Vannak olyan művek, amiket nem éri meg ellopni. Egyszerűen eladhatatlanok, annyira értékesek és ismertek. Így maximum az fordulhat elő, hogy egy nagyon gazdag ember felakasztja a hálószobájában, vagy a széfjében őrzi. A következő lopások közt mindenféle akad, hazafiasságtól a maffiáig. Egy biztos, ez egy örökké tartó macska-egér játék lesz, amíg lesznek festmények, és erre vágyakozó emberek.
Ez pedig arról jutott eszünkbe, hogy vasárnap 12:30-tól a FILM4-en látható a Képtelen képrablás című vígjáték, melyben Sandra Bullock és Denis Leary a főszereplők. Leary alakítja Frank O’Brient, a kisstílű tolvajt, míg Bullock játssza Roz-t, a vagány barátnőjét és bűntársát. Egy utolsó, nagy dobásnak szánt akció során ellopnak egy festményt – csakhogy a zsákmány sokkal értékesebb, mint hitték. A hatóságok azonnal a nyomukba erednek, de nem csak ők: üldözi őket az FBI, a megbízó, és nagyjából az egész világ. Hogy velük mi történik, az kiderül a filmből, az, meg hogy a többi szerencsés vagy szerencsétlen tolvaj megúszta-e, a cikkünkből.
Sandra Bullock, mint képrabló
Talán a legismertebb műalkotás, amelyet elloptak, Leonardo da Vinci Mona Lisája. 1911. augusztus 21-én a Louvre Múzeumból eltűnt a világ legismertebb festménye. A tolvaj, Vincenzo Peruggia, egy olasz, aki korábban a múzeumban dolgozott, a műalkotást a saját lakásába vitte, hogy azt Olaszországban újra bemutassa. Peruggia elmélete szerint a Mona Lisa valódi helye Olaszországban volt, és ő csupán visszaszolgáltatta az „elrabolt” műalkotást. Az alkotás végül két évvel később Firenzében került elő, miután a tolvaj megpróbálta eladni a firenzei Uffizi képtár igazgatójának, aki azonban remdkivül udvariatlan módon feljelentette. A festményt az olaszok természetesen visszaadták a franciáknak, mert ha nem így lenne, az Uffici előtt kígyóznának hosszú sorok, hogy megnézzék az egyébként meglehetősen kicsi és sötét festményt. Peruggiát mindössze egy év börtönre ítélték, és ebből is csak néhány hónapot kellett letöltenie, az olasz közvélemény pedig imádta őt.
A történelem egyik legnagyobb és legrejtélyesebb műkincslopásaként nyilvántartott eset a bostoni Isabella Stewart Gardner Múzeumban történt, 1990-ben. Két férfi rendőrnek öltözve jelent meg a múzeumban, akik a múzeumi őröket lefegyverezték, és összesen 13 műalkotást loptak el, de erre volt is idejük, 81 percig válogattak a múzeumban, miközben az őröket bezárva tartották. A rablók világosan tudták, mit csinálnak, mivel valódi mesterművekre csaptak le. A két legértékesebb darab Rembrandt Vihar a Galileai-tengeren című festménye és Vermeer A koncert című alkotása voltak. Emellett a rablók elloptak egy Rembrandt-portrét is (Egy hölgy és egy úr feketében), valamint egy kisebb Manet-portrét (Chez Tortoni), továbbá számos rajzot, egy régi kínai vázát és egy napóleoni zászló rúdját díszítő sasszobrocskát is. A nyomozók arra jutottak, hogy tán megrendelésre dolgozhattak a tolvajok, és a nem túl értékes kínai vázát, illetve a sasszobrot csak extrában, maguknak rakták el. Ezt a gyanút támasztja alá az is, hogy más, értékes festményeket nem vittek magukkal. A rendőrség látókörébe került bostoni maffia szerepéről máig nincs egyértelmű bizonyíték, és még mindig él a múzeum által felajánlott 10 millió dolláros nyomravezetői díj.
Edvard Munch: A Sikoly című képe 1994 februárjában tűnt el az Oslo-i Nemzeti Galériából. A műalkotást két fegyveres férfi ellopta, akik gyorsan elhagyták a helyszínt. A Lillehammeri Téli Olimpiai Játékok megnyitójának napjára időzített betörést mindössze két perc alatt követték el. A tolvajok egy üzenetet hagytak hátra: „Köszönjük a gyenge biztonsági rendszert.” A festmény értékét akkor több mint 55 millió dollárra becsülték. Három hónappal később a norvég rendőrség és a Scotland Yard közös nyomozásának eredményeként elkapták a tetteseket, miután fedett nyomozók műkincskereskedőnek kiadva magukat kipuhatolták, hol van a híres festmény.
A Sikoly egy másik verzióját – mert Munch szeretett sikolyokat festeni – pedig 2004-ben lopták el, az oslói Munch Múzeumból. A tolvajok egyszerűen leakosztották a képet a falról, és hozzácsapták a művész egy másik, Madonna című munkáját. A képek végül 2 évvel később kerültek elő egy szállodai szobából.
Van Gogh két festményét 2002-ben lopták el egy amszterdami múzeumból. A tolvajok 2002. december 6-ról 7-re virradó éjszaka a tetőn keresztül törtek be a múzeumba, kívülről, és kalapáccsal törtek be egy első emeleti ablakot. A festményeket a fő kiállítóterem faláról vették le. A szakértők tanácstalanok voltak, hogyan is sikerült betörni, mivel őrök járőröztek, és infravörös biztonsági rendszer működött. Egyik mű sem volt akkoriban biztosítva, és mindkettő a holland kormánytól volt kölcsön a Van Gogh Múzeumnál. A műveket végül 14 évvel később az olaszok találták meg, ruhába csomagolva egy széfben a Pompejihez közeli Castellammare di Stabia nevű kisváros egyik házában. Az olasz jelentések szerint a művek egy kokainkereskedelemmel kapcsolatban álló Camorra szervezett bűnözői csoporttól lefoglalt több millió euró értékű vagyontárgyak közül kerültek elő. Hónapokkal korábban a rendőrség letartóztatott több feltételezett kábítószer-kereskedőt, akik a bevételeket Dubaiban, Spanyolországban és a Man-szigeten fektették be. A jelentések szerint kapcsolatban álltak az egyik legnagyobb maffiaklánnal, így vélhetően ők voltak a megrendelők.
