: A félelem szaga. Erre már simán mondhatjuk akár azt is, hogy ősszel játszódik, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a Zucker testvérek és Jim Abrahams a kevés emberek egyike, akiknek sikerült második nekifutásra is megismételni az első tökéletességét. A ritka alkalmak egyikéről beszélünk amúgy, amikor a magyar szinkron talán jobb, mint az eredeti. [Leslie Nielsen magyar hangja Sztankay István – szerk.]

Ezek után kitalálja vajon, mit tudok még javasolni? Nos, ha azt hinné, hogy az Airplane-t, akkor téved, mert bár az is tökéletes film, a sormintába mégiscsak a Csupasz Pisztoly harmadik része illik, a Csupasz pisztoly 33 1/3 – Az utolsó merénylet. A komédia rajongói szerint ez már nem volt annyira nagyszerű, mint az első két rész, és igazuk van: ameddig az első két rész ugyanis vitán felül tíz pont egy tizes skálán, addig a harmadik már csak 9,9. Jó szórakozást kívánok az őszhöz!”