Még a gyönyörű emberek sem látják magukat elég szépnek, de szeretnek erről bölcselkedni

Ok, mindenki fogadja el, hogy senki sem tökéletes, és minden testnél létezik szebb, jobb, kivánatosabb. Ennek ellenére, vagy pont ezért nagyon fontos önmagunk szeretete, a hiányosságok elfogadása. Ezt a bölcsességet ún. hírességek is számtalanszor előveszik, most éppen Selena Gomez tette ezt. Január 22-én osztott meg egy szívhez szóló üzenetet az önelfogadási útjáról az Instagramon. „Ma rájöttem, hogy soha többé nem fogok így kinézni” – írta egy régi bikinis fotója mellé, majd egy újabb fotóval egészítette ki: „Nem vagyok tökéletes, de büszke vagyok arra, hogy az vagyok, aki vagyok – néha elfelejtem, hogy rendben van, hogy én vagyok”. Nem ez az első alkalom, hogy a 31 éves nő betekintést engedett abba, hogy áll az önelfogadással, hiszen korábban őszintén beszélt arról, hogy már nem olyan az alakja, mint egy tinédzseré, hanem sokkal átlagosabb.

„Egyik méret sem illet rám, és korábban ettől zavarba jöttem volna” – mesélte a Fast Companynak egy fotózásról, amelyen nemrégiben egy divatmagazin felkérésére vett részt. „Mennyire irreális elvárni, hogy egy normális nő teste ne változzon?!” – tette fel a nem költői kérdést. Az évek során nyíltan beszélt a lupusszal folytatott küzdelméről és arról is, hogy az arra szedett gyógyszerek miatt a súlya ingadozik.

De nem ő az egyetlen, aki az elfogadást hirdeti, hisz egyrészt ez tényleg fontos, másrészt, valljuk be, kissé divat is lett ezzel haknizni a médiában és a közösségi csatornákon.

Chrissy Teigen modell is – akinek ugye nem igazán lehet oka panaszra a testét illetően – megszólalt az ügyben: „Azt hiszem, bizonyos értelemben elfelejtettük, hogyan néz ki egy átlagos test. Vannak emberek, akik küzdenek, és én is küzdök [….]. Nem vagyok vak: látom a testemet, látom, hogy alakult át az alakom, látom, hogy meghíztam. De ugyanezekkel a szemekkel azt is látom, hogy van egy gyönyörű kisfiam és egy csodálatos kislányom, és nagyon boldog vagyok.” [Azóta két további gyerekkel bővült a családjuk – szerk.]

Jonah Hill színészt a fotósok nem kímélték, miután 2021 februárjában paparazzók kapták le szörfözés közben. „Nem hiszem, hogy a 30-as éveim közepéig valaha is levettem a pólómat egy medencében, még a család és a barátok előtt sem” – írta. „Valószínűleg hamarabb is megtörtént volna, ha a gyerekkori bizonytalanságomat nem súlyosbítja az, hogy a sajtó és azok, akiknek nyilatkoztam évekig, nyilvánosan gúnyolták a testemet. Szóval a gondolat, hogy a média megpróbál kijátszani azzal, hogy szörfözés közben becserkész és ilyen fotókat mutat rólam, már nem tud megzavarni. 37 éves vagyok, és végre szeretem és elfogadom magam” – mondta, és milyen jól tette a Wall street farkasának színésze, aki még egy plusz fricskával is visszavágott. Készített egy Body Love (testszeretet) feliratú tetoválást, amely a Body Glove nevű vízi sportruházatot gyártó cég logóját parodizálta. (Hill egyébként rettenetesen sokat fogyott az elmúlt években, egy aktívabb, kiegyensúlyozottabb életvitelre váltva.)

Aztán ott van Demi Lovato énekesnő, akinek tényleg sokat szívta a vérét a média az alkata miatt.
„Terhességi csíkok és extra zsír… És mégis szeretem magam” – írta 2018-ban az Instagramon az énekesnő, aki évekig küzdött a bulimiával. „Narancsbőr… és mégis szeretem magam”.

Lovato később az E! Newsnak elmondta: „Az Instagramon elkezdtem összehasonlítani magam az Instagram-modellekkel, és arra gondoltam, hogy valakinek meg kell mutatnia a rajongóimnak és mindenkinek, aki megnézi az oldalam, hogy amit látnak, az nem mindig a valóság. Így hát úgy döntöttem, hogy elfogadom a hibáimat – nem is szeretem hibának nevezni őket, ez csak része annak, aki vagyok –, és megmutatom a világnak, hogy tökéletlen vagyok, de ettől vagyok gyönyörű.” 2020 decemberében az Instagramon olyan fotókat posztolt, amelyeken csillámmal körvonalazott striáit mutatta.

Kate Winsletnek sincs oka panaszra, mégsem szerzett jó tapasztalatokat a körülötte élőkkel. „Gyerekkoromban egyetlen nőtől sem hallottam, hogy azt mondta volna nekem: szeretem a testemet. Sem az anyám, sem a nővérem, sem a legjobb barátnőm. Soha egyetlen nő sem mondta azt, hogy: annyira büszke vagyok a testemre. Hát én ezt bizony mondogatom a lányomnak, Miának, mert a pozitív önképet már korán el kell kezdeni.”

Gabourey Sidibe színésznő büszke és magabiztos nő, annak ellenére, hogy nem nádszálkarcsú. De miért is kéne annak lennie? „Az emberek mindig azt kérdezik tőlem: annyira magabiztos vagy. Honnan jön ez? Ez belőlem jön. Egy nap eldöntöttem, hogy gyönyörű vagyok, és úgy éltem az életemet, mintha egy gyönyörű lány lennék. Olyan színeket hordok, amiket nagyon szeretek, olyan sminket viselek, amitől szépnek érzem magam, és ez tényleg segít. Ennek semmi köze ahhoz, hogy a világ hogyan lát téged. Az számít, hogy te mit látsz. A tested a templomod, az otthonod, és neked kell díszítened” – valljuk be, Sidibének tökéletesen igaza van.

Lena Dunham rendező, forgatókönyvíró, feminista aktivista testéről évekig cikkeztek a lapok. Ő így nyilatkozott magáról: „úgy érzem, az évek során elég világossá tettem, hogy a legkevésbé sem érdekel, hogy mások mit éreznek a testemmel kapcsolatban. Már 14-es méretet hordva (kb. 44-es méretnek felel meg) is megjelentem a vörös szőnyegeken. Szexjelenetekben szerepeltem napokkal a műtét után, hegekkel tarkítva. Elfogadtam, hogy a testem egy állandóan változó organizmus, nem pedig egy állandó alak – ami felfelé megy, annak le is kell jönnie, és fordítva. Ugyanolyan boldogan mosolygok, függetlenül a jelenlegi méretemtől, mert büszke vagyok arra, amit ez a test látott, tett és képviselt”.


„Nem számít, hogy kívülről hogyan néznek ki a dolgok, mindannyian szuperkritikusak tudunk lenni önmagunkkal és a tükörben mutatott látvánnyal szemben. Láttam már olyan cikkeket vagy kommenteket, amelyek a súlyommal foglalkoztak, vagy azzal, hogy engedjek a nyomásnak, és legyek vékony. A súly megtartása számomra küzdelem – különösen, ha stresszes vagyok, és különösen, ahogy öregszem. Emlékeztetem magam arra, hogy legyek kedves magamhoz, és bármilyen nevetségesen hangzik is, ugyanolyan gyengéden bánjak magammal, mint ahogyan egy lányommal bánnék. Ez tényleg segít” – Ezt már Emma Stone mondta, aki példátlanul öreg, 35 éves.

Egy hollywoodi nagyágyú, Meryl Streep is megszólalt a témában. „A fiatal nőknek azt mondanám, hogy ne aggódjanak annyira a súlyuk miatt. A lányok túl sok időt töltenek azzal, hogy ezen gondolkodnak, pedig vannak jobb dolgok is. A fiatal férfiak és nők, akik különlegesen néznek ki – nekik az az erősségük. Mindenki megpróbál egyfajta cukormázas módon kinézni, pedig valójában azok az emberek, akik másképp néznek ki, azok, akiket felszednek. Régebben utáltam az orromat. Most már nem. Most már rendben van.” Mi pedig nem vitatkozunk vele, hanem bőszen bólogatunk.


„Tudod, amikor odaadták nekem Annalise Keating szerepét (A Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot egyik karaktere, akit Viola Davis formált meg) azt mondtam: ő szexi és titokzatos? Hozzászoktam, hogy olyan nőket játszom, akiknek 40 kiló feleslegük van és kötényt kell viselniük. Szóval azt mondtam: ó Istenem, le kell fogynom, meg kell tanulnom úgy járni, mint Kerry Washington magassarkúban, tudod, le kell dolgoznom a hasam.” Aztán megkérdeztem magamtól: miért kell mindezt megtennem? Őszintén hiszem, hogy az élet kiváltsága az, hogy az lehetsz, aki vagy, és ezt nemrég, 51 évesen elfogadtam.”

Isla Fisher sem ragozta túl a dolgokat. „Még mérlegem sincs. Két kislányom van, és nem szeretném, ha azt látnák, hogy állandóan mérlegelem magam. Nem hiszem, hogy ez a megfelelő üzenetet közvetítené… Számomra az élet az elfogadásról szól. Belenézhetsz a tükörbe, és milliónyi hibát találhatsz magadban. Vagy belenézhetsz a tükörbe, és azt gondolhatod, hogy jól érzem magam, egészséges vagyok, és áldott vagyok. Én azt az utat választom, hogy így nézzek a testemre. Nem kell tökéletesnek lennem. Jól vagyok.”


„Mikor lett fontosabb a soványság, mint az egészség?” – tette fel a kérdést Camila Mendes énekesnő. „Nemrég, életemben először elmentem egy természetgyógyászhoz. Elmondtam neki, hogy szorongok az ételek miatt, és hogy megszállottan fogyókúrázom. Olyan sarkalatos kérdést fogalmazott meg, ami szíven ütött: milyen más dolgokra tudnál gondolni, ha nem a diétáddal töltenéd minden idődet? Hirtelen eszembe jutott az összes olyan tevékenység, amit szeretek, és ami korábban lekötötte az időmet. Életem egy bizonyos pontján hagytam, hogy a soványság megszállottsága felemésszen, és nem voltam hajlandó helyet csinálni az elmémben más dolgoknak… Többé már nem hiszek abban, hogy a sok fáradhatatlan erőfeszítés túloldalán egy vékonyabb, boldogabb verzióm van. A testalkat genetika függvénye, és bár a tápanyagdús ételek fogyasztása és a rendszeres testmozgás egészségesebbé tesz, nem feltétlenül lesz tőle vékonyabb az ember.”