Rég nem látott szárnyalásban van a Fiorentina. A szezon elején még igencsak csikorgó gépezet jelenleg remekül működik Firenzében, a zsinórban megnyert hét tétmérkőzés után így a szurkolók már azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy kedvenceik másfél évtized elteltével akár a Bajnokok Ligájába is visszatérhetnek.
2009/2010: egy szezon, amely nekünk, magyaroknak azért volt emlékezetes az európai futballban, mert – mindössze másodszor a sorozat történetében – egyik csapatunk eljutott a Bajnokok Ligája főtáblájáig.
2009/2010: egy szezon, amely lassan a távolba vész és amelyre Firenzében kellemes nosztalgiával gondolnak, hiszen a Fiorentina akkor vehetett részt utoljára a BL küzdelmeiben.
A kettő között van átfedés, hiszen az említett idényben a Debrecen és a Fior egy csoportban szerepelt és két jó meccset játszott egymással: a Puskás Ferenc Stadionban 4–3-ra, az Artemio Franchiban 5–2-re győztek az olaszok.
A lila-fehérek akkoriban – többek között Adrian Mutuval, Alberto Gilardinóval és Cristiano Zanettivel a soraikban – élcsapatnak számítottak a Serie A-ban, kétszer is éppen csak hogy lemaradtak a dobogóról – pedig pár évvel korábban a poklot is megjárták, hiszen csődbe mentek. 2010 után aztán szürkébb időszak következett az együttesnél, amely azóta sem tudta kiharcolni a Bajnokok Ligája-indulást. 2015-től kezdve rendre a negyedik helynél lejjebb végzett, sőt olyan is előfordult, hogy a kiesés ellen kellett harcolnia (2019: 16. hely).
Az elmúlt két szezonban nyolcadik lett a gárda, és ha nem is a BL-ben, de azért a Konferencia-ligában jött két emlékezetes menetelés: 2023-ban és 2024-ben is döntőt játszhatott a harmadik számú európai kupasorozatban.
A nyáron szokás szerint komoly váltázások történtek a keretben, Nikola Milenkovics a Nottinghamhez, Nico González a Juventushoz, Gaetano Castrovilli a Lazióhoz, Alfred Duncan a Veneziához szerződött, ennek tetejébe Vincenzo Italianót a Monza korábbi mestere, Raffaele Palladino váltotta a kispadon.
Augusztus végén testközelből is láthattuk, hogy a Fior még nincs teljesen készen, egy átalakuló, hullámzó teljesítményt nyújtó csapatot figyelhettünk a Puskás Akadémia elleni Kl-playoffmeccseken. Valljuk meg, a látottak alapján a toszkánok komoly mázlival, a veterán David De Gea bravúrjaival tudták csak kiharcolni a továbbjutást – 11-esekkel.
Sőt, a szezon első hat tétmérkőzéséből a Fiorentina egyet sem tudott megnyerni a rendes játékidőben, ekkor még rossz helyzetkihasználás és kapitális védelmi hibák jellemezték a játékukat. Szeptember közepén még a 14. helyen szerénykedtek a tabellán, Palladino alatt elkezdett recsegni a kispad, de aztán jött az áttörést jelentő Lazio elleni összecsapás.
A szeptember 22-én a rómaiak ellen aratott 2–1-es győzelemmel komoly béklyótól szabadult meg a csapat. Bár utána még jött egy soványka 0–0 a bajnokságot kiválóan kezdő Empolival, azt követően beindult a henger: egymás után hét tétmeccsen győztek: a Kl-ben a walesi The New Saints (2–0), valamint a St. Gallen (4–2) ellen diadalmaskodtak, a bajnokságban sorrendben a Milant, a Leccét, a Romát, a Genoát és a Torinót tudták felülmúlni. A milánóiak ellen aratott 2–1-es siker mellett különösen a fővárosiak elleni gálaelődásnak (5–1) volt nagy visszhangja, az a találkozó a régi idők kiváló hangulatát hozta vissza az Artemio Franchiba, amikor a Fior a dobogóért harcolt a nagy klubokkal.
A jelek szerint ez – azaz a dobogó –, illetve a BL-szereplés idén is megcélozható lesz a liláknál, márpedig erre tényleg nagyon régóta nem volt példa.
Említettünk már néhány olyan játékost, akik távoztak a nyáron az együttestől, viszont úgy tűnik, a helyükre érkezők közül több is telitalálatnak bizonyulhat. Az a Moise Kean, aki a legutóbbi szezonban 19 bajnokin egyetlenegy gólt sem tudott összehozni a Juventusban, már ötnél jár a Fiorban (plusz háromszor a Kl-ben is beköszönt), legutóbbi két fellépésén háromszor volt eredményes.
A támadók közül a Genoától kölcsönvett Albert Guðmundsson is betalált háromszor, de a legnagyobb előrelépést talán a középpályán tudta elérni Palladino. Edoardo Bove, Andrea Colpani, Daniele Cataldi, Yacine Adli és Amir Richardson szerződtetése is minőségi igazolásnak bizonyult, a Fior rendkívül stabillá vált, a védekezés és a támadás közötti egyensúly abszolút fennáll, vagyis az edzőnek sikerült finomhangolnia csapatát.
Nem beszélve az olyan extrákról, mint a szélső védő Robin Gosens játéka, a német ugyanis fáradhatatlanul robog fel-alá a pálya bal oldalán. Önmagáért beszél, hogy két góllal és két gólpasszal tudott hozzájárulni a nagy meneteléshez.
Egy nevet még mindenképpen ki kell emelni: David De Gea újjászületése a Serie A jelenleg futó szezonjának egyik legnagyobb meglepetése. A nyáron a harmadik ikszbe lépett spanyol kapus a teljes 2023/2024-es idényt parkolópályán töltötte, augusztusban, éppen a Puskás ellen tért vissza a pályára. Első meccsén még volt néhány bizonytalankodása, a visszavágón azonban ő volt a Fior hőse, és bár az idény első három bajnokiján még Pietro Terracciano védett, a legutóbbi nyolc alkalommal már De Gea állt a háló előtt.
A Manchester United korábbi portása régi napjaira emlékeztetően teljesít. Nem csak Szolnoki Roland büntetőjét védte Felcsúton: bő egy hónapra rá a Milan ellen Theo Hernández és Tammy Abraham 11-esét is kifogta.
A Fiornál most látszólag minden működik: holtversenyben a harmadik legtöbb gólt (22) szerezték és a harmadik legkevesebbet (9) kapták a Serie A-ban, a Kl-ben is megállíthatatlannak tűnnek. Sokat mondó Raffaele Palladino minapi nyilatkozata ezzel kapcsolatban:
„Elértük azt a szintet, hogy teljesen felesleges bármilyen instrukciót adnom a játékosoknak. Ők ugyanis pontosan tudják, mit kell csinálniuk.”
Hogy ma is tudják-e ezt, délután kiderül, a NET4+-on 15 órától jön a Fiorentina–Verona összecsapás.
