Megan Fox színésznő kiadott egy verseskötetet, ami a héten jelent meg, Pretty Boys Are Poisonous címmel (A szép fiúk mérgezőek). A közönség erre nem feltétlenül volt felkészülve, hiszen a kétezres évek vége felé a Transformers-filmekkel híresült el, amik nem annyira a lírai oldalát mutatták meg, hanem szexszimbólummá tették, na de erről később.
A lényeg, hogy Fox a Good Morning America című reggeli tévéműsorban beszélgetett arról, mi minden vezetett odáig, hogy megírja, összegyűjtse és kiadja költeményeit – részben a rossz párkapcsolatok, bántalmazó emberekkel. De persze sok más is. „Életem során legalább egy fizikailag bántalmazó párkapcsolatban éltem, és több olyanban, amelyek pszichés sérüléseket okoztak. […] Nyilvánosan csak néhánnyal emberrel hoztak kapcsolatba. De az energiáimat megosztottam olyanokkal, talán mondjuk így, akik borzalmas emberek voltak, és nagyon, nagyon híresek. De senki sem tudja, hogy közöm volt hozzájuk.” Mint a Page Six írja, Fox nem nevezte nevén az illetőket, de korábban Brian Austin Green felesége volt, és párkapcsolatban élt Shia LeBeouf és David Gallagher színészekkel.
Mindenesetre a kötetet nem leleplezésnek vagy önéletleírásnak szánja, elmondása szerint több versét is kihagyta belőle, hogy ne leplezze le annyira önmagát. A költemények közül többet is vőlegényének, Machine Gun Kellynek dedikált, akit hol „igazi szerelmem, ikerlángom” megnevezéssel, hol „32 éves nárcisztikus”-ként említ. Személyes tragédiájukról is ír az I. és II. című költeményeiben, amelyek elvetélt közös gyermekükről szólnak. „Az ágy mellett, a te oldaladon van egy ultrahang[felvétel], 10 hét és 1 nap… szerinted, ha tehette volna, hagyott volna búcsúlevelet?” (Ez csak egy részlet, és hivatalos híján saját fordításban.) A traumát Machine Gun Kelly egy dalban próbálta feldolgozni (Twin Flame, Ikerláng a címe), amelyben szívdobogás hallható, miközben a férfi azt énekli, „álmaimban találkozunk” és „most szabadon kell, hogy engedjelek”.
Pedig gondolhattuk volna
Megan Fox annyira sztereotipikus jócsaja volt a kétezres évek első évtizedének, hogy az már-már karikatúra. A Transformers-filmekkel tört be a köztudatba, ezekben ő volt a robotok és az autók mellett a harmadik tényező, amellyel a készítők a férfiközönség figyelmét megragadni kívánták – a miniszoknyában a motorháztatő alá hajoló, dögös nő. Évekig minden, a legvonzóbb nőket listázó összeállításban bérelt helye volt, olyannyira, hogy 2009 körül volt lap, ami bojkottot hirdetett ellene. Erről beszélt is egy, a Nylon magazinnak adott interjújában: a filmstúdió „mindent megtett azért, hogy a fiolm elérje a 700 millió dolláros bevételt, ezért a csapból is az ő sztárjaik folytak”, pedig ő nem akarta, hogy „az embereknek egy életre elegük legyen belőle, még mielőtt letett volna valamit az asztalra”.
Akármennyire nyilvánvaló volt viszont, hogy ez egy mesterségesen létrehozott szexszimbólum-filmsztár-arculat, nem mindenkinek tűnt fel a dolog. Igaz, ő is aktívan tett érte, hogy a közönség ne ismerhesse ki: korábban gátlásos, kényszeres, bizonytalan, önsértésre hajlamos, alacsony önértékelésű emberként beszélt magáról, aki kialakított egy látszat-karaktert a nyilvánosságnak, hogy a valódi önmagát ne kelljen feláldoznia.
Ennek a személyiségnek a része volt, hogy nyersen őszinte kijelentéseket tett, ellentétben „a tipikus sztárocskákkal, akik mindig azt mondták, amit kellett”. Nyíltan beszélt a biszexualitásáról is, ami miatt sokan fordultak hozzá, megköszönve, hogy ezzel nekik is segített elfogadni a biszexuális vágyaikat. Amióta pedig véget ért a házassága Brian Austin Greennel, a nyilvánosság előtt is egyre jobban kiállt magáért, a döntései mellett, az emberi méltósága tiszteletben tartásáért. Például Greennel szemben is, aki a nyilvánosság előtt igyekezett befeketíteni és megszégyeníteni őt, amiért a válás mellett döntött. Azóta is rendszeresen tesz célzásokat arra, hogy Foxot rossz anyának tartja, aki hogy merészelt újra szerelembe esni.
A Telegraphnak több mint tíz évvel ezelőtt azt mondta: nem tartja magát példaképnek, de talán segíthet abban a fiatal lányoknak, hogy „erősek, intelligensek és őszinték legyenek, és küzdjenek azért, amit helyesnek látnak” – ő az olyan lányok példaképe lehet, akikkel Amerika nincs kibékülve.
Ehhez az agyonszexualizált képhez – ami nyilatkozatai szerint azért is nevetséges, mert visszahúzódó és nem nem kezdeményező alkat, másrészt nagyon kevés partnere volt, hát a férjével is 18 évesen jött össze – még vegyék hozzá a nehéz gyerekkort: szigorú anya és nevelőapa, folyamatos szekálások az iskolában, kamaszkori önsértések, és párkapcsolat egy nála majd’ 13 évvel idősebb férfivel (Brian Austin Green, akinek akkor menyasszonya és gyereke volt már). Ebben a történetben egy érzékeny lelkű embernek kódolva van a líra, ami amióta együtt van zenész vőlegényével, hol nyilatkozatok, hol versek formájában testesül meg.
De mondjuk azt is álszentség lenne mondani, hogy Fox nem játszik rá a szexizős imidzsre a mai napig.
