Zsinórban harmadszor is Belgrádban rendezik a férfi vízilabda Bajnokok Ligája nyolcas döntőjét, ahol ezúttal is a Ferencváros képviseli a magyar színeket. Az érem ezúttal nem volt elérhető közelségben a zöld-fehéreknek, az érzelem azonban főszerepet játszott az Április 11. Uszodában, hiszen Varga Zsolt – tízéves munkát maga mögött tudva – itt irányította utoljára a Fradit. Munkatársunk, ahogy az elmúlt hét évben mindig, most is jelen van az eseményen. Szubjektív helyzetjelentés a szerb fővárosból.
A jó öreg Murphy Belgrádban sem ismer kegyelmet. Tavaly és tavalyelőtt is, amikor itt rendezték a LEN Bajnokok Ligája nyolcas döntőjét, odakint hétágra sütött a nap, odabent pedig, hiszen az alig ezer fő befogadására alkalmas fedett uszodában rendezték a Final Eightet, pestiesen szólva meg lehetett kukulni. 2022-ben már tervben volt az Április 11. Uszodakomplexum kinti medencéjének felújítása, de ez csak az idei döntőre valósult meg. Erre mi történt az első napon? Alig kezdték el a harmadik meccset a csapatok, leszakadt az ég a szerb fővárosban, megérkezett a vihar.
Dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnokunk, az Európai Úszöszövetség (LEN) technikai bizottságának képviseletében idegesen rohangált fel-alá a medence partján, majd kollégáival, Angel Molinerrel és Dejan Perisiccel meghozták a döntést: a Bresciának és a Vouliagmeninek ki kell jönnie a vízből, hiszen a vízben parádézni úgy, hogy közben – a Quimby után szabadon – „villámlik, mennydörög”, igencsak veszélyes.
Az egy másik kérdés, hogy szerencsétlen szurkolókra egyáltalán nem gondoltak a szerb házigazdák. Ugyanis a lelátó egyetlen, számukra fenntartott pontja sem fedett, így a jelenlévő drukkerek nagy része valósággal hazamenekült – az épületbe ugyanis nem nyerhettek bebocsátást… A Ferencváros Recco elleni meccsére várakozó magyar fanatikusok azonban kitartottak, és miközben ronggyá áztak, a „Süss fel nap, fényes nap…” kezdetű magyar népdalt énekelték, hátha ezzel javul a helyzet. Jó lett volna mondjuk, ha a biztonságiak inkább biztonságos helyre terelik őket, de hála Istennek minden villámcsapást megúsztak, így hiánytalanul ott lehettek a Fradi fellépésén.
Őszintén megmondom, én mindig imádtam az érzést, amikor zuhogott az eső, és közben a Balatonban pancsoltunk – apró félelemmel vegyes izgalom fogott el ilyenkor. Persze nyilván nehezebb dolgom lett volna, ha közben egy labdával is ügyesen kellett volna bánnom, és gonosz ellenfelek le akarták volna szakítani a fejemet, miközben hason rúgnak, de ezt – bevallom – még nem próbáltam. A Fradi mindenesetre úgy küzdött a negyeddöntőben a címvédő Reccóval, hogy közben mintha dézsából öntötték volna, szerencsére villámlás nélkül.
A vége sima vereség lett, de sajnos most ez volt a papírforma. A zöld-fehérek mérkőzése azonban más miatt is emlékezetes volt: egy évtized elteltével ugyanis távozik a sikeredző, Varga Zsolt, aki 2013-ban úgy vette át a nehéz helyzetben lévő csapatot. A Fradi akkoriban a kiesés ellen küzdött, ehhez képest mára Európa egyik legjobbjává nőtte ki magát, 2019-ben ez BL-győzelmet, 2021-ben ezüst-, tavaly pedig bronzérmet eredményezett. A történet itt viszont véget ér: a magyar szövetséggel való megállapodás értelmében Sydney olimpiai bajnoka mostantól kizárólag a szövetségi kapitányi teendőire fókuszál csak. Az 51 éves szakember pénteken, az Olympiakosz elleni BL-helyosztón állt utoljára a Fradi kispadjánál, és bár a búcsú nem volt annyira látványos, mint néhány hete a Margitszigeten, amikor utolsó hazai meccsén vezette csatába a társaságot, így is kifejezetten érzelmes pillanatokat élhettünk át – a lelkes magyar szurkolókkal együtt. Egyelőre nehéz elképzelni nélküle a zöld-fehéreket, de a folytonosság meglesz, hiszen utóda eddigi segítője, a Ferencvároshoz ízig-vérig kötődő Nyéki Balázs lesz.
Ami a körülményeket illeti, a helyiek hozzáállását tekintve valami hasonlóról tudok beszámolni, mint szeptemberben, amikor a spliti Európa-bajnokságról jelentkeztem. A magyar szervezéshez és profizmushoz szokott újságíró hamar megtanulja, hogy itt erélyességgel semmit nem ér el – hozzáteszem: kedvességgel sem. Hiába könyörgök, hogy mivel két meccs között minimális az idő, hozzanak nekem összeállítást a következő összecsapásra, jobb esetben egy félmosollyal, rosszabb esetben megvető pillantásokkal elhajtanak, mormognak valamit szerbül, majd a kinti medencétől jókora távolságban lévő sajtóközpontban békésen nyugalomba helyezik magukat, és angyali nyugalommal elkezdik nyomkodni a telefonjukat. Igen, az itteni médiacsapat tagjairól beszélek, tisztelet a kivételnek. A spliti Spaladium Arenától eltérően itt ráadásul a nézők kiszolgálása is háttérbe szorul.
Még egy szakmai gondolat a végére: egyre több európai élcsapatnál látható, hogy valahogy fogynak az igazi egyéniségek a nemzetközi vízilabdában. Kicsit „férfitenisz-effektus”, a „mi lesz Federer, Djokovics és Nadal után” című történet ez. A Reccóban még mindig a 37 éves Alekszandar Ivovics a vezér, Gonzalo Echenique 33, Luka Loncar 35 esztendős, és még jó néhányan 30 felettiek. A többi csapatból említhetjük Felipe Perronét (37), Joannisz Funtuliszt (35), Filip Filipovicsot (36) vagy éppen a mi Varga Dénesünket (36), és persze vannak jó játékosok az utánuk jövő generáció soraiban is, de nem igazán látni azokat a klasszisjelölteket, akik a jövőben a póló arcai lehetnének. Legalábbis nincsenek sokan.
Márpedig ennek a fantasztikus sportágnak (szilárd véleményem, hogy akkora melót nagyon kevesen tesznek bele a sportba, mint a pólósok, és ehhez képest a nemzetközi elismertségük igen csekély) arra lenne szüksége, hogy belépjen végre a 21. századba, jobban el tudja adni magát, új nézőket nyerjen meg magának. Pontosan tudjuk, hol tart jelenleg a vízilabda BL a labdarúgáshoz, a kosárlabdához, a kézilabdához, de akár a röplabdához képest is. Hősök, példaképek, sztárok, sztorik kellenek, népszerű üdülőhelyeken, akár Máltán, Cipruson, mediterrán tengerpartokon vagy felkapott tópartokon rendezett tornákkal, ahol a póló szórakoztathatná a jelenlévőket. Talán az is elérhető lenne hosszú távon, hogy a vízilabda ne 6-8 nemzet kizárólagos sportja legyen – a cél csakis ez lehet a következő években, évtizedekben.
