Ijesztő jelenetek játszódtak le szombat este Koppenhágában, ahol a dán válogatott Finnország ellen játszotta első Európa-bajnoki mérkőzését. Christian Eriksen, a találkozó 43. percében egyszer csak összeesett, ijesztően hasonló volt az eset, mint 2004-ben, amikor Fehér Miklós, a Benfica magyar válogatott támadója életét vesztette. Azonnal megkezdték a szívmasszázst, a játékosok és a közönség is döbbenten figyelte az eseményeket, majd a csapattársak vették körbe Eriksent egymással összeborulva. Eriksen felesége a pálya szélén zokogott, a pálya szélén Kasper Schmeichel, a dánok kapusa, illetve a védő Simon Kjær próbált lelket önteni belé.
A címben nem egy klasszikus átok olvasható, nem olyan, mint a „vigyen el a fekete autó!” vagy „legyen a kezesed Zushlág János”, de a dán-finn EB-csoportmeccs szünetében volt egy pont, amikor rendesen úgy éreztem, hogy ha még öt percig hagyják beszélni a magyar futball egyik mételyét, a jelentős értékben, folytatólagosan elkövetett sikkasztásban, egy rendbeli csalásban és egy rendbeli okirathamisításban bűnösnek talált és börtönbüntetésre ítélt Bognár Györgyöt, akkor elég hamar bekerül a Magyar Gyökérpanteonba, valahová VV Segal és M.Richárd közé.
Eleve érthetetlen, mit keres valaki ilyen múlttal a köztévén szakértőként, az meg pláne, hogy ha már valaki odaengedte, akkor miért nem szól rá a fülére, hogy „bazdmeg Gyurika, kussoljál már, legyél érzéketlen tapló, de ne élőben, az én műsoromban!” Az, ahogy Bognár lereagálta azt, hogy egy futballmeccsen
szó szerint az egyik játékos életéért küzdenek,
miközben a csapattársai zokogva állnak körülötte, és kábé egy fél stadionnyi ember, plusz vagy 100 millió a tévék előtt mered maga elé döbbenten, az egészen elképesztő volt.
Mintha Bognárnak nem jelent volna meg lelki(?) szemei előtt Fehér Miklós tragédiája, ahogy a magyar játékos egyszer csak összeesik a pályán 2004. január 25-én, és a csapattársai tehetetlenül nézték, ahogy az életéért küzdöttek az orvosok a pályán. Vagy lehet, hogy Kaszinós Gyurka akkor is csak legyintett egyet, hát levitték a pályáról, lehetett tovább játszani, mit kell itt vergődni? Mert most ez történt, miközben a kamera képén jól láthatóan szívmasszázst alkalmaztak Christian Eriksenen és a defibrillátor is előkerült, Bognár arra a kérdésre hogy lehet-e, kell-e a meccset folytatni, kissé pikírten megjegyezte, hogyne lehetne, sőt, mit kell itt hisztizni.
Szakértőtársa, Petry Zsolt ezen a ponton mintha elfelejtett volna magyarul és csak nézett maga elé, hogy ilyenkor most mi van, hogy küldjem el ezt a barmot a picsába, a műsorvezető Berkesi Judit pedig birkatürelemmel hallgatta, ahogy egy láthatóan teljesen érzéketlen ember képtelen felfogni, hogy milyen az, amikor egy (ember)társa mellőle dől ki mint egy zsák krumpli, és nem lehet tudni, hogy tíz perc múlva fekete vagy fehér autó jön érte. Bognár akkor jött bele igazán, amikor Eriksent levitték a pályáról, és megjegyezte, hogy jó, akkor most szünet, és folytassák már a meccset, idő van.
Ezen a ponton jutott eszembe, hogy baszki, lehet, fogadott a meccsre a nyomorult, és ha nem játsszák le, akkor nincs nyeremény sem, az meg lehet pont kéne valami (kaszinós) tartozásra.
Nem tudok más magyarázatot találni arra, hogy Bognár ennyire tuskó módon kezelte le az eseményeket. Amikor Petry Zsolt megjegyezte, hogy aggódik a dán futballista miatt, Bognár felháborodott hangon kérdezett oda, hogy mit érdekel téged ez a dán futballista, hát nem mindegy neked? A stúdióban döbbenten ülők mellett a kommentátor Varga Péter is megjegyezte, hogy az emberi oldala ennek az esetnek sokkal zsigeribb, mint Bognár gondolja, de ez sem hatott rá különösebben, az elsikkasztott pénzt kaszinóban eljátszó egykori válogatott játékos azon háborgott, hogy mégis, mi a tökömet kellett egy órát pöcsölni azután, hogy Eriksent levitték a pályáról, miért nem futballoztak azon nyomban?
Szóval az ellenségemnek sem kívánom, hogy Bognár látóterében összeessen, mert együttérzésre, könyörületre, segítségre nemigen számíthat.
(Eriksenről a cikk leadásakor annyit lehetett tudni, hogy a kórházba szállítás után már magánál volt, és beszélt is a csapattársaival.)
