Természetesen David Suchet-ről van szó, ha némileg igazságtalanok vagyunk is a címmel, hisz Agatha Christie ezen detektívjét már sokan eljátszottak – többek között Albert Finney, Peter Ustinov és Alfred Molina -, ám neki sikerült valami egészen maradandót alkotnia.
A most 77 éves angol színész a furcsa akcentussal beszélő, mindig nagyon jól öltözött, szürreális módon feketeribizlilikőrt kortyolgató detektív szerepét 1989-2013 között tudhatta magáének. Csak nálunk nem volt ismert, Angliában számos televíziós produkcióban szerepelt, és lovaggá ütötték, persze csak azután, hogy BAFTA-, Golden Globe- és Emmy-díjat is kapott.
Na jó, de ki ez a férfi?
A közvetlen a háború után született fiú, akinek dédszüleit még Suchedowitznak hívták, és Litvániából menekültek el, már Angliában született. Idősebb bátyjával, Johnnal ellentétben a fiatal Davidet nem igazán érdekelte a tanulás. Utálta a bentlakásos iskolájukat, a kenti Grenham House-t, és nyolcéves korától kezdve gyakran megverték apró csínyek vagy kihágások miatt. Viszont lelkesen vett részt az iskolai színjátszóéletben, de színpadi tehetségére csak akkor figyeltek fel, amikor átkerült egy állami iskolába, a somerseti Wellingtonba. Egy Macbeth-előadás után egyik tanára azt javasolta neki, hogy jelentkezzen a Nemzeti Ifjúsági Színházba (National Youth Theatre). Ekkor Suchet megvilágosodott, ahogy ő maga mondta, ráébredt, milyen életet szeretne: a színpad világa beszippantotta és függővé tette.
Bár ő lelkes volt, a világ kevéssé értékelte a felismerést, hogy az isten is színpadra teremtette, ezért kénytelen volt elmenni egy férfiruha-üzletbe kisegítőnek és liftesfiúnak. Ügynököt fogadott, hogy színészi munkákat is kifogjon, ami a beszámolók szerint nem ment neki túl jól, mert olyan lendülettel kardoskodott maga mellett, hogy félő volt, kidobják ahelyett, hogy felvennék.
Ezt még megtetézte azzal, hogy egy szakítás utáni megbetegedésében kihullott a haja, és annyira átélte a szerepeit, hogy egy pszichiáter barátjának kellett visszarángatnia a földre, hogy ne élje bele magát annyira a szerepbe. Minderre akkor derült fény, amikor a barát megkérdezte, hogy mi a telefonszáma és mikor született – és Suchet rájött: fogalma sincs ezekről. Igaz, aktívan tett érte, hiszen még a forgatás szüneteiben sem hagyta el Poirot karakterét, az akcentusát is megtartotta.
A megoldás tálcán kínálta magát – minden este fellépés előtt elmondta magának, ki ő, mik történtek vele az életben, és mik életének sarokpontjai – és ezt állítólag a mai napig is csinálja, nehogy hasonló helyzetbe keveredjen.
Pár évvel később ismét megvilágosodott, úgy döntött miután elolvasta a Pál apostol rómaiakhoz írt levelét a Bibliából, hogy a keresztény hitre tér át. Erről azt nyilatkozta, hogy bár a családja sokkot kapott a hír hallatán, később elfogadták a döntését. „Azt hiszem nagyon nehéz volt nekik az elején, de nekem ez nagyon sokat jelentett” – beszélt megtéréséről, ami nem egy pillanatnyi fellángolás volt.
Szerelem a négyzeten
Bár a színészházasságok ritkán tartanak örökké, Sheila Ferrisszel már 37 éve alkotnak egy párt. A két fiatal a Drakula című előadáson ismerkedett meg Coventryben, és bár a férfi első látásra beleszeretett, de hetekig nem merte randira hívni, mert félt, hogy visszautasítják. Az első randevújukon Suchet elvitte választottját egy kínai étterembe, majd egy bevásárlóközpontban hajnali kettőkor Nat King Cole When I Fall In Love című klasszikusával adott neki szerenádot.
Az esemény romantikus mivolta ellenére nem volt egyszerű a két feltörekvő színésznek, akik mindketten a karrierépítéssel voltak elfoglalva. Még mielőtt mindenki megtalálta volna a helyét a kapcsolatukban, majdnem szakítottak, de aztán inkább összeházasodtak. Született is gyorsan két gyermekük – Robert és Kate -, és néhány évig egy hajón éltek, a csatornákon hajókázva.
Suchet-nek saját bevallása szerint a pontos elképzelése van a feleség szerepéről a párkapcsolatban. Ezért ő a kenyérkereső, az asszony dolga pedig az otthon, mint stabil háttér biztosítása. Sheila ezért a háztartást vezette. „A feministák azzal vádoltak, hogy himsoviniszta vagyok” – mondja -, „de én nem kérek bocsánatot ezért”.
Suchet megszállottja maradt Nagy-Britannia csatornahálózatának. A bor és a szivarok iránti vonzalmát azonban meg kellett szakítania 1988-ban, amikor egy orvos nézője figyelmeztette, hogy magas a koleszterinszintje és ha nem tesz valamit, vagy sztrók, vagy szívroham viszi majd el. Nem is kellett sok Suchet-nek, úgy megijedt, hogy lerakta a cigarettát és fogyókúrázni kezdett, de Poirot nem lehetett kockás hasú, így tenni kellett valamit. Szerencsére a filmipar felkészült ezekre a problémákra, így alaposan kitömve állt a kamerák elé.
Ám ennek az az igen rossz következménye lett, hogy egy tunéziai forgatáson egyszerűen elájult, annak ellenére, hogy egy korábbi katona tanácsa alapján folyamatosan zihált, hogy hűtse magát, és hőt adjon le. Szerencsére hamar összekapta magát, és egy csepp izzadság nélkül vette fel a következő jelenetet.
Ugyanez a szakmája iránti rajongás az oka annak, hogy hogy udvarias legyen mindenkivel, aki autogramot kér tőle. Felismeri, hogy a nézők milliói számára Poirot élő, valóságos személy, aki megmutatja, milyen is ez a túlsúlyos belga, akinek vicces bajusza az egész világon ismert.
Egy másik szerelem
Nem, nem cserélte le Sheilát, hanem egy másik szenvedélynek is hódol – olyannyira, hogy ő a Leica Egyesület elnöke. Igen, egy fényképezőgépről beszélünk, amiért évtizedek óta rajong. Nagyapja, James Jarché sajtófotós volt, ő mutatta meg neki, hogyan nézze a világot. „Jimmy volt az, aki bevezetett a fotózásba, a legkedvesebb hobbimba – nyolcéves koromban már mindent megtanított, amit tudott. Ezek a fotózásról szóló beszélgetések hoztak össze minket. Később – miután nyugdíjba vonult – előadásokat tartott az Ilford Photosnak, az előadásának címe Emberek, akiket lefényképeztem volt. Ez lett a címe annak a dokumentumfilmnek, amelyet 2012-ben készítettem. A film ötlete az volt, hogy megünnepeljük Jimmy pályafutását, és rávilágítsunk arra a nagy változásra, amelyen Nagy-Britannia az elmúlt száz évben keresztülment.”
Poirot kalandjait keresse a Galaxy4-en!
