Bár a jelenleg zajló szezonban is láthatjuk jó néhány honfitársunkat a német Bundesligában, a magyar játékosoknak egyébként is komoly múltja van a német bajnokságban. Idén lesz a 25. évfordulója annak az egyedülálló sikernek, melyet a Kaiserslautern csapata ért el. A Vörös Ördögök 1998-ban újonc létükre lettek aranyérmesek a német élvonalban, a soraikban két magyarral, Hrutka Jánossal és Szűcs Lajossal.
Mindig is különleges figyelemben részesítettük azokat a futballistáinkat, akik valamelyik európai topbajnokságban szerepeltek. Arra azonban nem sok példát lehet találni, hogy közülük valaki aranyérmet is tudott szerezni a ligában – márpedig 1998-ban két honfitársunk is elkönyvelhette ezt a nem mindennapi sikert.
Elsőként azonban egy kicsit korábbra, egészen pontosan 1996 májusáig kell visszamennünk az időben, hiszen a történet tulajdonképpen ekkor indult. A nagy múltú, Bundesliga-alapító 1. FC Kaiserslautern a bajnokság utolsó fordulójában ki-ki meccset játszott a Bayer Leverkusennel, ahol nyernie kellett volna a bennmaradáshoz, és bár a 81. percig Pavel Kuka góljával vezetett is, végül 1–1 lett az eredmény, ami a gyógyszergyáriaknak kedvezett. Egy héttel később aztán a már hivatalosan másodosztályúnak számító Lautern megnyerte a Karlsruhe elleni Német Kupa-döntőt, így a Bundesliga történetében először második ligás együttes képviselhette az országot a nemzetközi porondon.
A Vörös Ördögök magja azonban a másodosztályban is együtt maradt, ráadásul nem akárkit sikerült a kispadra szerződtetni: a Bayern Münchentől elküldött – a Dortmund mögött csak második lett az 1995/96-os szezonban a bajor együttes – Otto Rehhagel vette át a kipadot. A Lautern simán, bajnokként tért vissza a legjobbak közé, ahol persze a vezetők igyekeztek megerősíteni a keretet, hogy ezúttal ne legyen gond az első osztályú tagság meghosszabbítása. Ennek jegyében igazolták le Chemnitzből az akkor még fiatal Michael Ballackot, a Levszkitől a bolgár válogatott Marian Hrisztovot, valamint a Stuttgarttól Andreas Buckot, illetve visszatért az Intertől a svájciak klasszisa, Ciriaco Sforza is – bizakodva várták tehát az 1997-es Bundesliga-rajtot.
Arra azonban még a legoptimistábbak sem számítottak, hogy a gárda szinte már az első hetekben faképnél hagyja a mezőnyt. A nyitó fordulóban a Lautern Michael Schjönberg góljával Münchenben győzte le a Bayernt, Otto Rehhagel fiai pedig már a harmadik játéknapot követően az élre álltak, az első négy meccsükön gólt sem kaptak. A kétkedők persze úgy gondolták, az újonc lendülete előbb-utóbb elfogy majd, és csak idő kérdése, hogy a rutinosabb bajorok mikor előzik meg riválisukat, ehhez képest a Lautern simán őszi bajnok lett.
A télen ráadásul a csapat kerete két magyar játékossal is bővült: leigazolták a Ferencváros védőjét, Hrutka Jánost, illetve Újpestről Szűcs Lajost. Hrutka ekkor már öt idényen volt túl a Fradinál, amellyel három-három bajnoki cím és Magyar Kupa-győzelem mellett kétszer a Magyar Szuperkupát is elhódította, 1995 őszén pedig a zöld-fehérek Bajnokok Ligája-menetelése során is megmutathatta tudását.
Szűcs esete szinte példa nélküli a magyar labdarúgásban: 1991-ben, 18 évesen munkába kellett állnia, így egy időre eltávolodott a sportágtól. A lila-fehérek utánpótlásában dolgozó Sarlós András azonban rábeszélte a folytatásra, majd Garami József edzői szerepvállalása idején a felnőttekhez került. 1998 januárjában ennek is köszönhette tehát, hogy légiósnak állhatott, és mivel az Újpest néhány hónappal később bajnok lett (mindmáig utoljára), a ferencvárosi nevelésű hálóőr is NB I-es aranyérmesnek mondhatta magát a csapattal.
Ami a Kaiserslauternt illeti, a gárda az 1997/98-as szezon második felében sem lassított. Odahaza is megverték a Bayernt (2–0), és úgy tűnt, nem lehet őket megállítani. Ugyan a március végi, Leverkusen elleni váratlan hazai zakó (0–3) ugyan némi megtorpanást hozott (zsinórban négy nyeretlen bajnoki), de április 24-én, a Borussia Mönchengladbach elleni hazai összecsapáson bekövetkezett az újabb, immár pozitív fordulat. A Fritz Walter Stadionban zsúfolt ház, 38 ezer néző előtt úgy tűnt, túl nagy a nyomás a Vörös Ördögökön, a Gladbach 2–0-ra elhúzott. Csakhogy ezt követően elindult az Olaf Marschall-show: a lipcsei nevelésű támadó klasszikus mesterhármasig jutott, a vége 3–2 lett a Lauternnek, amely ezzel karnyújtásnyira került a salátástáltól. „Olaf Marschall Fußballgott!”, vagyis „Olaf Marschall, a futballisten!” – skandálták a hazai szurkolók a lefújás után.
Az utolsó előtti fordulóban a Wolfsburg legyőzése szinte kötelező feladatnak számított, és miután ez sima 4–0-lal meg is valósult, hivatalossá vált az együttes aranyérme. A meccs után Hubert Keßler elnök büszkén jelentette be a közönségnek, hogy 1998 német bajnoka az 1. FC Kaiserslautern!
A záró fordulót (1–1 idegenben a HSV ellen) követően aztán jöhetett az ünneplés: Kaiserslautern belvárosában mintegy 120 ezer ember fogadta a Városházára érkező és ott a Meisterschalét egymás után a magasba emelő játékosokat – köztük Hrutka Jánost és Szűcs Lajost.
A magyar játékosok nem számítottak alapembernek. Hrutka először a 22. fordulóban, a Bochum elleni hazai összecsapáson, majd a következő játéknapon, Stuttgartban kapott csereként néhány perc játéklehetőséget, a szezonzáró, hamburgi bajnokin viszont kezdő volt. Egészen 2000 nyaráig a Lautern kötelékébe tartozott, összesen 23 tétmérkőzésen léphetett pályára. Köztük volt az 1999 tavaszi legendás, Bayern München elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő, amelynek visszavágóján Hrutka ellen 11-est ítélt a játékvezető egy Carsten Janckerrel szembeni vélt vagy valós szabálytalanság miatt, és ki is állította a védőt – a bajorok így végül simán nyertek és továbbjutottak. Az ügy hatalmas vitákat gerjesztett, a két vezetőedző, Ottmar Hitzfeld és Otto Rehhagel, sőt Uli Hoeneß, a Bayern menedzsere is mondta a magáét. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez Hrutka legemlékezetesebb meccse a Lauternben.
Szűcs szintén három találkozóval vette ki a részét a bajnoki menetelésből. A 24. fordulóban, a Karlsruhe ellen jött el a nagy pillanat a számára, amikor a sérült Andreas Reinkét helyettesítette. Később a Leverkusen és a Duisburg ellen védhetett, de már 1998 nyarán távozni szeretett volna a kevés játékperc miatt. Ez végül egy évvel később történt meg, amikor ugyan a Stuttgart és az azokban az években tisztes létszámú magyar kontingenst építő Cottbus is hívta, de végül nevelőegyesülete, a Ferencváros ajánlatát fogadta el.
A történelmi jelentőségű kaiserslauterni diadal (soha nem nyert máskor újonc csapat aranyérmet a Bundesligában) hamarosan a 25. évfordulójához érkezik. A tablókon, a korabeli fotókon Andy Brehme, Miroslav Kadlec, Pavel Kuka, Ciriaco Sforza vagy éppen Michael Ballack mellett ott láthatjuk két korábbi kiváló magyar labdarúgó mosolygós arcát is, és erre nemcsak ők, de mi, szurkolók és a sportágat szeretők is büszkék lehetünk.
A Lautern közelmúltja sajnos már a 2. Bundesligáról (sőt, néhány szezonon át a harmadik ligáról) szól; jelenleg a középmezőny elején találjuk a gárdát, amelynek hétvégi, Hamburg elleni bajnokiját szombaton 20.30-tól láthatják a Net4+ SPORT előfizetői.
