Péntek este 22:15-kor a FILM4-en talál egy Fele/Más című izgalmas thrillert, amely az emberi elme eldugott bugyraiba vezeti a nézőt: Tom Beckwith rendőr volt, de inkább pszichológusnak vágyik. El is kezdi kitanulni a szakmát, egyik professzorát, Lauren Portert azonban jobban izgatják a férfi kriminológiai képességei, mint a tudományos fejlődése, ezért arra kéri, kövesse őt. A nő ugyanis arra gyanakszik, hogy míg nappal átlagos életet élő tanár, éjszaka szexi vadmacskává vedlik, és elképzelhető, hogy embereket öl. Persze ezekre nem emlékszik, csupán annyit tud, hogy valami nem stimmel vele, és ehhez kell Tom, hogy kiderítse, mi az. Ő persze kapva kap az alkalmon, hogy rendőri múltját ötvözhesse újonnan szerzett lélekgyógyász képességeivel, ezért elvállalja az ügyet (hátha még a szakmai gyakorlati krediteket is megszerezheti vele, vagy akár magát Laurent). Ahhoz viszont, hogy Tom ne csak sötétben tapogatózzon, érdemes átfutnia a tankönyveiben, mégis mi sújthatja a kétségbeesett nőt, ami egy plusz alteregót hozott az életébe. Lássuk is, miket találhat!
A disszociációnak nevezett, pszichés védekezési mechanizmus során az ember tudata „megoszlik”, hogy megvédje az érintettet a túlzott érzelmi stressztől vagy attól, hogy traumatizálódjon. Extrém esetekben ez disszociatív személyiségzavarig fajulhat, ami azt jelenti, hogy az egyén több különböző énállapotot él meg, amelyek között a memória csődöt mond, tehát az egyik én sosem emlékszik arra, mit csinál a másik. Ezek a különböző énállapotok általában súlyos, feldolgozhatatlan traumákra adott válaszreakció eredményei, tehát ha az embert mondjuk gyerekkorában súlyosan bántalmazták, a tudattalanja úgy zárhatja el őt a lelki gyötrődéstől, hogy a fájdalmas, múltbéli események emlékeit különválasztja a többitől, így az elméje különálló személyiségek részeként kezeli azokat.
A pszichotikus zavarok, mint a skizofrénia például, ugyancsak vezethetnek olyan állapotokhoz, amelyeket az érintettek vagy a külső szemlélők kettős életként érzékelhetnek. Bár itt nincs szó a fentihez hasonló, különálló személyiségekről, viszont a téveszmékkel és hallucinációkkal küzdő egyén valóságérzékelése eltorzulhat annyira, hogy egy ponton teljesen elveszítse a kapcsolatot a realitással, és mondjuk azt higgye magáról, hogy titkosügynök, akinek meg kell mentenie a világot, holott a valóságban teljesen átlagos életet él.
Bár nem nevezhető klasszikus pszichiátriai zavarnak, az identitáskeresés során kialakuló kettős élet szintén gyakori jelenségnek tekinthető, főként azoknál az embereknél, akik valamiért úgy érzik, hogy a társadalmi normák vagy a közvetlen környezetük elvárásai nincsenek összhangban az önmagukról kialakított képpel. Ilyenkor pedig előfordul, hogy tudatosan (vagy tudat alatt) kialakítanak egy alternatív életformát, amelyben már komfortosabban tudnak mozogni. Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy kiégett, kábítószerügyekben érdekelt maffiafőnök, aki a mindennapjait más emberek legyilkolásával és gonosz tervek szövögetésével tölti, esténként titokban hímzőszakkörbe jár, amit a saját környezete aligha venne jó néven, ő azonban élni sem tudna nélküle. Mondjuk ez annyiban különbözik a professzornő esetétől, hogy az identitásválságba került személy általában tisztában van a két életével, míg Laurennek fogalma sincs, mit csinál éjszakánként.
Persze az is lehet, hogy csak hazudja az egészet, amennyiben a nő mitomániában, azaz kóros hazudozásban szenved. Ilyen esetekben az egyén szinte kényszeresen olyan történeteket kreál magáról, és hiteti el azokat másokkal, amelyek még nyomokban sem tartalmaznak valóságot. Ennek persze több veszélye is lehet: az egyik, hogy a hazugság szálai egy idő után annyira összekuszálódnak, hogy az illető gyakorlatilag egészen különböző identitásokkal, kapcsolatrendszerekkel és életmód szerint élhet, vagy ha már egészen elfajul a dolog, saját maga is elhiszi, amit mond, és alkalmazkodni is kezd hozzá. Az utóbbi eset több okra is visszavezethető: a kóros hazudozás mögött gyakran az a vágy (sőt, ellenállhatatlan késztetés) húzódik, hogy leplezzék az önértékelésüket veszélyeztető érzéseket, az önbizalomhiányt vagy a szégyenérzetet például, ezért egy olyan alternatív valóságot teremtenek, amelyben sokkal jobban érzik magukat, és idővel képesek annyira azonosulni ezzel a képpel, hogy maguk is valóságként tekintenek rá. Ez sokszor azért is elkerülhetetlen, mert a memória könnyen torzulhat, pláne akkor, ha a hazugságok annyira gyakran ismétlődnek, hogy azok bekerülnek a hosszú távú memóriába, és valós emlékekké alakulnak.
Hogy Lauren melyik problémával küzd, hamarosan ki fog derülni, elég csak hozzá pénteken, 22:15-kor a FILM4-re kapcsolni.
