Szinte egykorúak, közel két hónap különbséggel születtek 1967-ben, mindketten bunyevácok, együtt játszottak a szerbiai Szabadkán, ezek után sorsszerű, hogy a Ferencvárosnál is együtt írtak történelmet. Zoran Kuntics és Goran Kopunovics is – utóbbi az idősebb kettejük közül – gólt szerzett az Anderlecht elleni sorsdöntő mérkőzéseken, előbbi Brüsszelben, utóbbi az Üllői úton talált be a belgáknak, a Fradi 1995-ben ezzel a sikerrel került a BL-csoportkörbe. Közel harminc év elteltével aztán az FTC öregfiúk csapatában újra összeállt a duó – az alábbiakban erről, no meg a két gyerekkori barát mostani helyzetéről, munkájáról olvashatnak.
A Ferencváros öregfiúk együttese évtizedek óta nagy sikerrel járja az országot, mindenütt hatalmas ünnep a hajdani kedvencek megjelenése, júniusban aztán Beremenden, Magyarország legdélibb községében különleges eseménynek lehettek tanúi a nézők: huszonkilenc év után újra együtt lehetett a pályán Fradi mezben a két jó barát, Zoran Kuntics és Goran Kopunovics. Nagy tapsot kaptak, miként a társak is boldogan fogadták utóbbit, aki először szerepelt a zöldek old-boy csapatában, aminek oka, hogy az utóbbi években külföldön edzősködött. Zoran Kuntics ugyanakkor már régóta együtt turnézik a Fradival, az meg természetes, hogy ő is széles mosollyal fogadta gyerekkori cimboráját. Nem maradhatott el a nosztalgia sem, éppenséggel Zoran brüsszeli gólja – amit Lisztes Krisztián passza után szerzett –, továbbá Goran Üllői úti találata sem, elvégre nélkülük nem sikerülhetett volna a bravúr, a BL-csoportkör.
Az ugyancsak sorsszerű, hogy Beremenden az a Mucha József volt az FTC öregfiúk mestere, aki az említett BL-sikerek idején Novák Dezső vezetőedző segítőjeként ült a Fradi kispadján, s ahogy annak idején a Real Madrid, az Ajax és a Grasshoppers ellen, úgy a baranyai községben is a kezdőcsapatba állította Kopunovicsot – természetesen Kuntics csatártársaként. Sajnos Goran a sok kihagyás miatt meglehetősen hamar megsérült, ám a néhány perces közös futball így is maradandó emlékként maradt meg mindenkiben. Éppenséggel benne is.
„Csodálatos élmény volt újra találkozni a társakkal, no meg persze Zorannal, akivel együtt játszottam már Szabadkán, majd mindketten a Fradival jutottunk a csúcsra – kezdte Kopunovics. – A Ferencváros a szívem csücske, a szabadságom alatt több mérkőzésen is kint voltam a Groupama Arénában, ahol rengeteg ismerőssel, régi játékostársammal is találkoztam. Örülök annak is, hogy legalább erre a beremendi fellépésre el tudtam jönni az öregfiúkkal, mivel hamarosan újra külföldre utazok, továbbra is ott szeretnék dolgozni, mivel Magyarországon nincs rám szükség edzőként.”
Kopunovics idehaza a másodosztályban, Siófokon és Szegeden volt vezetőedző, a későbbiekben többek közt Maglódon gyerekekkel foglalkozott, de dolgozott Vietnámban, Ruandában és Tanzániában is, jelenleg is utóbbi afrikai országban tartózkodik, ahol akár hosszabb távra is berendezkedhet.
Zoran Kuntics 2007-ben, ha rövid ideig is, de a Fradi vezetőedzőjeként ténykedett, később játékosmegfigyelőként is dolgozott a zöldeknél, akárcsak a Fehérvárnál, majd a bácskai Topolyánál került felelős beosztásba, míg jelenleg az újvidéki szerb egyesület, a Vojvodina scoutja. Jelenlegi munkájáról pedig így beszélt: „A kilencvenes években futballoztam a Vojvodinában, így aztán nem ismeretlen számomra a klub, járom a mérkőzéseket, igyekszem minél több tehetséget felfedezni. Jól érzem magam, szeretem a munkámat, megbecsülnek a klubnál, igaz, amikor csak tehetem, csatlakozok a Fradi-öregfiúkhoz, amely kötődés szintén széttéphetetlen. Nagyon örültem, hogy hosszú idő után újra együtt lehettem a pályán gyerekkor barátommal, Goran Kopunoviccsal, akivel már Szabadkán is egy csapatban futballoztunk, s bár az elmúlt években mindkettőnket másfelé sodort az élet, azért az sem véletlen, hogy a Fradi hozott össze egy ilyen nosztalgikus találkozón bennünket. Remélem, minél előbb megismételhetjük a közös futballt, s persze, nagyon szurkolok Gorannak, hogy megtalálja a számításait messzi földön.”
