Marla Sokoloff neve ismerősen csenghet azoknak, akik a kilencvenes évek sorozatain és filmjein nőttek fel. A 44 éves színésznő gyerekszínészként kezdte karrierjét, ugyanakkor a képernyő előtt töltött évtizedek után egyre inkább a kamera mögé szorult – ami miatt ugyan mi, nézők kevesebbet láthatunk belőle, ő viszont ezt kicsit sem bánja.
Sokoloff legismertebb szerepei közé tartozik Gia Mahan karaktere a Bír-lak és annak folytatása, a Még mindig Bír-lak című sorozatokban, valamint Lucy Hatcher az Ügyvédek című jogi drámában. De feltűnt a Jóbarátokban, amelyben Joey húgát, Dinát alakította, játszott az Ötösfogatban, a Hetedik mennyországban és a Született feleségekben is, ahol egy Claire nevű bébiszittert alakított. Persze nem csak a sorozatok találták meg, a 2000-es években például olyan kultikus tinifilmekben játszott, mint a Hé, haver, hol a kocsim?, amelyben Ashton Kutcherrel és Jennifer Garnerrel együtt szerepelt, vagy a Kerül, amibe kerül (vasárnap, 13 óra, TV4), amelyben James Franco és Shane West mellett játszotta az egyik női főszerepet.
A film sztorija röviden annyi, hogy a visszahúzódó kocka, Ryan (Shane West) titokban halálosan szerelmes az iskola legmenőbb csajába, Ashley-be (Jodi Lyn O’Keefe), amit legjobb barátja, a sokkal kellemesebb belső értékekkel rendelkező Maggie (őt játssza Sokoloff) nem néz éppen jó szemmel. Aztán belép a képbe a suli népszerű sportolója, Chris (James Franco), aki szemet vet Maggie-re, és alkut ajánl Ryannek: segít neki meghódítani Ashley-t, ha cserébe Ryan támogatja abban, hogy összejöjjön Maggie-vel. A helyzet egy kétoldalú Cyrano de Bergerac-szerű játszmává alakul: Ryan érzelmes e-maileket ír Chris nevében, míg Chris azt tanácsolja Ryannek, hogy bánjon Ashley-vel lekezelően – mivel a tapasztalatai alapján ez az egyetlen módja annak, hogy felkeltse a lány érdeklődését. Persze kezdetben egyiküknek sem könnyű megváltoznia: Chris túl rámenős, Ryan meg túlságosan neurotikus ahhoz, hogy bunkó legyen. Ahogy azonban a tervük működni kezd, Ryan ráébred, hogy Maggie-re talán más szemmel kellene néznie, és megkérdőjelezi, valóban Ashley-e az, akit akar.
Na de visszatérve Marla Sokoloffra: noha karrierje ígéretesen indult, és számos népszerű projektben kapott feladatot, egy idő után egyre inkább érezte, hogy beskatulyázzák bizonyos szerepkörökbe. Hiába tudta, hogy több van benne, szinte alig kapott esélyt, hogy más, érdekesebb oldalát is megmutassa, így egy idő után arra jutott, hogy ahelyett, hogy várná a megfelelő szerepeket, inkább maga alakítja az útját. „Állandóan azt hallottam, hogy ismernek, kedvelnek, de egyszerűen nem tartanak megfelelőnek bizonyos szerepekre. Ez borzasztóan frusztrált. Úgyhogy elkezdtem magamnak tartalmakat létrehozni” – nyilatkozta egyszer egy interjúban.
Ez az út pedig kevéssé a színészetre, sokkal inkább a háttérfeladatokra irányult, így az utóbbi években egyre nagyobb szerepet vállalt a forgatókönyvírásban, a rendezésben és a produceri munkában. 2018-ban debütált rendezőként a Preschool in L.A. című alkotással, amely után a Lifetime csatorna is felfigyelt rá, és megbízták a Christmas Hotel című film rendezésével, de a 2024 novemberében debütált Uraim, színpadra! áll hozzá a legközelebb, ugyanis nemcsak szereplőként, hanem íróként is közreműködött benne. A film, amelyben Britt Robertson és Chad Michael Murray oldalán játszik, egy testvérpár történetét meséli el, akik egy karácsonyi tematikájú revüműsorral próbálják megmenteni szüleik kisvárosi színházát. „Nem az én ötletem volt az alapkoncepció, de annyira szórakoztatónak tűnt, hogy egyből beleugrottam” – nyilatkozta a színésznő tavaly novemberben egy interjúban, majd hozzátette, mennyire izgalmas volt női szemszögből megközelíteni a történetet, tekintve, hogy a nők (beleértve őt is) pontosan tudják, milyen karaktereket, dinamizmust és történetvezetést szeretnek látni egy romantikus filmben.
Bár mostanra egyre inkább a kamera mögött találja meg a helyét, ahogy az szembetűnő, Sokoloff életében továbbra is jelentős szerepet töltenek be a romantikus vígjátékok. Úgy érzi, hogy a közönség újra vágyik a lélekmelengető, szórakoztató filmekre, és a saját projektjeivel igyekszik is ezt a vonalat erősíteni: „szükségünk van könnyedebb filmekre, vígjátékokra és olyan színészekre, akik között valódi az összhang”.
