A foci mindenkié – ez manapság olyan kijelentés, amellyel nehéz lenne vitába szállni, hiszen a labdarúgást minden kontinensen űzik – talán még valamilyen formában az Antarktiszon is –, és több milliárd rajongója van világszerte. Nem volt azonban ez mindig így, a kezdetek kezdetén, az 1870-es, 80-as években még afféle úri hóbortnak számított, de őshazájában, az Egyesült Királyságban a munkásosztály is egyre inkább a részesévé akart válni. Ennek folyamatát követi nyomon a Netflix hatrészes minisorozata, a Foci Mindenkié, amely a Downton Abbey-t is jegyző Julian Fellowes nevéhez fűződik.
2023-ban lassan már nem is kapjuk fel a fejünket az olyan hírek hallatán, amelyek egy-egy futballista elképzelhetetlen magas átigazolási díjáról vagy fizetéséről szólnak. Tíz- sőt olykor már százmilliókról beszélünk – euróban. Ennek fényében elég nehéz elképzelni, mi lehetett a helyzet a hőskorban, vagyis a 19. század utolsó évtizedeiben, amikor a foci elindult hosszú hódító útjára. Bár egyes labdával űzött kínai, mexikói, a Római Birodalom korából származó, sőt indiánok által gyakorolt játékokat egyaránt a futball elődeiként tartanak számon, egyetértés van abban, hogy a világ legnépszerűbb sportága az 1850-es, 60-as években nyerte el jelenlegi formáját az Egyesült Királyságban – amely persze azóta rengeteg szabályváltozáson ment át.
A Foci Mindenkié minisorozat az 1870-es évek végén kapcsol be minket az eseményekbe, amikor még főként az angol arisztokrácia kőgazdag és ráérős képviselői közül kerültek ki a játékosok. Többnyire egyetemek, főiskolák csapatai versengtek az FA-kupáért, és ellenük nem volt esélye a munkásosztályból kikerülő riválisoknak. Gondoljunk bele: az arisztokraták mindennapjaiba bőven belefértek az edzések, jóval többet tudtak foglalkozni a focival, jobb erőállapotban voltak, mint a hétfőtől szombatig kőkeményen, napi 10+ órában a gyárakban és a földeken robotoló melósoknak.
Csakhogy a munkásokat foglalkoztató Darwen FC, egyben a városi malom tulajdonosa 1879-ben úgy dönt, hogy titokban két, Skóciában magának már némi hírnevet szerző játékost szerződtet – azaz munkát ad nekik a malomban –, és titokban pénzt is fizet nekik azért, hogy sikeresebbé tegyék az együttest. A főhős, Fergus „Fergie” Suter és jó barátja, James „Jimmy” Love már az akkoriban a legjobbnak számító úri csapat, az Old Ethonian elleni kupanegyeddöntőben is leteszik a névjegyüket, így a Darwen négygólos hátrányból felállva 5–5-re hozza a meccset.
Akkoriban még megegyezés kérdése volt, hogy ott helyben, hosszabbításban döntik el a továbbjutás kérdését vagy újrajátszással, de természetesen az Ethonian, amelynek egyes tagjai az angol szövetségben (FA) is befolyásos pozíciókat töltöttek be, szemrebbenés nélkül az utóbbi variáció mellett döntött. Pontosan tudták ugyanis, hogy a Darwennek alig lesz pénze elutazni a kvázi visszavágóra, és munkából beesve kell lejátszaniuk a mérkőzést. Ezen már simán nyert is az OE, amelynek vezérét, az úri fiú Arthur Kinnairdet is egyre behatóbban ismerhetjük meg.
Ő és Suter párharca a sorozat egyik kulcsmotívuma, és ez az a két karakter, akiknek nemcsak futballtudásáról, hanem belső vívódásairól, magánéletéről is mind többet tudhatunk meg.
Nehéz eldönteni, hogy azok, akik kifejezetten a futball iránti érdeklődésből, szeretetből nézik majd meg a szériát, csalódni fognak-e. Úgy gondolom, hogy – nyilván bizonyos hatásvadász elemekkel és némileg kiszínezve – tényleg ott érezhetem magam néhány órán keresztül a hőskorban, és mivel kiscsoportos óvodás korom óta ennek a sportágnak a szerelmese vagyok, egyfajta hiánypótló műnek is tartom a korabeli labdarúgás, az akkori pályák hangulatának, illetve a szurkolói kultúra akkori megtestesülésének, az akkori mezeknek, egyáltalán a foci úttörőinek bemutatását.
Persze közben kapunk egy meglepő, a sportos filmek kapcsán nem igazán megszokott kosztümös és a XIX. századi brit osztályharc jellegzetességeit prezentáló körítést, valamint sok-sok emberi drámát, apa-fia és férfi-nő vívódásokat, plusz némi képet kapunk a Brit-szigeteken a 19. század második felében végbemenő társadalmi változásokról is. Ez személy szerint nekem bejött, de talán a sorozat – hat részről beszélünk – viszonylagos rövidsége miatt ez így együtt túl sok. Különösen úgy, hogy igazából egyik téma sincs annyira kibontva, amennyire lehetne.
Spoilerezéstől mentesen annyit azért elárulhatok, hogy láthatunk szép cseleket, gólokat is, a kezdeti igazságtalanságok és a társadalmi távolságok után pedig egyfajta közeledést tapasztalhatunk az arisztokrácia és a szegénységgel, napi túlélőharccal küzdő munkásosztály között – legalábbis a futballpályán.
Fontos adalék, hogy a film részben igaz történeten alapul. Fergus Suter létező ember volt, a skót Particktól igazolt annak idején a Darwenhez, és az első profi focistának tartják a sportág történetében. Arthur Kinnaird is valós személy, és bár eleinte fenntartásai voltak Suterrel szemben, később nemes ellenfelek és félig-meddig jó barátok lettek. Kinnaird öt, riválisa pedig összesen három alkalommal nyerte meg az FA-kupát, vagyis a kor szupersztárjairól beszélünk.
Suter apanázsa persze mai szemmel már megmosolyogtató lenne, és érdemes elgondolkodni azon, hogy amikor sorra válnak közel- és távol-keleti mágnások, sejkek, üzletemberek játékszereivé Európa legnépszerűbb klubjai, az egyszerű halandó számára felfoghatatlan összegeket kifizetve, nem tekintünk-e egy kicsit irigykedve erre a korszakra, amikor a játékosok többsége még valóban a foci szeretetéért kergette a labdát.
Ilyenkor jönne jól egy időgép, hogy megnézhessünk egy korabeli Old Ethonians-Darwen derbit.
A FOCI MINDENKIÉ (THE ENGLISH GAME)
Bemutatás éve: 2020 (Netflix)
Írta: Julian Fellowes, Tony Charles, Oliver Cotton, Ben Vanstone, Gabbie Asher, Sam Hoare, Geoff Bussetil
Rendezte: Birgitte Stærmose, Tim Fywell
A főbb szerepekben: Edward Holcroft, Kevin Guthrie, Charlotte Hope, Niamh Walsh, Craig Parkinson, James Harkness, Ben Batt
