Szombaton 20:05-kor egy egészen különleges életrajzi filmet láthat nálunk a FILM4-en, amely egy feltalálóról és az ő formabontó szerelmi történetről szól. A Marston professzor és a két Wonder Woman című alkotás középpontjában a Harvard valóban élt pszichológusprofesszora, Dr. William Moulton Marston (Luke Evans) áll, aki felesége jelentős hozzájárulásával kifejlesztette a hazugságvizsgálót, de nekik köszönhetjük Wonder Woman figuráját is. A történet azonban ennél jóval többet mesél el.
Marston családi életét nem igazán lehetett hagyományosnak nevezni: feleségével, Elizabeth Holloway-jel és egykori tanítványukkal, Olive Byrne-nel éltek együtt hármas szerelmi kapcsolatban, amely az elejétől a végéig szeretetteljes és harmonikus maradt. Ez a három ember együtt nevelt négy gyereket, közösen alkotott, és folyamatosan inspirálták egymást – így pedig nem csoda, hogy a két nő különböző tulajdonságai és személyiségjegyei egyaránt beépülhettek Wonder Woman karakterébe, aki így, rajtuk keresztül, hamarosan a női erő, a szabadság és az önrendelkezés szimbólumává vált.
Ez a kapcsolatforma, amelyben mindhárom fél kölcsönös beleegyezéssel és szeretettel él együtt, a poliamória egyik legismertebb példája. A szó a görög „poly” (több) és a latin „amor” (szerelem) szavakból származik, és olyan párkapcsolati modellt jelöl, amelyben egyszerre több romantikus vagy szexuális viszony is létrejöhet, és ami a legfontosabb: ebben mindenki tud mindenkiről. Nem megcsalásról, nem „szerelmi háromszögről” van szó, hanem tudatos döntésről, amelyben minden résztvevő tisztában van egymás érzéseivel, és tisztelettel is áll hozzá.
A poliamória egy teljesen működőképes, létező kapcsolati rendszer, csakhogy ezt még mindig gyakran félreértik, vagy épp sztereotípiákon keresztül ítélik meg az emberek. Sokan úgy gondolják, hogy ez csupán egy kibúvó az elköteleződés alól, pedig valójában sokkal több kommunikációt, munkát, őszinteséget, és valljuk be, logisztikát igényel, mint a hagyományos monogámia. A cél nem a „minél több partner”, hanem az, hogy a kapcsolatok a saját igényekhez és értékekhez igazodjanak – teljesen függetlenül attól, hogy az hány főre van szabva.
A poliamória különbözik a nyitott kapcsolattól is. Míg az utóbbi gyakran inkább szexuális szabadságot jelent egy alapvetően monogám viszonyon belül, a poliamóriában minden romantikus kapcsolat érzelmi kötődésen és gyakran hosszú távú elköteleződésen alapul. Nincs egyféle minta: vannak, akik egy közös háromszögben élnek (mint Martson professzorék), mások párhuzamos, de különálló kapcsolatokat alakítanak ki. Mindegy, hogy alakul, a lényeg, hogy egymás előtt ne legyenek titkok, ítélkezés meg aztán pláne ne.
A társadalmi elfogadottság még messze van, ugyanakkor egyre több film, könyv és cikk foglalkozik a témával, és mutatja be hitelesen a poliamóriát – nem botrányos viselkedésként vagy furcsaságként, hanem egyszerűen úgy, mintha ez egy létező, élhető választási lehetőség lenne – mert tulajdonképpen az is. A Marston professzor és a két Wonder Woman egyik legnagyobb érdeme, hogy nem ítélkezik, nem szenzációként kezeli a kapcsolatot, hanem érzékenyen, emberien mesél róla – így pedig azokhoz is közelebb hozza a témát, akik idegenkednek vagy értetlenül állnak az efféle viszonyok előtt.
És bár a történet közel egy évszázaddal ezelőtt játszódik, a kérdés, amit felvet, ma is aktuális: mi a szerelem? Kihez és hány emberhez lehet őszintén, mélyen kötődni? Ezt eldöntheti mindenki maga, mindenesetre a film emlékeztet rá, hogy a szeretetnek nem feltétlenül kell a társadalmi elvárásokat követnie – de attól még igenis lehet mély, őszinte és maradandó. Szóval ne feledje: szombat este 20:05, FILM4, Marston professzor és a két Wonder Woman.
