Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Paris Saint Germain vezetése átgondolta az elmúlt évek játékospolitikáját, és merőben más úton haladva képzeli el a jövőt. Az „anti-galaktikus” program részeként Lionel Messi és Neymar már távozott az együttestől, és csak Kylian Mbappé maradása biztos – maximum egy évig.
Ha volt klub az európai futballban, amelyről azt gondoltuk, aztán a pénz nem számít, bárkit meg tudnak kaparintani, akit csak akarnak (és persze ő is akarja őket…), az a Paris Saint Germain. A katari tulajdonosok 2011-es színre lépése óta az addig sokak számára szimpatikus párizsi együttesből igazi krőzus lett, amely – egy-két gyengébb szezont leszámítva – letarolta a francia bajnokságot, unalmassá és egyoldalúvá téve azt. A kritikusok szerint ez vezetett oda, hogy a Ligue 1, melyet a közelmúltig az ötödik topligának tekintettek, némileg veszített a fényéből és az értékéből. Annak ellenére is, hogy továbbra is rengeteg fiatal szupertehetség bukkan fel benne, és a nézőszám, valamint a televíziós bevételek is folyamatosan emelkednek.
Igen, a ludas a PSG, de fogalmazzunk inkább úgy, az elmúlt bő egy évtizedben túlságosan a fővárosiakon múlott a bajnokság megítélése. Vajon hányan emlékeznek még a Montpellier 2012-es, a Monaco 2017-es, illetve a Lille 2021-es hőstettére a bajnoki címek megszerzésével, ki foglalkozik azzal, hogy a Ligue1 megszámlálhatatlan ifjú titánt adott a Premier League-nek, a Bundesligának és a Serie A-nak? Ha a gall első osztály kerül szóba, százból 99 ember a Paris Saint Germain átigazolásaira, sztárjaira, botrányaira, belső villongásaira asszociál.
Utóbbival helyben is vagyunk: Nasszer al-Kelaifi, a nagyhatalmú tulaj a jelek szerint megelégelte, hogy egyes játékosok az edzői stáb, olykor a klub fejére nőnek, és azt gondolják, bármit megtehetnek. Hosszú éveken át igyekeztek olyan klasszisokat, gigasztárokat Párizsba csábítani, akiktől azt várták, hogy a legmagasabb szintre repítsék a gárdát. A francia bajnoki cím alapelvárás volt, előbb vagy utóbb pedig jönnie kellett volna a Bajnokok Ligája-diadalnak is. Volna, hiszen a PSG – leszámítva a leredukált első Covid-esztendős (2020-as) döntős szereplést, amikor a Bayern Münchentől kaptak ki a fináléban – olyan messze volt a BL-győzelemtől, mint Párizs Dohától.
2011 nyara óta közel másfél milliárd euró: ennyit költöttek a katariak új szerzeményekre, és ezek csak az átigazolási díjak, ebben nincsenek benne a mesés fizetések. David Beckhamentől kezdve Zlatan Ibrahimovicon, Neymaron, Lionel Messin és Mauro Icardin át, egészen Kylian Mbappéig, kis túlzással a fél világelitet a francia fővárosba költöztették.
Az Mbappé-Messi-Neymar triót egyenesen a nagy/mágikus hármasként titulálták, csakhogy valamilyen szinten ez kis brigád lett – a galaktikus korszak lezárultának jelképe is. Amikor 2021-ben összeálltak, a vezetők és a szurkolók is úgy gondolták: mikor, ha nem most? Ha velük sem sikerül a csúcsa érni Európában, akkor kikkel lehet egyáltalán? Nos, a PSG ebben a két évben még a nyolcaddöntőt sem élte túl a BL-ben, legutóbb pedig kis híján még a francia aranyérmet is elszórakozta, végül mindössze egy ponttal előzte meg a Lenst. A játék pedig? Maradjunk annyiban, nem volt mindig közönségszórakoztató.
A tavasz eleje óta, amikor Mbappéék kettős vereséggel, rúgott gól nélkül estek ki a legjobb 16 között a Bajnokok Ligájából a Bayernnel szemben, al-Kelaifi és a tulajdonosi kör kommunikációja is megváltozott. Áprilisban, amikor Messi engedély nélkül, a szezonhajrá kellős közepén ruccant ki Szaúd-Arábiába, komoly büntetést helyezett kilátásba, az argentin világbajnoknak végül nyilvánosan kellett bocsánatot kérnie tettéért – majd nem sokkal később már az Inter Miami futballistája volt.
A szintén ügyes-bajos dolgairól elhíresült Neymar a szaúdiaknál kötött ki a nyáron, és finoman szólva nem tartóztatták, sőt, örültek az érte kapott 90 millió eurónak.
Mbappé távozását sem bánták volna a katariak, főleg azok után, hogy az al-Hilal világrekordot jelentő 300 millió eurót kínált érte a közelmúltban, csakhogy a támadó egyelőre keresztülhúzta a számításaikat. Egyrészt még csak tárgyalni sem akart a szaúdiakkal, másrészt nem volt hajlandó meghosszabbítani egy év múlva lejáró szerződését. Bármennyire is őt tartják az egyik, ha nem a legjobb labdarúgónak a világon, nagyon úgy tűnik, hogy al-Kelaifiék sokkal inkább látnak benne sok pénzt (amennyiért értékesíthetnék), mint komolyabb jövőt a klubnál. A kérdés, kinek, hisz a játékos fő kérője, a Real Madrid és annak edzője, Carlo Ancelotti a minap jelezte, a nyári transzerszezonban már nem terveznek újabb igazolásokat.
Arról persze nincs szó, hogy a PSG spórolósra fogná a figurát, viszont ha az idei nyarat értékeljük, azt láthatjuk, hogy jó képességű, de nem hatalmas egójú futballistákat igazoltak, akikben komoly potenciál rejlik és akik a korukból adódóan még bőven fejlődőképesek. Ebbe a sorba illeszkedik a Sportingtól elcsábított, 22 éves uruguayi védekező középpályás, Manuel Ugarte, a Mallorcától érkező 22 éves támadó középpályás, Li Kang In, de a náluk pár évvel idősebb Ousmane Dembélé-Lucas Hernández-Milan Skriniar-Marco Asensio kvartett szerződtetése is inkább szakmailag értékelhető pozitív húzásnak, semmint marketing szempontból.
És ami a hosszabb távú jövőt illeti, nem biztos, hogy a csapat híveinek lenne oka az optimizmusra. Hiába mehet végbe egyfajta megtisztulás a PSG-nél, a Mbappé-saga mellett az olyan, egyelőre kisebb botrányok, miszerint a nyáron szerződtetett vezetőedző, Luis Enrique augusztus elején már a lemondását fontolgatta a világbajnok csatár végeláthatatlannak tűnő ügye és az őt leigazoló Luis Campos klubtanácsadó bizonytalan státusza miatt, nem tesznek jót a hangulatnak. Állítólag az egyik segítője, Rafel Pol is a távozáson gondolkodik. Közben a csapat nagyon gyengén kezdte az idényt: a Lorient elleni hazai, kiábrándító 0–0 után Toulouse-ban is csak döntetlenre voltak képesek, igaz, legalább ott már Mbappé is játszott – csereként beállva 11-esből gólt is szerzett.
Úgy tűnik, a kérdés az, hogy a katariak végre hosszabb távon gondolkodnak-e, és megmarad-e a türelem az időközben lehiggadó Luis Enriquével szemben, illetve lesz-e mindenki számára megnyugtató megoldás Mbappéval kapcsolatban. Ha nem, megy majd tovább a kapkodás, jöhet az újabb edzőváltás, és szűk egy év múlva mehet a magyarázkodás: francia bajnoki cím nincs, BL-serleg nem is volt, a szupersztárok pedig – a pisztáciával együtt – …elfogytak.
