Ha becsukjuk a szemünket, Agatha Christie legendás detektívjének melyik inkarnációját látjuk magunk előtt? Legutóbb Kenneth Baranagh alakította, akiből leginkább csak a komikusan eltúlzott bajusz maradt meg az emberben, de volt már belga csokiínyenc a többieknél másfélszer nagyobb Peter Ustinov is, nem beszélve a totális mellélövés Albert Finney-ről. Nem, nem őket fogjuk mondani, hanem egy David Suchet nevű angol színészét, akin úgy állt a Poirot-jelmez, mint senkin előtte és utána.
Suchet az, akinek leginkább elhisszük azt, amit Christe papírra álmodott a magánnyomozóról, aki 33 regényben, 50 novellában és egy színdarabban szerepelt a krimi királynőjének nevezett írónő műveiben. Teremtője nem volt odáig a karakterért, sőt, tíz év alatt eljutott odáig, hogy kibírhatatlannak nevezze, 30 évvel később pedig már “utálatos, bombasztikus, fárasztó, egocentrikus kis görénynek” titulálta. Ennek ellenére Poirot rendkívül népszerű karakter maradt a nagyközönség körében. Christie később azt nyilatkozta, hogy azért nem “ölte meg”, mert a nagyközönség nem szerette volna.
Végül 1975-ben csak elbúcsúztatta, és ennek olyan nagy hatása volt, hogy a New York Timesban rendes nekrológban köszöntek el tőle (fikciós karakter esetében nem éppen a normális ügymenet része). A tévésorozat nem ment el 1975-ig, az utolsó tévés rész 1949-ben játszódott. A sorozat 70 részt élt meg, kb. fele-fele arányban vannak köztük 50 és 100 perces részek, de ha évadokban gondolkodunk, azokból 13 készült, és mivel britekről van szó, nem csoda, hogy az epizódszám 2 és 10 között ingadozik, ami azért elég nagy szórás.
Amilyen remek detektívet hozott Suchet, annyira volt sokoldalú: Shakespeare-színész volt, színpadi szerepei kritikai- és közönségsikernek örvendtek, és szerencséjére nem hűlt rá a Poirot-jelmez, és el tudott szakadni a belga magándetektív alakjától. Pedig az elhivatottságát nem lehetett megkérdőjelezni, egy füzetnyi információt szedett össze a nyomozóról, és a forgatáson általában karakterben maradt, pontosan olyan komolyan véve ezt a frivolabb feladatot is, minden mást.
A sorozatot gyártó LWT majd ITV nagy műgonddal dolgozta ki az egyes történeteket, a jelmezek, a díszletek, a szereplőválasztás, a rendezés mind az alapanyaghoz méltó magas színvonalú, és annak ellenére, hogy mai darabnak egyáltalán nem nevezhető (a sorozat 1989-2013 között futott), bármikor meg lehet nézni egy-egy részt anélkül, hogy ósdinak éreznénk őket.
Ehhez persze kellett a remek alapanyag, amibe a forgatókönyvírók csak minimálisan nyúltak bele, főleg úgy hogy a közkedvelt és szükséges mellékszereplőket (Japp felügyelőt, Hastings kapitányt és Miss Lemont) azokba a sztorikba is beleírták, melyekben Christie nem szerepeltette őket. Magukat az eseteket azonban nem piszkálták, mintha sejtették volna, hogy ha a Szent Szövegeken jelentősen változtatnak, abból óriási paláver lesz.
A Poirot epizódjait a GALAXY4 és TV4 tévék vetítik.
