Nem kell ahhoz apakomplexusosnak lenni, hogy az ember értékelje a nagy öreg mentor – ifjú, de őstehetségnek bizonyuló tanítvány kettősére épülő filmes trópust. Megvan benne minden, amitől megnyugszik a lélek: bizalomra érdemes, bölcs és szinte kivétel nélkül nagyon szerethető karakter (ez maga a mester), útját kereső, tapasztalatlan fiatal, akiben mozog valami, és általában nem giliszta, hanem tehetség (ez a tanítvány); mindenféle nehézségek, amelyeket menet közben le kell küzdeni, és a végén persze a teljes megdicsőülés. A népmesék legkisebb királyfija, vagy ha úgy tetszik, vitéz szabólegénye lesz ifjú hősünk, akiről mindig tudni lehetett, hogy nagy dolgokra hivatott, és lám, a nagy dolgok meg is lettek.
Számos film van, ami ezzel a témával operál, kézenfekvő lenne Skywalkereket és jediket emlegetni, de annyira kézenfekvő, hogy inkább le sem írom. Sokkal érdekesebb például, hogyan fordítja ki önmagából ezt a kedves közhelyet a Léon, a profi, amelyben Jean Reno játssza a vonakodó mentort, Natalie Portman pedig a fogalmatlannak legkevésbé sem nevezhető tanítványt, aki még csak tizenkét éves, de már tud és akar is ölni, éppen csak el kell jutnia odáig.
Vagy ott van az Útkereszteződések (mekkora punkság volt már ez a címadás!), amelyben egy fiatal Juilliard-hallgató (Ralph Macchio) ered a blues nyomába, egészen pontosan egy legendás zenész, Robert Johnson elfeledett dalát akarja felkutatni, és persze ráérezni arra, hogyan kell bluest játszani. Útja során segítségére van egy idős férfi, aki Johnson egykori zenésztársaként pontosan tudja, igaz-e a legenda, hogy Johnson eladta a lelkét az ördögnek a keresztútnál, felvilágosítja hősünket, hogy a blueshoz bizony szívfájdalom meg slide kell, és ott van mellette, amikor le kell szólózni az ördögöt. (Más kérdés, hogy persze egészen mást játszik, mint amit hallunk.)
De ha a Csillagok háborúja-filmeket nem számítjuk, az egyik legemlékezetesebb mentor-mentorált kapcsolat mégis az, ami Mr. Miyagit (Pat Morita) fűzi a tanítványaihoz, a karate kölykökhöz. Az 1984-es Karate kölyökben a fenti videón is látható Ralph Macchio a pártfogoltja (úgy látszik, neki ilyen tanítványfeje volt akkoriban), a tíz évvel később készült folytatásban – Az új karate kölyök – már Hilary Swanknek segít felülemelkedni élete nehézségein a karate erejével.
A történet úgy hozza össze őket, hogy egy ünnepségen találkoznak, amelyen a második világháborúban Amerikáért harcoló japán katonák előtt tisztelegnek az egybegyűltek. Miyagi úr szóba elegyedik egykori parancsnoka özvegyével, illetve annak unokájával, Julie-val (Swank). Julie boldogtalan, háborog a lelke, amióta egy balesetben elveszítette a szüleit, és senkihez sem tud őszintén kötődni: kortársai elfordulnak tőle különcsége miatt, és a nagymamájával sem jönnek ki jól. Ekkor lép közbe a nagy mentor, és segít neki megtalálni a helyét a világban. Mi pedig segítünk megtalálni a film helyét a műsorrendben: január 22-én, szerdán láthatja, este nyolctól a FILM4-en!
