Varga Zoltán neve máig fogalom a Fradi szurkolók körében. Az idősebbek máig szuperlatívuszokban beszélnek róla, hiszen olyan technikai tudással rendelkezett, mint kevesen. Nagybetűs zseni volt – góljai, átadásai, trükkjei élményszámba mentek. Az FTC saját nevelésű játékosaként 1961 és 1968 között összesen 238 mérkőzésen viselte a Ferencváros mezét, futballistaként négy magyar bajnoki címet és VVK-t nyert. Játékosként több neves klubban is szerepelt, ezek közül a skót Aberdeennél még mostanában is áhítattal emlegetik a játékát, míg az Ajax a világhírű Johan Cruyff helyére szerződtette, talán ez is jelzi, mekkora klasszis volti. Később, 1996 és 1997 között edzőként 52 mérkőzésen ült a Ferencváros kispadján. Az FTC örökös bajnoka, Budapest díszpolgára, aki 2010. április 9-én, Zuglóban, az egykori Danuvia pályán hunyt el, a sporttelep azóta az ő nevét viseli.
Nekem az utolsó éveiben volt szerencsém együtt játszani vele, amikor szerdánként az Üllői úton futballoztunk baráti társaságban. Nehezen nyílt meg, de ha valakit a bizalmába fogadott, azzal teljes őszinteséggel beszélt. Miként az igazságot kereste egész életében is, ezért is került összetűzésbe annyi emberrel a magyar futballban, amelynek köztudottan nehéz a közege. Az erkölcstelenségek, a csalások, a hamisságok évtizedek óta jelen voltak a sportágban, ezekkel ejtették túszul egymást játékosok és vezetők – legalábbis sokan közülük… – s éppenséggel ezt tette gyakran szóvá Varga Zoli is, ami sok érintettnek bizony nem tetszett. Az őszintesége mellett egyben puritán ember is volt a hajdani klasszis jobbösszekötő, a legközelebbi családtagjainak, egészen pontosan a gyerekeinek sem mesélt pályafutásáról, arról, hogy mennyien rajongtak a játékáért.
Két lánya, Kati és Enikő után megszületett Attila fia is, akivel olykor labdázott is az egykori zseni, hiszen a futball lételeme maradt Zolinak. Nagyon szerette a gyerekeit, s amikor 1996-ban, a Newcastle elleni hazai mérkőzés előtt megtudta, hogy a fiánál daganatos betegséget diagnosztizáltak, zokogásban tört ki, ám az Üllői úti stadion kispadján ebből a drámából semmi sem látszott az arcán. Csak a meccs, a bravúros győzelem után tört elő belőle a szomorúság, ám csak később derült ki, hogy miért volt annyira indulatos az egyébként segítőkész, érzékeny, érdeklődő és intelligens labdaművész.
Kevesen ismerték igazán Varga Zolit, viszont azok közül is sokan is siratják, akik nem kedvelték a stílusát a pályán kívül, hiszen ilyen zseniális képességű futballista ritkán születik Magyarországon, az őszinte megnyilvánulásai pedig meglepetést keltettek a honi konzumvilágban.
Természetesen sokan és sokat emlegetjük őt, így aztán amikor Attila fia felhívott, hogy Budapestre érkezik, azonnal meghívtam a Fradi soros bajnoki mérkőzésére a Groupama Arénába. Tizenhárom év után találkoztam újra személyesen vele, aki édesapja halála óta nem járt a Fradinál. Az immáron 45 éves Varga Attila remekül érezte magát a stadionban és a városban is, mint ahogy a Ferencváros szurkolói közül is sokan nagy szeretettel üdvözölték, amikor megtudták, kivel futottak össze. Sokan emlékeztek még arra a fentebb említett 1996-os Newcastle elleni győztes mérkőzésre, ami után Varga Zoli idegesen és feszülten nyilatkozott, és csak később derült ki, hogy ennek oka a fentebb említett súlyos betegség volt. Szerencsére a veszedelmes betegségből az akkor 18 éves Attila felépült – most budapesti élményeiről, édesapjáról és a Ferencvárosról is beszélgettünk vele röviden. Kiderült, őt is meglepte mennyien és mennyire szeretik még mindig az édesapját.
Amikor gyerek voltál, mennyire volt téma odahaza a Ferencváros?
Érdekes, szüleim a két nővéremmel, Katival és Enikővel még magyarul beszéltek otthon, velem viszont már nem, így kénytelen voltam magamtól elsajátítani az anyanyelvünket. Ennek most aztán igazán hasznát vettem a Groupama Arénában is. Ha a futballról volt szó otthon, akkor szinte mindig előkerült a Fradi. Édesapám azt mondta, hogy az összes klubja közül a Fradi állt a szívéhez a legközelebb. Be is villant, hogy amikor lehetősége lett edzőként visszatérni a Ferencvároshoz, egy másodpercig sem gondolkozott, azonnal csomagolt, Münchenből indult az Üllői útra.
Gondoltad volna, hogy a Fradi szurkolói tizenhárom évvel a halála után is még ennyien és ennyire szeretik az édesapádat?
Tudtam, hogy kedvelik és elismerik, de hogy ennyire, az azért meglepett. Jó érzés volt látni és hallani azt a rajongást, ami ennyi év távlatából is megmaradt iránta. Ráadásul egykori játékosai közül összefutottam Lisztes Krisztiánnal és Szűcs Mihállyal, ez is sorsszerű volt. Különleges élmény volt hallgatni a kilencvenkét éves Fradi-szurkolót, Malatinszky Tibi bácsit, aki édesapám első mérkőzésére is úgy emlékezett mintha ma lett volna.
Mikor láthatunk újra Budapesten, és a Fradi meccsein?
Csodás napokat töltöttünk Budapesten, bejártuk az egész várost, és mivel édesapám klubja mindig a Fradi volt, számomra becsületbeli ügy, hogy minél előbb visszatérjek néhány meccsre a Grouapama Arénába. Megemelte a lelkemet az is, amikor ellátogattunk a Szent István Bazilikába édesapám nyughelyéhez, szeretettel emlékeztünk rá és imádkoztunk érte.