Bár kétségtelenül gyengén kezdte a 2023/2024-es idényt, ma már sokkal jobban fest a Hertha labdarúgócsapata. Az élvonalból kieső berlinieknél kis túlzással a nulláról kellett kezdenie a csapatépítést Dárdai Pálnak, a magyar tréner munkája azonban egyre inkább látszik a Bundesliga másodosztályában szereplő együttesen.
Pár hete még rengeteg kárörvendő hang hallatszott a Herthával kapcsolatban. Az elmúlt évek hányattatásai (pocsék öltözői hangulat, elhibázott vezetői döntések és rossz igazolások sora, idén májusban kiesés a legjobbak közül) után sokan úgy gondolták, a története egyik legnagyobb válságát élő fővárosi klub nem áll meg a lejtőn, és akár a 2. Bundesligából is kieshet – mint legutóbb az Arminia Bielefeld, amely két év alatt két szintet zuhant, és jelenleg a harmadik vonalban senyved.
A kék-fehérek a szezon első játéknapjain nem igazán tudták megcáfolni a kétkedőket. A Düsseldorf, az újonc Wehen Wiesbaden és a Hamburg elleni mérkőzéseket úgy veszítették el, hogy ezeken egy fránya gólt sem tudtak szerezni. A német sajtóban is meglehetősen lesújtó véleménnyel voltak a kollégák a csapat teljesítményéről, a legtöbben pedig nem értették, Dárdai Pál miért volt olyan őrült, hogy a másodosztályban is elvállalta a Hertha irányítását.
Csakhogy egy valamit már az idény kezdetekor szem előtt kellett (volna) tartaniuk a kritikusoknak: a nyáron nagyjából húszan távoztak és ugyanennyien érkeztek Berlinbe, vagyis a magyar szakembernek tényleg a nulláról, de az is lehet, hogy inkább mínusz egyről kellett kezdenie a munkát. Dárdai a vereségek után is azt hangoztatta, melózni kell, a hibákat elismerte, de pontosan tudta, hogy egy rendkívül hosszú szezonnak még csak az elején járnak.
A negyedik fordulótól aztán látványosan megváltoztak a dolgok: a Hertha támadójátéka egyszer csak elkezdett összeállni. Íme, a tények: az első három forduló nulla gólja után a legutóbbi négy meccsén összesen 15 (!) alkalommal talált be a berlini gárda, ami majdnem négygólos átlagot jelent.
Dárdai Pálnak tehát elsőként a játék offenzív részét sikerült rendbe tennie, amiben kulcsszerepet játszott, pontosabban játszik néhány remekül sikerült nyári igazolás. Mindenekelőtt Haris Tabakovicé, aki a magyar szurkolók számára is ismerős lehet: a bosnyák származású, de svájci állampolgárságú támadó a 2017/2018-as idényben a Debrecen legeredményesebb játékosa volt 12 találattal, majd miután egy súlyos térdsérülést követően 2019-ben Diósgyőrbe igazolt, a miskolciaknál is pályára lépett 20 mérkőzésen. Azóta volt osztrák másodosztályú gólkirály a Lustenaunál, legutóbb pedig ezüstcipős lett az élvonalbeli Austria Wien futballistájaként. A Herthánál eddig hat meccsen hétszer volt eredményes, a Braunschweig ellen mesterhármast ért el.
Egyre inkább belelendül a belga Eupentől szerződtetett Smail Prevljak is, a bosnyák már négy gólban játszott főszerepet (2-2 gól és gólpassz), és a nagy tehetségnek tartott, saját nevelésű Marten Winkler is kulcsjátékossá lépett elő (két találat, egy gólpassz). No és persze ott van Fabian Reese is, aki igazi motorja, fazonszabásza a berlinieknek. Legutóbb győztes gólt szerzett volt csapata, a Kiel ellen.
Azonban az is tény, hogy a Hertha védekezése még nem teljesen állt össze, legalábbis van még mit dolgozni rajta. Hét meccs, 13 kapott gól – ez nem mutat valami jól, de várható volt, hogy ebben a csapatrészben kell majd a legtöbb idő ahhoz, hogy elkapja a fonalat a társaság. A korábbi első számú kapus, Oliver Christensen a Fiorentinához távozott, a helyét a tehetséges, de még csak 20 éves Tjark Ernst foglalta el, akinek még össze kell szoknia az amúgy is teljesen új összetételű védelemmel. (A rutinosabb, szintén a kerethez tartozó Marius Gersbeckre a nyári, ausztriai edzőtáborozás során elkövetett erőszakos cselekménye miatt egyelőre nem számít a szakmai stáb.)
Az az érdekes helyzet állt tehát elő, hogy míg Dárdai korábban a masszív hátsó alakzatra alapozva volt sikeres a csapataival – a magyar válogatottnál és a Herthánál is erős stabilitást ért el a védelemnél –, ezúttal látványos, offenzív játékot tud produkálni együttesével. Ha minden fronton rendezni tudja a helyzetet, a fővárosiakból igazán ütőképes gárda válhat.
Mi, magyarok természetesen nem mehetünk el szó nélkül az erős Dárdai-vonal mellett. Történelmi esemény volt, amikor Dárdai Pál három fiát, Mártont, Palkót és Bencét is a pályára küldte. Közülük a legidősebb, Palkó a Braunscweig elleni bajnokin sajnos bokaszalag-szakadást szenvedett, azóta meg is műtötték, ami azért különösen fájdalmas, mert eddig a mérkőzésig minden alkalommal játszott, egy kivételével kezdőként. Marci mind a hétszer kezdő volt, és bár édesapja jelenleg egy sorral előrébb, a védelem előtt számít rá, nem lenne meglepő, ha Marco Rossi előbb-utóbb – főleg Willi Orbán sérülése miatt – behívná a magyar válogatott keretébe. A középső Dárdai fiú eddig ugyan a német korosztályos nemzeti csapatokban szerepelt, tavaly debütált az U21-eseknél is, de a felnőtt válogatottban még nem játszott, így akár a mieinket is választhatná.
Kellemes meglepetés a legkisebb Dárdai, Bence fejlődése: a még csak 17 éves középpályás egyelőre csak csereként mutathatta meg magát az idényben, de Kielben fantasztikusan szállt be a meccsbe, a győztes gól előtti tizenegyest is ő harcolta ki. A német sajtó nem is győzte dicsérni a lefújás után, sokak szerint a jó mentalitású, harcos és emellett technikás fiatal játékos hosszú távon is nagy erőssége lehet majd a Herthának – mi pedig megint izgulhatunk, hogy amikor eljön az idő, melyik válogatott mellett teszi le a voksát.
Egy szó, mint száz: a Hertha feljövőben van, akik újabb kiesést vizionáltak a csapatnál, valószínűleg mára elcsendesedtek, de azt azért még korai lenne kijelenteni, hogy a kék-fehérek odaérhetnek a végén valamelyik feljutó helyre. Az út érthető módon hozhat még hullámvölgyeket is Dárdai Pál együttese számára, a mai, St. Pauli elleni rangadónak (ARENA4 és NET4+, 20.30) sem ők lesznek az esélyesei, de nem kérdés, hogy a magyar szakembernél nem is lehetne jobb kezekben a gárda. Azt, hogy ennek már 2024 májusában meglesz-e az eredménye, egyelőre nem tudjuk, de ezt a Herthát már senkinek nem lesz könnyű legyőznie.
