Furcsán hangzik, de a színésznő úgy nyilatkozott, hogy a 2021-es Kutya karmai közt után csak olyan szerepeket akartak neki adni, amelyekben szomorú anyukát kellett volna játszania. A Marie Claire címlapsztorijában az Oscar-jelölt színésznő kifejtette, hogy a film után inkább két évig nem dolgozott, mert nem adtak neki olyan munkát, amit szívesen vállalt volna. „Hogy őszinte legyek, ez nehéz volt számomra… mert magammal is kell törődnöm. A legnehezebb dolog anyának lenni és … azt érezni, hogy én semmit nem kapok. Ez minden anyánál így van – nem csak nálam. Határozottan kevesebb jó szerep jut a korombeli nőknek”. A színésznő egyébként negyvenegy éves.
Végül azért szerencséje lett, mert megkeresték, hogy játsszon Alex Garland Civil War című filmjében (amit idén áprilisban mutatnak be) , és igent mondott. A lapnak kifejtette, hogy még sosem látott olyan forgatókönyvet, mint Garlandé, és nagyon vágyott arra, hogy valami újszerűt csináljon.
A beszélgetés egy másik részében Dunst azt is megemlítette, hogy szereti a női rendezőket, és már nagyon fiatalon meglátta a nőkben rejlő erőt, ami szerinte segített neki abban, hogy több évtizedes karrierje során ne legyen szüksége a férfiak figyelmére. „ [Korábban] úgy éreztem, azért választanak ki a szerepre, mert olyan valaki vagyok, akivel a férfi rendezők talán le akarnak feküdni” – mondta a színésznő. „Azt hiszem, valószínűleg ezért kerestem fiatalabb koromban annyi női rendezőt, mert nem akartam így érezni”.
Dunst színészi karrierje 6 éves korában kezdődött, a New York-i történetek című filmben kapott egy aprócska szerepet. Már viszonylag híres volt, amikor a 2002-es Pókemberben Mary Jane Watson szerepében feltűnt, ami még tovább növelte az ázsióját. Bár Sam Raimi trilógiája óta nem dolgozott más szuperhősfilmben, azt mondta, nyitott lenne arra, hogy újra ilyen szerepet vállaljon, megjegyezve: „Sok pénzt kap érte ember, nekem pedig két gyerekem van, és eltartom az édesanyámat”. Praktikus lélek. Megnézve a filmjeinek listáját, nem csodálkozunk.
A német-amerikai kettős állampolgár színésznő már három évesen kamerák elé állt, de a kirobbanó siker akkor kezdődött, amikor a családja Los Angelesbe költözött. Az Interjú a vámpírral-ban még nem kellett szomorú anyukát játszania, különösen azért, mert mindössze 11 éves volt, viszont együtt játszhatott Brad Pitt-tel és Tom Cruise-zal. Az alakításáért Golden Globe-jelölést, a legjobb kezdő színésznek járó MTV-díjat és a legjobb fiatal színésznőnek járó Saturn-díjat kapta meg. A szép és fiatal Dunst a következő években leforgatta a Kisasszonyokat, a Jumanjit és a Chipkatonákat.
Aztán jött a szakmailag is elismert Sofia Coppola film, az Öngyilkos szüzek, és miközben a Hajrá csajokat csinálta, érettségire készült.
2002-ben kapta meg egyik legismertebb szerepét, Peter Parker szerelmét, Mary Jane Watsont a Pókemberben, és anyagi okokból benne is maradt a trilógiában. Coppola szerette őt, ezért elhívta, hogy játszon nem szomorú anyukát a Marie Antoinette-ben, majd egy másik erős film jött, amiért Cannes-ban díjat is kapott. Ez pedig Lars von Trier Melankóliája volt. Azóta is dolgozik, évente 1-3 filmet vállal, és neveli a gyerekeit.
Akikkel korábban nem tervezett: annyira, hogy arra készült lefagyasztja a petesejtjeit. De aztán Jesse Plemons (későbbi férje) besétált az életébe, és a többi már történelem. „Azt hittem, nehéz lesz teherbe esnem, de meglepetés volt” – mondta a Net-a-Porter-nek. „Ha nem találkoztam volna Jesse-vel, lefagyasztottam volna a petesejtjeimet. Úgy érzem, hogy szerencsém volt. ” A pár a Fargo forgatásán ismerkedett meg, 2014-ben. Két évvel később kezdtek randevúzni, további két év múlva pedig Dunst teherbe esett.
