Az utóbbi napokban valahogy minden fontos gyűrűkurás hír eljutott hozzánk (meghalt szegény Bernard Hill, aki Théoden királyt alakította a filmben, és a Comic Conon összeállt az univerzum négy legismertebb hobbitjából három), ez pedig megihletett, hogy kikutassam a trilógia legelképesztőbb életet élt szereplőjét, ami nem volt nehéz feladat. Bocsi a többiektől, de egyértelműen Szarumán, azaz Cristopher Lee lett a befutó.
A 2015-ben, 93 éves korában elhalálozott, a nemesi olasz Cardini családból származó színész élete filmszerű volt, annyi elképesztő és hihetetlen esemény tarkította, hogy abból már önmagában is egy 10 évados sorozatot lehetne gyártani, minimum 50 perces epizódokkal. Eleve ő minden idők legfoglalkoztatottabb színésze, több mint 280 filmben szerepelt, annyi kitüntetést kapott, mint égen a csillag, és 196 centis magasságával bekerült a Guinness Rekordok könyvébe mint a legmagasabb főszereplő (karrierje elején nem is nagyon kapott mellékszerepeket, mert minden főszereplőt túlnőtt).
Csak 25 éves korától kezdett színészkedni, előtte nemigen ért rá: harcolt a téli háborúban, a II. világháborúban, egyetlen év alatt hatszor kapott maláriát, és három nappal a [hegy – szerk.] kitörése előtt megmászta a Vezúvot. (Ehhez képest mégsem kapott szerepet A leghosszabb nap című filmben, mert nem nézett ki elég katonásan, vicces). Az egyetlen látható sebesülését (örökre elgörbült a kisujja, ezt több filmben is lehet látni) sem háborúban, hanem egy forgatáson szerezte. Képtelenség lenne ezért minden érdekességet beleszuszakolni egyetlen cikkbe, viszont számos olyan fontos pontja volt Lee életének, amelyek sorvezetőként szolgálhatnak.
Cristopher Lee, a metálos operaénekes
Cristopher Lee életét eléggé meghatározta a zene: dédszülei alapították az első ausztrál operatársulatot, ő maga is imádta az opera műfaját, és énekelni is tudta (és Richard Wagner-lemezek hallgatásával tanult meg németül, hoppá). Egy interjú szerint egyszer elment a stockholmi Királyi Operába egy meghallgatásra, ahol a világhírű svéd tenor, Jussi Björling felajánlotta neki, hogy maradjon a stockholmi operában, és képezze ki magát profi operaénekesnek. Egyetlen feltétele volt, mégpedig, hogy Lee-nek a képzésén kívül minden költségét állnia kell, és mivel ezt nem engedhette meg magának, visszautasította a lehetőséget. Az operán kívül más stílusokban is jártas volt, 2006 októberében kiadta a Christopher Lee: Revelation című zenei albumát az Egyesült Királyságban, olyan dalokkal, mint a Toreador March, az O Sole Mio, az Oh What a Beautiful Mornin‘ és a My Way. A klasszikus zene után azonban egészen más vizekre evezett.
Hatalmas metálrajongó volt ugyanis, egyik kedvenc zenekara az olasz szimfonikus power-metal banda, a Rhapsody, amelynek egyik albumán a színész is feltűnik (a fenti videóban az Unholy Warcry című szám bevezetőjében hallhatja a színészt). Lee a Rhapsody kislemezén, a Magic of the Wizard’s Dream címűn is szerepel, ahol a Rhapsody énekesével, Fabio Leonival duettezik a dal angol, német, olasz és francia változatában. (Ja, mert ezeken a nyelveken mind beszélt, de tudott görögül, oroszul és spanyolul is, és Douglas Fairbanks Jr. színész szerint bármilyen akcentust képes volt hozni a filmjeiben és szinkronban, legyen az külföldi, hazai, északi, déli, alsó, felső, középső, fiatal, öreg, nő, férfi, gyerek, tök mindegy.)
Ne aggódjon, Leenek saját full heavy metal albuma is volt, ezt 2010-ben, 88 évesen (!) adta ki Charlemagne: By the Sword and the Cross címmel, amely elnyerte a 2010-es Spirit of Metal-díjat. Ha ez nem lett volna elég meglepő, 2012-ben készített egy karácsonyi metálalbumot is. Egyébként ő volt a műfaj legidősebb előadója, és a legidősebb zenész, aki valaha is felkerült a Billboard zenei slágerlistákra. Ja, és amúgy szerepelt Paul McCartney Band on the Run (1973) című albumának borítóján is.
És ha már műfajok: 1988 körül Lee beleegyezett, hogy a számos Drakula-film után még egyszer vámpírt játsszon egy Blooper című, holland/belga vígjátékban. A film sosem készült el, pedig ez lett volna az egyetlen vígjáték, amelyben Lee játszhatott volna (egész életében fájt neki, hogy kimaradt az életéből ez a műfaj). A sztori egy operaénekesről szólt volna, aki megtudja, hogy apja (Lee) egy vámpír, akinek a fogai elromlottak, miután túl sok édességet evett, ezért, ha valakit megharap, ahelyett, hogy vámpírrá változna, félig ember, félig csirke lesz. Őszintén, eléggé sajnálom, hogy ez a film végül nem készült el. Így az egyetlen abszurd, a színész személyiségétől látszólag teljesen eltérő tévés szereplése az volt, amikor az 1995-ös Miss World szépségversenyen zsűrizett.
Furcsa hobbik, meglepő barátságok
Kiválóan golfozott, vívott és lenyűgözték a hóhérok, a 15. század közepétől az összes hivatásos angliai hóhér nevét tudta kívülről. Egyszer úgy nyilatkozott egy forgatáson, hogy mivel az 1930-as években végignézte az utolsó guillotine-kivégzést Franciaországban, pontosan tudja, milyen hangja van, amikor egy penge behatol az emberi testbe. Imádta A gyűrűk ura-trilógiát, évtizedeken át minden évben egyszer elolvasta az egészet (így ő volt a filmadaptációk forgatásán a legjobb tanácsadó), sőt, még Tolkiennel is találkozott egyszer véletlenül, egy kocsmában. Az író áldását adta, hogy Gandalfot játssza a trilógia bármely részében, ő mégis Szarumán lett végül.
Legjobb barátja Peter Crushing volt, akivel 24 filmben játszottak együtt, és amúgy imádták a Looney Toons-rajzfilmeket. Gyakran utánozták egymásnak a szereplők hangját, egyszer emiatt küldték ki őket egy Szilveszter-Csőrike rajzfilmről, mert röhögőgörcsöt kaptak a moziban. Nagyon jó barátságban volt egyébként Josip Broz Titóval, a partizánvezérrel, Jugoszlávia egykori elnökével is.
Fiatalkorában találkozott Lee Félix Jusupov herceggel és Dmitrij Pavlovics nagyherceggel, akik részt vettek Raszputyin meggyilkolásában – őt későbbő maga is alakította a filmvásznon a Raszputyin, az őrült szerzetes című filmben. Raszputyin lánya dicsérte a játékáért, és azt mondta, hogy, bár fizikailag nem hasonlít rá (az igazi Raszputyin sokkal alacsonyabb volt), Leenek tökéletesen sikerült megragadnia apja intenzív, sötét karakterét.
