A mai napig ritkaságnak számít, hogy egy amerikai filmben kitüntetett szerephez jusson egy ázsiai származású ember – 2022-ben mozikba kerülő filmek főszerepeinek mindössze 2,3 százalékát, az összes szerepnek pedig 6,5 százalékát játszották el ázsiai színészek az Egyesült Államokban, derült ki a UCLA legfrissebb hollywoodi sokszínűségi jelentéséből. Arra is kitér, hogy a rendezők aránya 5,6 százalék, az íróké 4,5 százalék. (További részleteket a cikk végén olvashat, tanulságos!)
Azzal, hogy Daniel Kwan hazavihette az Oscar-díjat a Minden, mindenhol, mindenkor társrendezéséért, a legutóbbi négy legjobb rendezői Oscar-díjasból három, és további két jelölt közül három ázsiai származású filmes volt, ami nagy győzelmet jelent az ázsiaiak számára. Szakértők és filmesek szerint azonban még hosszú út áll előttünk ahhoz, hogy az ázsiai amerikai és filmesek eredményei ne csak kivételek, hanem alapkövetelmények legyenek.
És így jutunk el az egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznőhöz, Lucy Liuhoz, akiről nem a filmjei kapcsán beszéltek legutóbb, hanem azért, mert 2015-ben 40 évesen egyedül vállalt gyereket, béranya segítségével. A most 54 éves, kínai gyökerekkel rendelkező színésznő, aki már New Yorkban született, bevándorlók gyerekeként, sokat harcolt azzal, hogy kitörjön a szép ázsiai mellékszereplő skatulyájából.
Azt bizton állíthatjuk, hogy sikerült neki, bár a kezdetekben olyan filmekben szerepelt, mint a Beverly Hills 90210, New York rendőrei, Vészhelyzet, X-akták. Aztán jöttek a komolyabb filmek, a Mel Gibson-féle Visszavágó, vagy az Ilyen a boksz. 2000-ben már a Jackie Chan-féle westernben, az Új csapásban szerepelt, illetve a Charlie angyalaiban. De ne feledkezzünk meg a Kill Billről és a nagy népszerűséget hozó Sherlock és Watsonról sem, amely roppant szórakoztató, ráadásul most a GALAXY4-en lehet nézni, minden nap!
Na de miért különleges az ő esete?
Michael Tran, a jelentés társszerzője szerint az elmúlt évtizedben, amióta a UCLA elindította a jelentést, történt előrelépés, de megtorpanni látszik. Több évnyi javulás után a filmszínészek, rendezők és írók körében a faji, etnikai és nemi sokszínűség összességében visszacsúszott a 2019-es szintre.
Például, míg 2019-ben a színházi rendezőknek mindössze 25 százaléka volt nő vagy színesbőrű, addig 2021-ben már 43 százalékát tették ki a rendezőknek a mozi-és streamingmegjelenések miatt – amit a járvány gerjesztette igény okozott. Ezt bizonyítja, hogy a nők és a színesbőrűek több lehetőséget kapnak a streaming térben a rendezésre, és nagyobb valószínűséggel alkalmaznak nem csak fehéreket, de ez azt is jelenti, hogy munkájuk alacsonyabb költségvetésű, kisebb terjesztésű projektekre korlátozódik, és összességében kisebb hatást gyakorolnak a filmiparra.
Talán senki nem lepődik meg, ha azt olvassa, hogy 2020-ban, amikor a UCLA legutóbb elemezte a stúdiók adatait, a 11 nagy és közepes méretű stúdió vezetői, például az elnökök és a vezérigazgatók 91 százaléka fehér és 82 százaléka férfi volt, és ez a ranglétrán lefelé haladva sem sokat változott.
Ehhez képest az első filmet, amelyben csak ázsiak szerepeltek, 2018-ban mutatták be, Crazy Rich Asians (Őrült gazdag ázsiaiak) címmel, ami jól mutatja, milyen módon mutatják meg őket a világnak. Az Őrült gazdag ázsiaiak kasszasiker lett; a Marvel 2021-ben a Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája című filmben mutatta be első ázsiai-amerikai szuperhősét; a Pixar Pirul a Pandája 2022-ben a második legtöbbet streamelt film volt; 2023-ban pedig, a Minden, mindenhol, mindenkor című filmje mindent vitt, és hét Oscar-díjat szerzett.
